Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka

III-5. Attilájának képi megfelelőiként - Mátyást Attilának, a civilizáció ellenségének vonásai mögé bújtatták, s ekként a Mátyás-ellenes humanista propaganda fontos emlékei. B. B. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának lajstroma. Budapest 1894, 29, 30, 32. sz; A Történelmi Képcsarnok műtárgyainak leíró lajstroma. Budapest 1907, 32-34. sz; BALOGH 1940, 63k. sz; VAYER 1967,191, Abb. 2. III-6. Talapzat (?) töredéke felirattal 1490 előtt Vörösmárvány, 17 x 42 x 39 cm 1998-ban került elő a budai várban, a palota A épülete északi homlokzatának keleti sarka előtt, Magyar Károly ásatásán. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 99.116.1 Nagyobb méretű rétegkő saroktöredéke. Két, egymással szomszédos, szegetlen lapján felirat töredékei: „.. .]ORVM/DOM[..." A szövegkezdő „O" betűnek csak fele van meg, az „VM" ligatúra, az utolsó „M" betű szintén töredékes. A betűk vonala mélyített, érdesen faragott aljú, helyenként fúrónyomokkal. Eredetileg fémbetét lehetett bennük. A töredék fölső lapja kőhöz illeszkedett, alsó lapja szintúgy, benne csaplyuk. A budai vár ásatásai során eddig reprezentatív feliratból elég kevés töredék került elő. Régtől (már a 19. század elejétől) ismert volt egy kétsoros, monumentális felirat, amelynek további fragmentumát találták meg 1959ben; egy kisebb méretű talapzat „MA / TH / IA / SR" felirattal szintén régi darab; a palota II. világháború utáni feltárásán bukkant föl két lelet is: egy vörösmárvány lap N betűvel és egy másik - két kíma között futó - feliratból néhány betűnyi fragmentum („LA[V?]") (BALOGH 1966, 128; BALOGH, JOLÁN: Die Anfänge der Renaissance in Ungarn. Matthias Corvinus und die Kunst. Graz 1975 [Forschungen und Berichte des Kunsthistorischen Institutes der Universität Graz, 4], Abb. 42, 43; jelenleg mindkettő lappang). Valamennyi közös jellemzője, hogy betűik mélyen kivájtak, vagyis eredetileg bronzbetétet tartalmaztak éppúgy, mint a Bakócz-kápolna belső fríze ma is. Az új lelet ezek közé a monumentális, vörösmárvány alapú fémbetűs feliratokhoz illeszkedik, a művészeti reprezentáció Budán Mátyásra jellemző, kiemelkedő alkotásaihoz csatlakozva. A ránk maradt feliratok - ezeket a humanisták, utazók másolták le a budai palotában a 16. század folyamán - nem azonosíthatók az eddig felbukkant erősen töredékes maradványokon. Talán ez az új lelet kivétel lesz: a Hercules-szobornak Magnus Gruber művében megőrzött felirata mintha itt volna felismerhető. A mindössze négy szónyi szöveg - „Divinus Hercules monstrorum domitor" - egyik szó vége és a mellette álló szó eleje pontosan egybeesik a kövön láthatóval: „...monstrjorum / domfitor". Némi zavart csupán egy háromszögű, lecsúszott „pont" okoz, amely alighanem szóválasztó jel lehet. Különös módon átkerült a kő derékszögben elforduló oldalára, a DOM[... elé, amit az magyarázhat, hogy a szó ezen az oldalon túl hosszú volt, a betűk itt egymásra torlódtak, a V és M ligatúrát is képeznek. Míg a ...]RVM szélessége 22 cm, addig a DOM[...-ból csupán az első két betű is 24 cm-nyi helyet foglal el. Lehetséges, hogy a töredék egy négyzetes talapzatelemből származik, amelynek egyenlő hosszúságú oldalaira volt egy-egy különböző méretű szó felírva. A darab egyértelmű kapcsolódását a Hercules-szoborhoz további adatok vagy régészeti leletek bizonyíthatják vagy vethetik el. M. Á.-M. K. Közöletlen