Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ETELE: Lehel kürtje

1896-os évfolyamában Szendrei hadtörténeti kiállításának a katalógusához készült recenziójában. A drágaköves díszítéstől való megfosztatása, mintegy óvintézkedésként a kürtnek a budai pasánál tett állítólagos 1660-as látogatása előtt, nyilván helyi hagyományként élt Jászberényben, és a pontos utalás Dugonics Ere/tójának a 3. kiadásában található. Ld. lejjebb. 19 SAJNOVICS, JOANNES: Demonstratio idioma Hungarorum et Lapponum idem esse. Hafniae 1770, ill. Tyrnaviae 1770; a nagyszombati változat hasonmás kiadása, Bloomington-The Hague 1967. A mű korai recepciójáról ld. EDER, ZOLTÁN: Die Aufnahme der „Demonstratio" von Sajnovics in Ungarn. Neue Aspekte zur Geschichte der Frage. Acta Linguistica 27 (1977) 305-323; a cikkből kimaradt Molnár említése. 20 Jászfényszaru, „valaha a jászok főtanyája", először mint korai őrzési hely merül fel a helyi hagyományban, majd mint a kürt fellelési helye is, s a falu innen nyerte volna a nevét: fényszaru, mint „fényes kürt". A megtalálás helyére több verzió létezik. A falu első, 1433-as említése alapján a „Fowen-szaru" elnevezés feltehetőleg földrajzi adottságaira utal, de a név későbbi alakját már befolyásolhatta a Lehel-kürt hagyománya is. Legutóbbi összefoglalása: H. BATHÓ EDIT: A jászkürt a néphagyományban. Jászsági Évkönyv 1999, 60-71. 21 A kürt jelentős sérülésével járó eseményre az 1867-os koronázásnál került sor, amikor Ráday Gedeon jászkun főkapitány viselte. Az 1896-os millenniumi események során meghiúsult a kürt viselésére tett kísérlet. H. BATHÓ i. m., 64-65. 22 Az eladások során az áldomás ivásának az ősi szokását a középkorban az ún. Johannes-becherek is közvetítették német területekről, mint azt a körmendi 14. századi lelettel kapcsolatban Vattai Erzsébet leírta: VATTAI ERZSÉBET: A körmendi lelet. AE 83 (1956) 67-75. Nincs adatunk azonban Magyarországról, hogy egyes közösséget szimbolizáló tárgyakból való ivás jogi aktusként is szerepelt volna, mint ahogy az a petronelli billikom esetében ismeretes: STRASSER, RUDOLF: Der „Petroneller Willkhumb". Wien 1999. A kürttel kapcsolatban csupán a 19. századból vannak olyan adataink, hogy a jász főkapitányként is működő nádor (1847-ben István nádor), illetve az uralkodói pár (Ferenc József és Erzsébet 1857-ben) áldomást ivott belőle, de szintén jogi jelleg nélkül. H. BATHÓ i. m., 65-66. 23 DÉCSY ANTAL: AZ jász vagy is íjász kürtön lévő Metszésekről és azoknak Értelmekről. Kassa 1815, 4. hivatkozik erre a tanulmányra: „Ephemerides Bvidens. An. 1790. Pag. 92". 24 A griffre való utalás az esztergomi szarvserleg griffkaromként való középkori eredetű meghatározásából ered. Décsy a munka végén még inkább elragadtatja magát, és a Molnár által említett színes foltokból kiindulva zafírnak, illetve nyers gyémántnak határozza meg a kürt alapanyagát. Az alapanyagra vonatkozó fejtegetéseinek a meseszerűségét első kritikái külön kiemelik. 25 Décsy nem lát ellentmondást Révay beszámolója és az újabb leírás között. Szilveszter pápa koronaküldése (illetve Nagy Constantinus I. Szilveszter pápának tett adománya) Szent István részére éppúgy jelen van, mint egy Attilától Aba Sámuelig szerepet játszó régi magyar korona, amelyet aztán III. Henrik küldött Rómába. 26 Horvát István őstörténeti fejtegetéseire Szilágyi János György hívta fel a figyelmet 2000. január 21-i előadásában: Unsere pelasgischen Urahnen: Nationales versus Universelles in der ungarischen Archäologie des 19. Jahrhunderts. 27 „Dugonics Horvát István előzője, s mintha ez tőle tanulta volna, miképpen lehet magyar nevekkel telehinteni a mappát, hogyan lehet hatalmassá tenni a magyarság múltját, uralkodóvá tenni, égig emelni, felmagasztosítani a magyart az összes nemzetek fölé." PRÓNAI ANTAL: Dugonics András életrajza. Szeged 1903,180. 28 BOCK i. m. (6. j). 29 IPOLYI 1876, 487. 30 CZOBOR BÉLA: A jász-kürt. VU 26 (1879) 39-40. 31 PULSZKY FERENC: Magyarország archaeológiája, II. Budapest 1897, 131-134. 32 HAMPEL 1903; majd ezt németül is összefoglalta: HAMPEL, JOSEPH: Alterthümer des frühen Mittelalters, II. Braunschweig 1905, 888936. Itt Hampel többek között közli a kürt igen bő irodalmát is. 33 SUPKA i. m. (8. j). 34 CREUZER, FRIEDRICH: Symbolik und Mythologie der alten Völker, besonders der Griechen. Leipzig 1811 33 LÁSZLÓ i. m. (5. j.) 36 BEÖTHY GYÖRGY: A Lehel kürt eredete. Budapest 1999