Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem
A BIRODALMI PATRIOTIZMUS ÉS A MAGYAR TÖRTÉNELEM A 18. század végén és a 19. század első felében a Habsburg Birodalom népeinek összetartozását elsősorban az uralkodók személyével kapcsolatos kultuszok jelenítették meg. Ez az uralkodókultusz a képzőművészet alkotásaiban is testet öltött: leginkább Bécsben, ahol számos ceremóniakép és emlékmű ábrázolta a koronázások eseményeit vagy a birodalom népeinek hódolatát Mária Terézia, illetve Ferenc császár előtt. Ezek között a képek, szobrok között magyar vonatkozásúakat is találunk: talán legismertebb a Magyarországon is gyakran ábrázolt Vitám et sanguinem jelenete - a magyar rendek hódolata Mária Terézia előtt 1741-ben. A napóleoni háború alapjaiban rendítette meg a Habsburg Birodalom s benne Magyarország helyzetét. Az udvar a birodalom különböző népeinek önállósodását az abszolutizmus eszközeivel kísérelte meg elnyomni. A 19. század első évtizedében Bécsben János főherceg pártfogásával egy írókból és más művészekből álló kör jött létre, mely programszerűen foglalkozott a birodalom népeinek történelmi hagyományaival. Arra törekedtek, hogy a birodalom egyes nemzeteinek históriáját mint sorsközösséget mutassák be, s a Habsburg Birodalom jövőjét a különböző nemzetek közös államában (Völkerstaat) látták. A közös birodalmi történettudat, a birodalmi patriotizmus kialakításában központi szerepet játszottak Josef von Hormayr kiadványai, így az Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst (1810-1822), majd az Archiv für Geschichte, Statistik, Lietratur und Kunst (1823-1828) és a Taschenbuch für die Vaterländische Geschichte (1823-1828), melyek szerkesztésében több magyar író is közreműködött, elsősorban Mednyánszky Alajos és Mailáth János. Hormayr Archivja 1811-től kezdve szorgalmazta, hogy a festők újítsák meg a históriai festészetet, és használják fel a birodalom történetének jeleneteit egy összbirodalmi hősgaléria megalkotására. A birodalom képzeletbeli pantheonjába nemcsak a régmúlt uralkodói, mint például Habsburg Rudolf és Mária Terézia kerültek be, hanem többek között Zrínyi Miklós és Hunyadi János is. Az Archiv és a Taschenbuch lapjain keresztül számos, a magyar történelemhez tartozó új téma és hősi történet vált birodalomszerte is ismertté. Zrínyi hősi kirohanása, Hunyadi János tettei vagy Dobozy és neje együttes halálának, Dugovics Titusz vakmerőségének történetei ezeken a lapokon jelentek meg először német nyelven azzal a céllal, hogy anyagot adjanak a művészi feldolgozás számára. A művészeti program egyik megvalósítója Karl Ruß, Bécsben élő festő, akinek magyar tárgyú alkotásai közül Szent István alattvalóit a keresztény hitre oktatja című rajzát mutatjuk be. A Hormayr-kör munkásságának célja, a birodalmi történelemszemlélet kialakítása nem valósult meg. A közreműködő nemzetek az általuk feltárt történeti forrásokat saját autonóm nemzeti történelmük továbbformálására használták fel. Egyes magyar írók, akik különben elhárították a Hormayr-körrel való közös munkálkodást, mint például Kazinczy Ferenc, a két nyelvi kultúra között fordításaikkal igyekeztek közvetíteni. Az Archiv és a Taschenbuch lapjain feltűnő magyar történetek megragadták más hazai irodalmárok képzeletét is, és forrásul szolgáltak nemcsak az egykorú, hanem a későbbi magyar írók számára, Kisfaludy Károlytól és Vörösmarty Mihálytól kezdve lókai Mórig és Mikszáth Kálmánig. Magyar szempontból, az eredeti birodalmi szemlélet mellőzésével aknázták ki a Hormayr-kör kiadványaiban megjelenő históriai témákat a magyarországi almanachok kiadói, költők és illusztrátorok egyaránt. Legismertebbek e vonatkozásban az Aurora című almanach illusztrációi, amelyek mesterei között nagy számban szerepelnek mind bécsi, mind pedig pesti megrendeléseket teljesítő, főképp osztrák származású rajzolók. A magyar történeti festészet 19. századi kezdeteire a birodalmi patriotizmus fentebb említett irodalmi hagyatéka tehát jelentős befolyást gyakorolt még abban az időszakban is, amikor ennek politikai bázisát az abszolutizmus térnyerése, valamint a magyar autonóm nemzettudat megerősödése egyaránt háttérbe szorította. József nádor kezdeményezése nyomán 1825-ben a Nemzeti Múzeum számára közadományokból megrendelt reprezentatív történeti képek - a Peter Krafft által festett Ferenc császár megkoronázása Budán, valamint a Zrínyi kirohanása páros képei - voltaképpen a bevezető sorokban jellemzett Habsburg uralkodókultusz és a birodalmi patriotizmus utóbb említett irányzatának kompromisszumát jelentették.
