Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - V. Regnum Marianum
V-24. Szent Erzsébet és egy koldus 1675-1680 körül Magyarországi festő Olaj, vászon; 198 x 110 cm A győri püspöki palotából, csere a győri püspökséggel Restaurálta Szutor Katalin és Zsámboky Orsolya 1986-ban Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 81.8 M V-25. Szent Imre 1675-1680 körül Magyarországi festő Olaj, vászon; 198 * 110 cm A kónyi plébániatemplomból, csere a győri püspökséggel Restaurálta Szutor Katalin 1986-ban Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 81.7 M A győri egyházmegye 1875-ös canonica visitatiója szerint a kónyi plébániatemplomban egy Szent Imrének szentelt mellékoltár állt, amelyik a 18. század végén a győri ferences templomból származott el a rend feloszlatását követően (CSATKAI ENDRE: Sopron és környéke műemlékei. Budapest 1956 2 , 543). Az adat minden bizonnyal azzal a 17. századi Szent Imre-képpel hozható összefüggésbe, amelyik a plébániatemplom sekrestyéjében maradt fenn, felül félköríves záródásúra alakítva, s egyebekben is őrizve a 18. század végi oltárba helyezés nyomát. Szent Erzsébetet ábrázoló párdarabját, amelyre az irodalomban sehol nincs utalás, a győri püspöki palotában őrizték, ahová valószínűleg a képek szétválása idején került. Noha sorsuk különböző volt - amit az is bizonyít, hogy a Szent Erzsébet-kép érintetlenül megőrizte eredeti, 17. századi négyszögletes formáját és keretét a képek stilárisan egyeznek, és párdarabokként összetartoznak. A művek múzeumba kerülésekor a restaurálás a Szent Imre-kép szögletessé alakításával ezt a 17. századi állapotot állította helyre. Az egykori ferences templomban a Szent István protomártír megkövezését ábrázoló főoltáron kívül a 17. században hat mellékoltár állt, amelyeknek egyenként a Boldogságos Szűz, Szent Ferenc, Szent Antal, Szent Lőrinc, Szent Borbála és Szent Erzsébet volt a titulusuk (NÉMETH 1931,101). Vagyis Szent Imrének nem volt oltára sem a templomban, sem pedig az 1708-ban kialakított úgynevezett Magyar kápolnában, amely a magyar ajkú terciáriusok imahelye volt. Ennek ugyanis főoltára a Szeplőtelen fogantatásnak volt szentelve (VILLÁNYI SZANISZLÓ: Győr-vár s város helyrajza... a XVI. és XVII. században. Győr 1882, 67), két mellékoltárának képe pedig a feloszlatási jegyzőkönyv szerint Szent Ferencet és Szent Erzsébetet ábrázolta (CSATKAI 1964,139; valamint MOL C. 103. Helytartótanácsi levéltár, Franziskaner, Raab. Inventarium von den aufgehobenen Franciscanern zu Raab fol. 59). Az 1786ban felvett részletes templomleltár Szent Imre-képet egyáltalán nem említ, nemcsak oltáron, de másutt sem. V-24. Szent Erzsébet ábrázolásából ugyan kettőt is felsorol, de minthogy a képek a festői megoldás, a kompozíció és az építészeti háttér rokon volta miatt párdaraboknak látszanak, eredeti elhelyezésben is valószínűleg egymás pendant-jaiként szerepeltek. Ha tehát hihetünk a rend feloszlatása után mintegy nyolcvan évvel későbbi canonica visitatiónak, és a Szent Imre-kép valóban a győri ferencesek javaiból került Kónyra - amikor is oltárra helyezve félköríves záródásúvá alakították -, akkor párdarabjával együtt eredetileg csakis az egykori kolostorberendezéshez tartozhatott. Sajnos e feltevés ma semmivel sem támasztható alá, mivel a feloszlatási jegyzőkönyv a berendezési tárgyak kolostorban őrzött darabjait sokkal szűkszavúbb leírásban rögzíti. A festmények esetében a becsértéken kívül jószerével csak a mennyiséget, illetve a képek nagy vagy kis voltát tünteti fel (CSATKAI 1964,135-136). A győri ferencesek temploma és rendháza egy 1654es tűzvészt követően teljes egészében újjáépült, a templom 1659-re, a kolostor 1673-ra készült el. Az újjáépítést
