Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén

33 ÖNB, Cod. 8994, fol. 216 V ; vö. Cod. 3077**, fol. 16'"; Cod. 3077, fol. 292 v . 34 ÖNB, Cod. 3077***, fol. 106 v ; ugyanitt Gizella kéttagú „család­fája" („Wilhelm, h. zu burgundi - Geysela") is, Burgundia cí­merével. Vö. THURÓCZY 1985, 79:2-6; Gizella burgundiai szár­mazásának hagyományáról: VÁCZY PÉTER: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. LK 18/19 (1940-1941) 317. sk. 35 Vö. LHOTSKY 1971, 92; CORETH, ANNA: Dynastisch-politische Ideen Kaiser Maximilians I. Mitteilungen des Österreichischen Staats­archivs 3 (1950) 86; EHEIM i. m. (13. j.), 70. sk; továbbá ÖNB, Cod. 8329, fol. 35 1 : „Theopertus von Burgundi vnd Graue zu Habspurg". 36 Imrével kapcsolatos megfogalmazása (THURÓCZY 1985, 73:31­74:5) e magatartás emblémája lehetne. 37 Hasonlóan fest László ábrázolása is. Imre legendájának elején a kép helye üresen maradt. 38 Ugyanebben a kötetben Margit (fol. 26') domonkos apácaként; László (fol. 269') középkorú, szakállas, civil ruhás férfiként, akinek koronája válla mellett lebeg; Imre (fol. 317 r ) szőke ifjú­ként van ábrázolva. 39 ÖNB, Cod. 2857 {Skizzencodex A), fol. 89 r ; Cod. ser. nov. 2627 (Skizzencodex B), fol. 89, Cod. ser. nov. 1598 (Skizzencodex C; vö. Wien 1996,151-154, Kat.-Nr. 32), fol. 83 r ; Cod. ser. nov. 4711 (Miniaturenkodex D), fol. 36 r . Alapvető feldolgozásuk: LASCHITZER 1886-1887. Az újabb irodalomból: SCHEICHE 1992, 38­44; Innsbruck 1992, 318-323, Kat.-Nr. 130, 132, 134; Innsbruck 1996, 185. sk, Kat.-Nr. 48. A sorozatok ikonográfiái forrásai­nak kérdése egyelőre még nem vetődött fel. Hogy ilyen forrá­sok létezhettek, arra utal egyebek mellett egy közel egykorú, közelebbről nem ismert rendeltetésű leltár egyik tétele: „Item das puch der hailigen so K. Mt. im Niderland abmallen hat lassen" (ÖNB, Cod. 7647, fol. 30; közli CHMEL, JOSEPH: Die Handschriften der k. k. Hofbibliothek in Wien, I. Wien 1840, 507, Nr. XCIII). 40 „B" és „C" kódexen a kapu feletti kis harang, „D"-n a mellette álló torony utal az épület szakralitására; „A"-n tulajdonkép­pen semmi. 41 ÖNB, Cod. 2857, fol. 90 r ; Cod. ser. nov. 2627, fol. 90 r ; Cod. ser. nov. 1598, fol. 86'; Cod. ser. nov. 4711, fol. 36 r . 42 Ikonográfiailag jóformán egyező példa nevezhető meg az utób­bi időben élénk figyelemben részesülő vitfalvi oltárszárnyban: Martin, Slovenské národné múzeum, inv. c. KH 228 O; GLATZ, ANTON C: Gotické umenie zo zbierok Slovenského národného múzea V Martine. Martin 1985, 34-36, c. 11; vö. MAROSI 1987-1988, 247; WEHLI TÜNDE: Szent László ábrázolása egy Bécsben, 1509-ben nyom­tatott könyvben. AH 21 (1993) 58; MAROSI 1995, 83, 91; továbbá POSZLER GYÖRGYI tanulmányát e katalógus lapjain, 182. 43 ÖNB, Cod. 2857, fol. 88 r ; Cod. ser. nov. 2627, fol. 88'; Cod. ser. nov. 1598, fol. 82 r ; Cod. ser. nov. 4711, fol. 35': keleties öltözetű kis alakokon taposó, középkorú, szakállas figura páncélban, karddal. 44 SCHMID 1984 45 Vö. pl. ÖNB, Cod. 2857, foil. 3' (Ferreolus), 10 r (Landricus), 16' (Deotharius), 23 r (Emesberthus), 33 r (Bega), 34 r (Gertrudis), 40 r (Modualdus), 42 r (Plectrudis), 47 r (Remigius), 53 r (Hildegardis), 65 r (Dagobert), 102 r (Wunebaldus), 121 r (Wolfgang); ÖNB, Cod. 3076, foil. 36(37) r (Hildegard), 44(45) r (Dagobert), fol. 80(81) r (Hugo); ÖNB, Cod. 3077, foil. 12 r (Nagy Károly), fol. 265 r (Edgar); LASCHITZER 1886-1887, Nr. 3, Taf. 34. (Ferreolus), Nr. 16, Taf. 103. (Deotharius), Nr. 33, Taf. 14. (Bega), Nr. 34, Taf. 39. (Gertrudis), Nr. 40, Taf. 72. (Modualdus), Nr. 53, Taf. 45. (Hildegard), Nr. 102, Taf. 120. (Wunebaldus), Nr. 121, Taf. 119. (Wolfgang). 46 A köntös szó itt nem a legpontosabb, hanem a legszolidabb jogán szerepel. A terminológia bizonytalanságához vö. RÓMER i. m. (9. j.), 199. (kabát, tunica); SZENDREI 1891, 390. (dolmány); NEMES-NAGY 1900,126. (mente); VARJÚ ELEMÉR: A magyar viselet a középkor végén. In: Magyar renaissance. Szerk. DOMANOVSZKY SÁNDOR, h. és é. n. [Budapest 1939] (Magyar művelődéstörté­net, 2), 485-508. (köntös). 47 Weißkunig 1956, Nr. 3, 6, 35, 61, 145. sk, 148, 152; vö. MUSPER, HEINRICH THEODOR: Hans Burgkmair und der Weisskunig. In: Weißkunig 1956, I, 45, 47. sk, 52; WINZINGER 1973, Nr. 11. sk; a fametszetes diadalmenetből: B. 81-39, 81-123; JKSAK 7 (1888) Reg. 4581; 10 (1889) Reg. 6259 (II. Lajos Miksa genealógiájá­nak fametszetsorozatából). 48 SZENDREI 1891, 389. sk; NEMES-NAGY 1900, XVII:9-11, 45:3, 46:1. sk, 47:1-4, 48:1-5, 7. képek; VARJÚ i. m. (46. j.), 503; Régi magyar öltözködés. Viseletek dokumentumok és források tükrében. Összeál­lította Mojzsis DORA. Budapest 1988,233. 49 A viselettörténet által rendszerint feltételezett dokumentatív evidencia mellett szólhatnának első látásra azok a rövid szö­veges emlékek, melyek mindeme ábrázolásokat ikonográfiái instrukciókként kísérik: Miksának a Weißkunig előkészítő raj­zaihoz írt megjegyzései (ezeket Weißkunig 1956 csak részben közli; teljesebb Weißkunig 1888: 277: „Die erlich rachtigung des grien jungen k. mit dem w. k. durch ir ret zusamenkomen. Klaydung dutsch, das ander ungerisch", „Ein tading zwischen dem gruenen kunig, sollen geplädt hauben aufhaben und auf hungarisch geklaidt, tractat Prespurg", „halb teutsch und halb hungarisch" [Miksa ikonográfiái utasításaihoz vö. PETERMANN, ERWIN: Die Formschnitte des Weisskunig. In: Weisskunig 1956, 1, 72-78]). Itt a vonatkozó passzusok szinte mindig beérik annyi­val, hogy közöljék: egyes figurákat „hungarisch geklaidt" kell ábrázolni. Amennyiben ennél bővebb az utasítás, akkor sincs szó többről, mint egy-egy ruhadarab német nevének megadá­sáról (kérdés, mennyire lehettek e nevek alkalmasak a magyar viseletek precíz meghatározására). Úgy látszik, a verbális út­mutatások a magyar viseletre mint evidenciára hivatkoztak, azzal számoltak, hogy a rajzoló nem szorul részletesebb ma­gyarázatra. E hallgatólagos közmegegyezés precizitásának fo­káról azonban viselettörténeti érdeklődés szempontjából ked­vezőtlenül informál a Diadalmenet programjának egy részlete, az elkészítendő „magyar trófeakocsi" leírása: „Vngrisch Trafay wagen / Item den Trafay wagen zu machen auf Hungrisch, poläckisch, türgkisch vnd Rätzisch" (SCHESTAG 1883,166). Nem­csak az méltó a figyelemre, hogy itt más kelet-európai népek nevei is felhasználtattak a magyar trófeák leírásához, hanem az is, hogy az elkészült miniatúrán (WINZINGEK 1973, Nr. 12) aligha ismerhető fel az egyes népek ruháinak és fegyvereinek megkülönböztetése. Nagyrészt ugyanazokkal a motívumokkal (többek között az övkendővel átkötött, hosszú köntössel) ta­lálkozni itt, melyek a magyarok fentebb idézett ábrázolásait is jellemzik. A keleti vagy keletinek gondolt viseleteknek az az integrációja, melyre itt vélhetünk bukkanni, közvetlenebbül és István ikonográfiája szempontjából következményekben gaz­dagabb módon látszik megragadhatónak a Bernhard Breydenbach szentföldi útibeszámolójának 1486-os kiadását (Peregrinationes in terrain sanctam. Mainz 1486) díszítő famet­szetek figyelembevételével. Ezen illusztrációk között bukkan fel néhány lovas ábrázolása „genetzer-turci" felirattal, mely­nek alakjai igen hasonló felsőruhákban jelennek meg, mint amiket Burgkmair magyarjain köntösnek neveztünk (ld. SCHRAMM, ALBERT: Der Bilderschmuck der Frühdrucke, XV. Die Drucker in Mainz, 4-6. Leipzig 1932, Taf. 24, Abb. 23). A Breydenbachot útján elkísérő Erhard Reuwich metszetei egyéb­ként valóban helyszíni rajzok alapján készültek (BETSCHART, ANDRES: Zwischen zwei Welten. Illustrationen in Berichten westeuropäischer Jerusalemreisender des 15. und 16. Jahrhunderts. Würzburg 1996 [Würzburger Beiträge zur deutschen Philo­logie, 15], 82), és még sokáig roppant nagy ikonográfiái tekin­télynek örvendtek (uo., passim). (Burgkmair is azok közé tar­tozott, akik e könyvek metszeteit éppen a rajtuk ábrázolt eg­zotikus viseletek kedvéért másolták [HALM 1962, 83]). Reuwich törökjeinek későbbi rokona Erhard Schön és Niklas Stör nagy­számú metszete is, melyek a törökök iránt Bécs 1529-es ostro­ma után a Birodalomban hirtelen megnövekvő érdeklődés ki­elégítésére készültek. Schön három török zenészt ábrázoló lapja (RÖTTINGER, HEINRICH: Erhard Schön und Niklas Stör, der Pseudo­Schön, zwei Untersuchungen zur Geschichte des alten Nürnberger Holzschnittes. Straßburg 1925 [Studien zur deutschen Kunst­geschichte, 229], 171. sk, Nr. 239; GEISBERG, MAX: The German single-leaf Woodcut: 1500-1550, 1-IV. Revised & ed. by STRAUSS, WALTER E- New York 1974, Nr. 1245) számunkra azért különö­sen érdekes, mert egyik figuráját pontosan abba az öltözékbe bújtatja, melyet Burgkmair - első látásra úgy tűnt - a magya­rok számára „kanonizált". Alighanem ebben is leginkább a ke­letinek gondolt viseletek alacsony fokú differenciálásának jele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents