Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

SZENTESI EDIT BIRODALMI PATRIOTIZMUS Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig Az udvari nagynémet gondolat Válaszul arra, hogy 1804 májusában a szenátus Napóleont a franciák császárává nyilvánította, Ferenc 1804 augusztusában fölvette az Ausztria örökös császára címet (Erbkaiser von Osterreich); azt követően pedig, hogy a franciák 1805 késő őszén először bevonultak Bécsbe, és öt nappal azután, hogy a délnémet fejedelemségekből alakult, francia protektorátus alatt álló Rajnai Szövetség tagjai bejelentették kilépésüket a Német-római Császárságból, 1806 augusztusában lemondott a német-római császári címről; megszűntnek nyilvánítva a német nemzet ezer éve fennálló Szent Római Birodalmát (Heiliges Römisches Reich Deutscher Nation), amelyen először a 13. század utolsó harmadában, majd a 15. század közepétől - majdhogynem - folyamatosan Habsburgok uralkodtak. A birodalom megszűnésének pillanatától kezdve kísértett megújításának gondolata: a német nép egységének - a vallásháborúk korában gyökerező, alapvetően protestáns - tudatát és az egységes német állam szükségének belátását elementáris erővel elevenítette fel az idegen ellenség támadása, és a másfél évtizeden át megalázó vereségekbe és békekötésekbe, valamint franciabarát német államok alakulásába fulladt honvédő harcok tanulsága. Kézenfekvőnek tűnhetett, hogy valamennyi német anyanyelvű közös nagynémet állama a Német-római Birodalom megűjítása legyen: egy újabb renovatio imperii, hogy a régi-új birodalom trónján Habsburg üljön, hogy a régi-új össznémet birodalom katolikus legyen (noha bizonyos államegyházi jelleggel), és mindezekből kifolyólag - nem célként, hanem elfogadott adottságként - központja Bécsben legyen, és foglalja magában a Habsburgok nem, vagy többségükben nem német anyanyelvűek által lakott országait és tartományait is. Az elképzelésnek azonban erős ellenzői akadtak. Csupán legnyomósabb érveik közül említve néhányat: a Német-római Birodalom egy keleti határgrófságának kiterjesztéséből kialakult Habsburg örökös tartományok - és egyáltalában a Habsburgok országai - túlságosan délen fekszenek; nem tartoznak uralmuk alá a németajkúak lakta központi területek; alattvalóik nagyobbik része nem német; országaik államszervezeti, közigazgatási és gazdasági szempontból is elmaradottabbak, mint az északabbi német területek; a császárváros - képzőművészeti akadémiáját leszámítva - nem fellegvára a német kultúrának; a protestánsoknak pedig félnivalójuk van a Habsburg-uralomtól. Az egyik ellenjavaslat „a német szabadságharc géniuszának", a porosz királyság konzervatív reformátorának, Karl vom und zu Stein bárónak elképzelése volt, amit személyesen a bécsi kongresszuson képviselt utoljára, mert a sikertelenség fölötti csalódottságában visszavonult a politikától; noha később is maradandót alkotott a Monumenta Germaniae historica című, ma is folytatott grandiózus forráskiadvány-sorozatot létrehozó és megjelentető Gesellschaft für ältere deutsche Geschichte nevű frankfurti társaság alapítójaként és kappenbergi kastélyában a német történeti témájú képciklusok egyik programmatikus - bár többszöri koncepciómódosításokon át, lassan készült, és végül félbemaradt - együttesének programadójaként. Stein birodalom (Reich) helyett német államszövetség (Bund) alapítására gondolt, porosz vezetéssel, végső soron akár a Habsburg-államok nélkül - ez az úgynevezett kisnémet állam elképzelése. A Német Szövetség (Deutscher Bund) alapokmányát aláírták ugyan Bécsben 1815 nyarán, érdemi tevékenységet azonban nem fejtett ki; márcsak azért sem, mert a Majna-Frankfurtban működő össznémet szövetségi gyűlésben Poroszországnak és Ausztriának nagyjából egyforma szavazati hányada volt. Frankfurt elsősorban a német-német diplomácia és publicisztika, valamint közös kulturális vállalkozások helyszíneként tett szert fontosságra. Az össznémetség vezetőjének szerepére aspiráló harmadik jelentkező a bajor királyság volt, a francia protektorátusként alakult Rajnai Szövetségből létrejött, a másik kettőhöz képest kicsi és új államalakulat; amely elsősorban a német területeken belüli központi fekvésére és uralkodócsaládja ősiségére hivatkozhatott: arra, hogy a Wittelsbachok közel száz évvel korábban lettek német birodalmi hercegek, mint a Habsburgok. A bajor trónörökös, majd király, (I.) Lajos rendszeresen töltött hónapokat Rómában, szinte kizárólag nazarénus mű-