Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából - SZŐKE ANNAMÁRIA: Székely Bertalan: Élet. Fríztervek

után nem is dolgozhattam, hanem annál erősebben ébredtek fel impresszióim, emlékezéseim. Oly erős volt a memóriám ezidőben, hogy emlékszem, amikor egy piros virág alakját igyekeztem magamban felidézni és véletlenül a puszta falra tekintettem, annak a zöld sziluettjét láttam..." SZINYKI 1989, 275. Az emlékezet, az impresszió kifejezések itt - Szinyei saját alkotásmódjára vonatkoztatva - ismételten előfordulnak. Ezek, egymás szinonimáiként, a festés során a természetben megelőzőleg látott és tanulmányozott dolgok felidézéséhez, műtermi realizálásához kellettek. Szinyei a belső látásnak ebben a kivételesen intenzív állapotában valóban közeledni látta magát Böcklinhez. Kérdés, vajon tudta vagy sejtette-e, hogy képének aktuális tárgya mennyire nem lehetett barátja ízlése szerint való. Annak állítólagos kritikája a Majális Kunstvereinben történt kiállítása után, miszerint reméli, hogy Szinyei most már valami komolyabbat fog festeni, erre vonatkozhatott. 28 SZINYEI 1989, 268. 29 Szinyei Majálisának, valamint az 1872-ben készült Rococo-vázlatnak az árkádiai-bukolikus-watteau-i eszmekörrel és képi sémáival való rokonságáról ld. KIRÁLY 1991,139-141. 30 SZINYEI 1989,183. 31 Böcklinnek és a Deutsch-Römer-körnek eszmetörténeti, esztétikai, filozófiai vonatkozásairól ld. POCHAT 1987-1988,19-28. Idézi PETROVICS ELEK: Szinyei Merse Pál. Budapest 1941, 16. A föld fölött járás és az antikizáló anakronizmus vádjait a fiatal Böcklinnek is állnia kellett. 1850-ben még postakocsin zötyögött Rómába, további itáliai útjait azonban már gőzhajón és vasúton tette meg. Ld. Böcklin Memoiren. Tagebuchblättern von Böcklins Gattin Angela. Hrsg. v. RUNKEL, FERDINAND. Berlin 1910. passim. Böcklin sem menekülhetett a civilizáció elől másként, mint annak áldásait élvezve. A sokáig 1875-76-ra datált képről az újabb kutatás kiderítette, hogy azt Münchenben Böcklin már 1873 előtt elkezdte festeni. Ld. ANDRÉE 1977, 360. Azaz Szinyei éppúgy láthatta azt, mint a többi műtermi vázlatot és befejezetlen alkotást. Szinyei bőrkabátos önportréja előbb jutott el Firenzébe - ti. az Uffizi önarcképgyűjteményébe -, mint ő maga. „Sokszor készülődtem Olaszországba, Florenzbe, Böcklinhez" - meséli az Esztendő című folyóirat 1918 májusi számában, összegezve azt, miként próbálta magát a Majális sikertelenségén túltenni. Az utazásra vagy költözésre családi okok miatt nem került sor. Majd itáliai úton lévő leányainak írja 1901. április 4-én, Jernyéről: „Alkalmilag ha egyszer a környékre kirándulnak, nézzék meg Fiesoleban a Böklin-villát. Böklin a 19dik század legnagyobb festője volt, nekem Münchenben jó barátom, családját is ismerem, özvegye talán reám emlékezni is fog..." SZINYEI 1989,209. SZŐKE ANNAMÁRIA SZÉKELY BERTALAN: ÉLET. FRÍZTERVEK Az 1860-as években a magyar történelem nagy fordulópontjait önálló képekben megfesteni kívánó, és, Eötvös József szavaival, „a festészet ezen nemének hivatását a nemzeti eposz feladatával ugyanazonosnak" tekintő Székely Bertalan a nyolcvanas évektől kezdve megsokasodó freskó- és épületdekorációs megbízásaihoz kapcsolódóan kezdett allegorikus-szimbolizáló kompozíciókkal kísérletezni. Jóllehet ezek egy részét kivitelezésre szánta, nagyobb számban maradtak fent az egy-egy aktuális feladattól ösztönzött témához készített vázlatai, „témavariációi", amelyekben - épp vázlatszerűségüknél fogva - tisztábban tetten érhető Székely formakísérleteinek eredeti intenciója és célja. írásos feljegyzéseit is alapul véve ez abban foglalható össze, hogy Székely fokozatosan felismerte a korábban általa is müveit dramatizáló-idealizáló, egy jelentős történelmi pillanatot ábrázoló festészet hagyományának kiürülését, és új megoldásokat keresett az emberi-eszmei mondanivalót nem nélkülöző, azonban ezt magában a formában közvetítő és kifejező, szimbolikus festészet megvalósításához.

1 Valószínűleg e problémával összefüggésben foglalkozott a hetvenes évektől fogva a szimbólum, az allegória, a metafora, és más, a konkrét ábrázolástól vagy szószerintiségtől elvonatkoztató műformák mibenlétével és különbségeivel elméletileg is.

2 Másrészt mozgástanulmányai révén további tapasztalatokat szerzett az „örök természet alakjá"-t kifejezésre juttató kompozíciós elveket illetően, amelyek már a hatvanas években is foglalkoztatták.

3 A nemzet sorsát meghatározó történeti eseményeknek, vagy az egyes személyiségek történelemformáló cselekedetének történelmi allegorizáló bemutatása helyett általánosabb mondanivalóra törekedett a festészetben, amellyel mintegy kompenzálni próbálta a korszak festészetét - saját meglátása szerint - jellemző jelentésés jelentőségnélküliséget. A festészeti műfajok között is elsősorban a történeti festészet vesztette el egyetemes érvényét, és partikularizálódott. Ezzel kapcsolatos meglátásait Székely 1890 körül jegyezte le, számba véve a különböző történeti festészeti irányzatokat. A Louis Gallait-, a Paul Delaroche-, a Karl von Piloty- és a Benczúr Gyula-féle történeti képekből mind a történelmi magot, mind a festői kvalitást hiányolta, s szerinte ez a dramatikus, teátrális, szenzációra törekvő, kabinettképszerű vagy csupán külsőségeket másoló irányzat - kihalt.

4 Egy újabb, dekoratív-allegorizáló irányzatot képviselnek a nyilvános középületek - múzeumok, egyetemek, városházák - kifestései, amelyeknek azonban egyes esetekben - mint Wilhelm von Kaulbach freskóinak - épp a túl sok történelmi jelentés van a kárára.

5 Székely e gondolatmenet folytatásaként megjegyzi, hogy ez az utóbbi irányzat, azáltal, hogy allegóriákat és szimbólumokat fest, még nem új,

6 másrészt, ami új lehetne benne, a régi motívumkincs feldolgozásának módja - az nem jó. E megjegyzés töredékességében is rávilágíthat valamelyest Székely belső problémájára abban az időszakban, amikor fríztervei készültek: míg motívumválasztásával a korszak dekoratív-allegorizáló irányzatához kapcsolódott, amely egy általános emberi mondanivaló vagy filozófiai elgondolás képi megfogalmazását tette lehetővé, nem fogadta el a konvencionális és „festőietlen" ikonográfiái programokat,