Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából

mény oly megrázó volt, hogy a művész átmenetileg felhagyott a szobrászattal. Ekkor készítette litográfiasorozatát, amely Jób címmel 1922-ben albumban is megjelent. Ezekben a rajzokban találta meg azt az érzés- és formavilágot, amely egész későbbi művészetét meghatározta. Alapfogalmai a kétség, a kiszolgáltatottság és esendőség, de a szikár dac és fanyar irónia is. A művészi fordulat egyik legkorábbi darabja az Ülő női torzó, a diszharmónia, a töredékesség vállalása. Rabinovszky Máriusz képzeletben kiegészítette a szobrot, megpróbálta rekonstruálni a két kar mozdulatát. A magyar közízlés nehezen fogadta el a torzó formát, mert a művészettől harmóniát és egyértelműséget várt el. A torzó pedig ennek ellentmondott. Bokros Birman szobrának „disszonáns akkordjai" viszont éppen ezt a formát kívánták meg. N. I. RABINOVSZKY MÁRIUSZ: Hét év terméséből. In: Bokros-Birman Dezső szobrász. Budapest 1928, 16-58; KÁLLAI 1938; KOVALOVSZKY 1971; KOVALOVSZKY 1982 XV-27. Női akt 1923 Ferenczy Béni (1890-1967) Körtefa, 23 cm Jelzés nélkül A művész hagyatékából Szentendre, Ferenczy Múzeum, ltsz.: 74.77-F Határozott síkokkal, kemény élekkel kialakított női akt torzó, mindkét karja a váll alatt, lába combban elvágva. Fejét oldalt hajtja, arca alig tagolt. A szobrot Genthon István 1923-ra datálta. Ezek szerint ahhoz a kb. 13 darabos szoboregyütteshez tartozhat, amelyet a művész 1924-ben bemutatott a berlini Sturm Galériában, de a szobor ottani szereplésére nincs pontos adat. Ezt a periódust nevezte Ferenczy Béni a maga kubista korszakának. Ez a minősítés azonban megszorításokkal értelmezendő. „Szobrai az európai kultúrával szembeni oppozíciót mutatnak, és olyanféle nosztalgiát, mely emlékeztet ugyan a korai fauve és kubista művészet nosztalgiájára, de nincs meg benne a kubizmus látványt átalakítóátrendező szándéka." - írta Illyés Mária. Tény, hogy ezzel a néhány szoborral került Ferenczy Béni a legközelebb a modern művészi formaadáshoz, hogy aztán a 20as évek második felétől visszatérjen a klasszikus szoboreszményhez. A torzó mint szobrászi műforma azonban későbbi pályáján is fontos maradt, szép tanulmányt is írt róla. Mint „új műfajnak" a megszületését ő is Rodinhez kötötte, akinek torzóit „az anyagból szabadulni akaró lélek szimbólumá"-nak tartotta. N. I. FERENCZY 1961, 52-54, 68. sz; SZABÓ K. 1967,10; ILLYÉS 1982, 37.