Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
TANULMÁNYOK - GALAVICS GÉZA: Ősök, hősök, szent királyok. Történelmünk és a barokk képzőművészet
Jàojtjc 7. Szent István király Mária oltalmába ajánlja országát Hevenesi, Gabriel S J: Ungaricae Sanctitatis Indicia... Tyrnaviae 1692 zását a győri jezsuiták oltárképén találjuk meg először (1642, V-8), s a 17. század különböző képi megoldásokat (például köpenyes Madonna-ábrázolásokat) ismer e gondolat képzőművészeti kifejezésére. Végleges képi formáját a Szent István felajánlja a koronát Máriának ikonográfiái típusban nyerte el a század utolsó harmadában. Ennek első ránk maradt példája egy oltárkép, amely 1665-ben a mariazelli kegytemplomba készült Nádasdy Ferenc megbízásából, s a Nádasdy-család kápolnáját díszíti (Tobias Pock bécsi festő alkotása). A kompozíciót azonban igazán népszerűvé a jezsuita Hevenesi Gábor illusztrált metszetes könyve - Ungaricae Sanctitatis Indicia (Régi magyar szentség; Tyrnaviae 1692) - tette, amely ötvenkét magyar vagy magyar származású szent életrajzát tartalmazta a szent ábrázolásával együtt (V26). J. Sigmund Schott rézmetszetén Szent István párnán ajánlja fel a koronát, a jogart és az országalmát a felhőkön lebegő Madonnának. Ez a képtípus vált általánossá az elkövetkezendő másfél évszázadban, nem csak oltárképeken és metszeteken, de szobrászati alkotásokon is. De nagyrészt ez a metszetsorozat határozta meg a többi magyar szent ábrázolását is, köztük például Szent Lászlóét, aki a pajzsára helyezett rózsafüzérrel és karddal mintegy Szent István felajánló gesztusát ismétli meg. Hevenesi magyar szenteket ábrázoló sorozata az ellenreformáció és a katolikus nemzeti hagyományok legnagyobb hatású példatárává lett. így nem véletlen, hogy például az akkori lengyel határ szélén fekvő Oravka fatemplomába egy jezsuita misszió kezdeményezésére e könyv metszetábrázolásai nyomán festették meg az ötvenkét magyar szent ábrázolását (ma Orawka, Lengyelország). A magyar szentek szobrai korai barokk oltárainkon is kiemelt helyen, leggyakrabban a főoltáron szerepelnek, így például a nagyszombati jezsuita egyetemi templomban (1640), a Batthyányak építtette németújvári ferences templomban (1647-1648) és a rohonci plébániatemplomban (1679), vagy az Esterházy Pál által épített boldogasszonyi ferences templomban (1696). A nemzeti múlt hagyományainak őrzése a búcsújáró helyek barokk kultuszában is igen lényeges szerepet játszott. Az a kultusz, amely egy-egy régi kegyszobor vagy kegykép körül a 17-18. században kialakult, a nemzeti múlt eseményeinek, alakjainak egész sorát tette a kultusz részévé. S nemcsak az olyan nagyhatású kegyhelyek esetében, mint Mariazell, ahol a kultusz részben a Nagy Lajos király által adományozott és a törökellenes harchoz kapcsolódó kegykép köré szerveződött (V-l-7), hanem kisebb, inkább csak regionális vonzáskörzettel rendelkező búcsújáró helyeken is. Az egyes búcsújáró helyek a kultusz szolgálatában maguk is adtak ki különböző, főként sokszorosított grafikai alkotásokat, amelyek elérték a legszélesebb néprétegeket is, fontos szerepet vállalva abban, hogy a barokk korstílussá válha8. Szent László király szobra a rohonci (Rechnitz) rk. plébániatemplom főoltárán, 1680-as évek
