Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - GALAVICS GÉZA: Ősök, hősök, szent királyok. Történelmünk és a barokk képzőművészet

5. Hans Rudolf Miller-Mauritz Lang: Esterházy László Castrum dolorisa, 1652 Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum szobrot. A nagyszombati jezsuiták pedig az egyetemen egy különleges grafikai műfajban, az egyetemi vizsgákat kísérő nagyméretű tézislapokon az allegória eszközével állítottak emléket a török ellen harcoló vezető magyar arisztokratáknak és őseiknek. így a Vezekénynél elesett Esterházvaknak (1654, VI—20), az érsekújvári főkapitány Forgách Ádámnak (1663, VI-7) és az ország nádorának, a legendás erejű Wesselényi Ferencnek is (1663, VI-8). Hasonló gesztusok a családi mecenatúrában is megfigyelhetők. A Zrínyiek a családi ősgalériában a megőrzött portré nyomán metszetben idézték fel a dédapa portréját, s ők is, miként az Esterházyak és a Batthyányak is, a családi ősgalériába illesztették a török ellen harcoló önmaguk és eleik képmását. Gondolatilag rendkívül egységes, nyelvi kifejező eszközeit, megjelenési formáit tekintve pedig igen gazdag és változatos ez az 1650-1660-as évek politikai válságából született műalkotáscsoport. Szinte sugározza a korszak vezető magyar nemességének politikai öntudatát és erejét. Általuk tudta a magyar főnemesség megfogalmazni, képileg is láthatóvá tenni az országot védő, a török ellen harcoló vitéz katona szerepét. S mivel ez a szerep nagyon is igaz és valóságos szerep volt, érvényességét visszavetítik a múltba - ezért jelennek meg törökverő vitéz ősök méltó utódaiként -, de kivetítik a jövőbe is, amikor a tézislapokkal az ország legnagyobb iskolája növendékeinek kívánnak modellt és követendő példát adni. A 17. század világi műalkotásaival párhuzamosan, sőt néha azokat megelőzve a katolikus egyház is kidolgozta, s képzőművészeti alkotásokon is megjelenítette a nemzeti hagyományokat magában foglaló teóriáját, a Patrona Hungáriáé gondolatkörét. Alapja ennek a nagyobbik Szent István-legendának az a részlete volt, amely szerint Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját, s vele Magyarországot. Már a középkori magyar királyság pénzein is megjelent Szűz Mária Patrona Hungariae-titulusa, amellyel Máriát az ország védasszonyának ismerték el. A 17. század elején ezt a gondolatot úgy aktualizálták, hogy Magyarországot azért sújtja immáron egy évszázada a török veszedelem, mert az ország lakói a protestantizmus térnyerésével eltávolodtak az igaz hittől, nem tisztelik Szűz Máriát, a szenteket, köztük a magyar nemzeti szenteket sem. Nemzeti hagyományokat és az ország sorsáért érzett aggodalmat, továbbá protestánsellenes indulatokat foglalt magában a Patrona Hungáriáé elsősorban a jezsuiták által megfogalmazott és terjesztett gondolatköre, amely a magyarországi ellenreformáció nagyhatású teóriája lett. Hatásos barokk képzőművészeti megfogalma6. Szűz Mária mint Magyarország patrónája, 1666-1667 Árpás, rk. plébániatemplom