Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció - HORVÁTH GYÖRGY: A „megrendelt" történelem. Históriai képek a sztálinizmus szellemében
kai, a budai nép pedig rajongva fogadta őt és jegyesét. A török foglyokkal és hadizsákmányokkal kísért diadalmenetet pedig Mátyás hadvezérei tartották, s Budán a király csak fogadta őket. E képen, amely tehát bizonyos értelemben kitalált eseményt elevenít meg, a talpig páncélba öltözött Mátyás, ahogy a menet végén látható török rabok alapján is gondolható, nem menyasszonyát, hanem győztes seregét vezeti Budára. Benczúr az uralkodói erények két fontos aspektusát emeli ki a fegyverrel és diplomáciával békét és a jólétet teremtő király két képében. A külföld előtt diplomáciai rátermettsége okán tisztelt, és népe által szeretett dicsőséges király képe a késő Ferenc József-i kor lojális légkörének realitása volt, a diadalmas uralkodó azonban a világháborús évek eszménye is. A Mátyás-teremnek a háborús években elkészült két nagy falképe nemcsak Mátyás király korára emlékeztetett, de úgy tűnik, az alig elmúlt béke korára is. Martius Galeot könyve Mátyás király jeles, bölcs és elmés mondásai és tetteiről. Hozzájárul Garbo párbeszéde Mátyás dicső tetteiről, s egykorú emlékirat a király mennyegzőjéröl. Közli: KAZINCZY GÁBOR. Pest 1863; CSÁNKI DEZSŐ: I. Mátyás udvara. Budapest 1884; CSÁNKI DEZSŐ: Rajzok Mátyás király korából. Budapest 1886; FRAKNŐI VILMOS: Carvajal János bíbornok magyarországi követségei 1448-1461. Budapest 1889; Lovagjáték a Hunyadiak korából. A Klotild-szeretetház javára tartják a Tattersallba 1902. május 16-án és 17.-én. [Budapest 1902]; Mátyás király emlékkönyv. Szerk. MÁRKI SÁNDOR. Budapest 1902; HAUSZMANN ALAJOS: A királyi vár belső kiképzése és iparművészeti felszerelése. MI 7 (1903) 161-180; HAUSZMANN 1912; HOMÉR 1938, 67-68; A M. Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának aukciója az ErnstMúzeumban [sorszám nélkül, 1939 január]. 15. sz. (Repr.).: „Mátyás bevonulása Budára. Olajfestmény, 60 x 130 (jelzett)"; Háborús műtárgyveszteségek IV. füzei. A Fővárosi Képtár háborús veszteségeinek jegyzéke. Budapest 1952. 42. sz; Háborús műtárgyveszteségek V. füzet. Egyéb köztulajdonból elveszett műtárgyak jegyzéke. Budapest, 1952. 29. sz, [„Mátyás király bevonulása Bécsbe" cím alatt!]; YBL 1954-1955; TELEPY 1959; TELEPY 1963, 38-39, 41-43; Kieselbach Galéria és Aukciósház, Tavaszi képaukció, 1999. március 19, 288. sz. HORVÁTH GYÖRGY A „MEGRENDELT" TÖRTÉNELEM Históriai képek a sztálinizmus szellemében Választott tárgyuk felől nemigen szokás a művészet alkotásaihoz közeledni a 20. század második felében. Dolgozatomban mégis erre teszek kísérletet, alkalmazkodva kiállításunk közösen kitűzött céljához. Stíluskérdésekkel, a művészet nyelvi ügyeivel és bajaival, a korszakhoz kapcsolódó, korábban lezajlott belső és külső vitákkal ezúttal nem foglalkozom. Egyetlen dologra próbálok koncentrálni: ki miért, milyen indíttatásból, esetleg kinek a megrendelésére, milyen céllal csinált a történelem folyamataira reflektáló művet (műveket) az 1945-tel kezdődött időszakban. Szerencsére mások is indultak már felfedezőútra ebből az irányból. Legelőször Németh Lajos vállalta a korszakkal való szembenézést, még a hatvanas évek elején, az Új írásban publikált - és hatalmas vitát gerjesztett - tanulmányában, 1 majd a Modern magyar művészet című könyvében. 2 A hetvenes évek végén a Művészet című lap tematikus számában Rózsa Gyula mutatott rá a megrendelt művészet terepein tapasztalható sajátos személyi és szellemi folytatólagosságokra. 3 Később a székesfehérvári Szent István Király Múzeum kiállítássorozata - Kovalovszky Márta és Kovács Péter nagyigényű vállalkozása - jutott el a kritikus időszakig. 4 A mögöttünk hagyott évtizedben ismételten föléledt az érdeklődés az 1945-öt követő időszak tapasztalatai iránt. A kutatás és az interpretáció szempontjai gyökeresen mások voltak, mint a megelőző korszakban. A korábbi időszakkal szemben most vált lehetővé annak kimondása, hogy a megrendelt művészet nem föltétlenül hozott létre művészeti produkciót. A vizsgálódások főképpen azt kívánták feltárni, hogy milyen nagy és milyen átfogó szerepe volt a politikának a művészetek, esetünkben legfőképp a festészet sorsának alakulásában. Ennek a munkának volt első eredményközlése a Corvina Kiadó gondozásában megjelent A művészet katonái című - Sztálinizmus és kultúra alcímmel pontosított értelmű - könyv. 5 A korszakhatárt jelentő 1945-ös esztendővel kezdve a művek áttekintését megállapíthatjuk, hogy a közvetlenül '45 után született munkák még nem a történelmet mutatják, hanem az eseményeket és azok hatását: riportok jobbára. A harci zajgások elültén a művészek egyszerűen felemelték a fejüket, körülnéztek és dolgozni kezdtek: számbavették friss benyomásaikat arról, mit is hagyott meg környezetükben a történelem. Közvetlen céljuk, egyszerű programjuk volt csak: meg akarták írni, 6
