Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - GALAVICS GÉZA: Ősök, hősök, szent királyok. Történelmünk és a barokk képzőművészet

szánsz kultúra és képzőművészet keretei között történt. Több helyszínen is. Az egyik Prága, ahol az 1610-1630as években a magyar királyi kancellária titkára, Ferenczffy Lőrinc elkészíttette a magyar vezéreknek és királyoknak azt a képmás-sorozatát, amely a 17-18. századi Magyarország legnagyobb hatású történelemábrázolása lett. Célkitűzése egy illusztrált magyar történelem volt, a kezdetektől a saját koráig, nemcsak a királyképmások, de a magyar történelem eseményeinek ábrázolásával is (IV13-14). A 17. század elejétől a magyar kancellária sok tekintetben a magyar alkotmányosság záloga volt, s talán nem véletlen, hogy éppen e hivatal tisztségviselője lett a magyar királyképmás-sorozat elkészíttetésének legfőbb szorgalmazója. A bolognai egyetemen tanult Ferenczffy 1608-tól haláláig (1640) három magyar királyt szolgált, s pályája kezdetén több éven át főként Prágában, majd Bécsben élt, mindkét esetben művészetileg igényes környezetben. Amikor 1610 körül a magyar királyok metszetsorozatának elkészítésével a Prágában tevékenykedő németalföldi rézmetsző, Aegidius Sadeler köréből bízott meg művészeket, azzal a lehetőséggel élt, amelyet a város - Rudolf császár jóvoltából akkor EuróKEVE, i gg|gg (KtJfongqtu Í 2. Ke ve vezér, 1620-as évek Mausoleum potentissimorum ac gloriosissimorum Regni Apostolid Regum ... Norimbergae [1664] pa egyik művészeti központja - nyújtott számára. 1615ben már egy egész sorozat királyképmás elkészülhetett, mert Ferenczffy - Liber Iconum Regum Hungáriáé (A magyar királyok képeinek könyve) címmel - már a kiadást fontolgatta. Úgy tartotta, e tevékenységével „saját hazája [,.,] felvirágoztatásában" vállal szerepet, s ebben külföldi nemzetek példájára hivatkozott. 1632-ben már egy illusztrált Magyarország-történetet (História Hungáriáé) kívánt kiadni, ám a kiszemelt történetíró, Berger Illés nem készült el munkájával. Ferenczffy halálával (1640), úgy tűnt, kútba esett a magyar királyok metszetképmássorozatának kiadása. Hogy mégsem így történt, az Nádasdy Ferenc országbírónak, a 17. század legjelesebb magyar műgyűjtőjének és mecénásának köszönhető. O megszerezte a rézlemezeket, s a királyképmások sorát kiegészíttette saját koráig, majd a képekhez új kísérőszöveget (minden magyar királyról egy latin elogiumot) íratott kora neves neolatin költőjével, Nicolaus Avancinivel, amelyet németre is lefordíttatott. Az így elkészült munkának a Mausoleum potentissimorum ac gloriosissimorum Regni Apostolid Regum et primorum militantis Ungariae Ducum (ahogy a 18. században fordították: Magyarország hatalmas és dicsőséges királyainak és első vitézkedő kapitányainak emlékeztető koporsóépülete) hosszú, barokkos címet adta, s Nürnbergben 1664-ben megjelentette (VI-24). A kötet a 17-18. század igazi sikerkönyve lett Magyarországon. Falfestmények és táblaképek, metszetek és rajzok másolják darabjaikat, s népszerűsége a megjelenést követő évtől a 19. század végéig, a 20. század elejéig szinte töretlen. Kastélyok dísztermeitől városházák reprezentatív festészeti díszéig, barokk oltárképektől s kerti pavilonok festett képmásaitól (ld. VI-28) egyetemi tézislapokig, s különböző könyvillusztrációktól elefántcsont medaillonokig terjed azoknak a műalkotásoknak hosszú sora, amelyek a Mausoleum királyképeit követik. A sorozat rangját növelte, hogy lapjait német metszetés könyvkiadók is szívesen másolták és terjesztették. E páratlan sikert külföldön a magyarországi török háborúk kapcsán az ország iránt megnyilvánuló általános európai érdeklődés motiválta. A hazai siker oka azonban másutt keresendő, s több forrásból fakadt. A korszak Európában az abszolút királyi hatalmak kiépítésének, megszilárdításának kora, az uralkodó és a nemesség küzdelmének korszaka. Mindez a korszak hazai képzőművészetében, művészetpártolásában is megjelenik. Az udvar részéről ez hívta életre a pozsonyi vár II. Ferdinándot dicsőítő festménysorozatát, a magyar nemesség részéről pedig azt a rendkívül erős őskultuszt, s vele a magyar királyok és vezérek kultuszát, amelyet különböző műalkotásokról jól ismerünk. A korszak a nemesi ősgalériák megfestésének kora, s a magyar királyok és vezérek portrésorozataié, nemegyszer összekötve a két műfajt, amikor kortársak és régi magyar vezérek együtt, azonos művészi formák keretei közt jelennek meg, mint például a Batthyányiak Rohoncról származó ősgalériájában (Magyar Nemzeti Múzeum) vagy a kismartoni Esterházy-kastély homlokzatának magyar ve-