Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció
szült el 1886-ra a festménnyel, de még nem mondott le a mű közeli megvalósulásáról. 1888 májusában jelezte, hogy a kép tervezett méretei a duplájára nőttek, s így csak 24 ezer forintért tudja elvállalni a munkát. 1888 május végén a Képzőművészeti Bizottság tagjai megtekintették Benczúr vázlatát, elismerték kvalitásait, de a magas költségek miatt lemondtak a mű megrendeléséről. Ezt követően legközelebb a millennium alkalmából vált újra aktuálissá a főváros által korábban kezdeményezett megbízatás. Benczúr és Gerlóczy 1893-ban megegyeztek egyrészt a megemelt honoráriumban, másrészt egy Benczúr számára is vállalható, az 1896-os ünnepségekhez kapcsolódó határidőben. A művész és az alpolgármester megállapodását a főváros 1893. július 13-i közgyűlése elfogadta. Az újságok híradásai szerint Benczúr az év őszén kezdett bele a nagy kompozícióba, s 1896 februárjában már a befejezéséhez közeledett. Az elkészült festményt végül 1896. április 24-én vették át a művésztől. Benczúr Gyula festménye nemcsak előtörténetében kapcsolódik a Thaly Kálmán által kezdeményezett 1886os ünnepségekhez, hanem szinte maga is emlékműve ennek a nagy apparátussal előkészített jubileumnak. 1886 rendezvényeinek a Műcsarnokban augusztus 15. és október 31. között nyitva tartott történeti kiállítás volt a fénypontja. A Kauser József által rendezett kiállítás célja volt az 1686 körüli időszak magyar történetét, szorosabban véve az ostrom történetét bemutatni korabeli dokumentumok, tárgyak, fegyverek s képzőművészeti alkotások segítségével. A kilenc szekcióban 1846 tételszám alatt katalogizált 2208 darab tárgy együttesével Magyarországon először történt kísérlet arra, hogy egy adott történeti korszakot tárgyak és dokumentumok múzeumi kiállításával dolgozzanak föl, s tegyenek a közönség számára is átélhetővé. A kiállítás szervezői persze nem voltak megelégedve a teljesítménnyel, elsősorban azért, mert az 1591 megkeresett intézmény és történelmi család közül mindössze 125-en válaszoltak a kiállítási iroda levelére. A kiállításról megjelent kritikák, s nem utolsósorban a máig példaszerűen szerkesztett katalógus alapján azonban jelentős eseménynek kell tartanunk ezt a történeti bemutatót. Az évforduló kapcsán megszaporodó történeti publikációk, forrásközlések, s maga a történeti kiállítás hihetetlenül megkönnyítette Benczúrnak a képhez szükséges történeti anyaggyűjtés munkáját. Bőven válogathatott a nyolc Lotharingiai Károly-, a tíz Miksa Emmanuel- vagy a hét badeni Lajos Vilmos-portré között, hogy melyiket is vegye mintául a nagy képhez. Sok kiállított képet reprodukált a Vasárnapi Újság is, ami hét héten át rendszeresen közölt cikkeket, tanulmányokat Buda 1686-os ostromáról, illetve beszámolókat az évforduló eseményeiről. E reprodukciók alapján egyértelműen megállapítható, hogy Benczúr pl. Eszterházy János, Batthyány Ádám, Csáky László vagy a fent említett három külföldi hadvezér arcképét a történeti kiállításon bemutatott egykorú portrék alapján festette meg. Bizonyos, hogy Pálffy János, Koháry István, Savoyai Jenő vagy akár az előtérben holtan fekvő Abdurrahman pasa arcképeivel is a történeti kiállításon találkozott. Egyetlen arcot nem lehet történeti képmásokkal azonosítani: a keresztet tartó Rafael Gabrieli atyáét, a zseniális pirotechnikusét, kit az ostrom alatt a magyarok Tüzes Gábornak neveztek el. Az ő vonásait a kolozsvári színészről, Gyenes Lászlóról mintázta Benczúr. Az 1886-os katalógusban közölt reprodukciók alapján néhány fegyver is pontosan azonosítható Benczúr képén, s szinte biztosra vehetjük, hogy - egy olyan kiállításon, melyben külön egység mutatta be a textileket; melyben a több száz tételes fegyverszekcióban még a különféle méretű ágyúgolyók is fajták szerint voltak katalogizálva; melyben a zsákmányolt felszerelések éppúgy külön egységet alkottak, mint a korabeli török életet bemutató használati tárgyak - majd minden kelléket, ruhadarabot, fegyvert, zászlót, szerszámot Benczúr ennek a kiállításnak tárgyairól mintázott. Amit Benczúr képén látunk, az nagy valószínűséggel nem más, mint az 1886-os történeti kiállítás élményének és látványának összegzése; emlékműve a történeti eseménynek, de emlékműve az utókor történeti emlékezetének is. B.G. Vállalkozók Lapja 1885. február 11; VU 32 (1885) 569, 713; VU 35 (1888) 383-384; VU 40 (1893) 497, 713, 781; 41 (1894) 97; 43 (1896) 94, 325-327; A történelmi kiállítás kalauza. Szerk.: MAJLÁTH BÉLA. Budapest 1886; SZILÁGYI SÁNDOR: Benczúr Gyula Budavár visszavétele 1686-ban című festményéhez magyarázatul. Budapest 1896; KELETI GUSZTÁV: A festészet és a szobrászat az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. In: MATLEKOVITS SÁNDOR (szerk.): Az ezredéves országos kiállítás eredményei. Kiállítási nagy jelentés. 9. kötet. Budapest 1898; M: [MELLER SIMON]: A párizsi kiállítás. Új Magyar Szemle 1900/3. 324; FELVINCZI TAKÁCS ZOLTÁN: Benczúr és iskolája. In: Képes tárgymutató Benczúr Gyula és tanítványainak kiállításáról. Budapest 1921,17; GÁRDONYI ALBERT: Ötven esztendő Budapest székesfőváros történetéből 1873-1923. Budapest 1925, 63-64; HOMÉR 1938, 52-56; ARADI 1954-1957, 294-296; TELEPY 1963, 3133; TELEPY 1977,18-19; SZABÓ J. 1985, 50, 292; TELEPY 1986, 307314; BERNÁTH MÁRIA: Stílustendenciák a millenáris kiállítás festészeti anyagában. In: Historizmus 1993, 151; Kiállítva: Ezredévi Országos Kiállítás [A főváros önálló pavilonjában], 1896; Catalogue illustré. Exposition des beaux-arts a l'exposition universelle de 1900 a Paris. Hongrie. Paris, 1900. No. 7.; Benczúr Gyula és tanítványainak kiállítása. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, Budapest 1921, 62. sz; Budapest székesfőváros közönségének képzőművészeti gyűjteményéből rendezett kiállítás tárgymutatója. Műcsarnok, Budapest 1924. febr.-márc. 57. sz; Budapest Székesfőváros Képtárának katalógusa. Fővárosi képtár, 1934.1. sz; A magyar katona a szabadságért. Fővárosi Képtár, Budapest 1951, 9. sz; Benczúr Gyula emlékkiállítása. MNG, Budapest 1958, 68. sz; Budapest 1995, III. 5. 21. sz.
