Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció

XIII-8. A kép a magyar történeti festészet egyik legismertebb műve. Népszerűvé válása Doby Jenőnek a kép figuráiról készített, s az Új Időkben megjelent rézkarcaival kezdődött még 1896-ban. 1897-ben a Országos Magyar Képzőművészeti Társulat műlapon terjesztette a művet. 1900-ban egyetlen magyar festményként Grand Prix-t nyert a párizsi világkiállításon. 1904-ben aranyozott ezüstdombormű készül a képről, s szerepel a St. Louis-i világkiállításon (lásd: Magyar Iparművészet 1904, 208215), sőt a Magyar Királyi Dohányjövedék Balaton cigarettáinak dobozán is Benczúr képe volt látható. Az elmúlt száz év majd minden magyar művészettörténeti könyvében reprodukálták, számos kiadványnak címlapképéül is szolgált. Az 1886-os ünnep előkészületei, s bizonyos értelemben a kép előtörténete is 1883-ig nyúlik vissza. Ekkor, a Magyar Történelmi Társulat április 5-i választmányi ülésén veti fel Thaly Kálmán, hogy a 200 éves évfordulót a fővárosnak méltóan kellene megünnepelni. A gyors szervezést követően a fővárosi képzőművészeti állandó bizottságból álló és a Történelmi Társulat nyolc delegált tagjával (köztük Ipolyi Arnold, Szilágyi Sándor és Thaly Kálmán) kiegészített vegyes bizottság már december 8án az alábbi javaslatot nyújtotta be a főváros közgyűléséhez: „tekintve, hogy Buda várának 1686-ik évben a töröktől lett visszavívása, nemcsak a hazának adta vissza a fővárosát, de az, a kereszténység szempontjából, európai érdekű történelmi fontossággal is bír, tekintve, hogy azon fegyvertény megünneplése annak semmiféle politikai célzatosságot, semmiféle demonstratív jelleget nem kölcsönöz, csak magát a katonai fegyvertényt érinti, az ott vérzett, az ott elhullott hősök s a harcban résztvett idegen nemzetek iránt megújult pietásnak, a hálás megemlékezésnek leszen kifejezése: a bizottság az indítvány elfogadását ajánlja, s keresztülvitelére nézve javasolja egy történelmi kiállítást rendezni, Budavárának 1686. évben történt visszafoglalását monographice megíratni és kinyomatni, a tény megörökítéséül emlékérmet veretni; javasolja továbbá azon helyet, hol az ostromló hadak hősei a bástyafalakon legelőször a várba rohantak, egy emléktáblával megörökíteni; azon eseményről egy nagyobb történeti festményt készíttetni s végre, Budavára visszavívásának tényével foglalkozó díszülést tartani, s ugyanakkor népünnepélyt rendezni". A fővárosi tanács még az évben elfogadta a javaslatot, s Gerlóczy Károly alpolgármester elnöksége alatt megkezdődtek az ünnepi előkészületek. Afelől nem volt vita, hogy ezt a képet csak Benczúr készítheti el. Benczúr történeti festőként, s különösen a Vajk megkeresztelése óta a legnagyobb tekintélynek örvendett. 1883 őszén költözött haza Münchenből, s lett a Mesteriskola igazgató-professzora. Hazahívásának egyik oka is éppen az volt, hogy az itthoni reprezentatív feladatok megoldására alkalmas művésznek Budapesten kell élnie. Noha Benczúr neve már az 1883 végi üléseken fölmerült, hivatalosan csak 1885 elején kérték föl a nagy ünnepi kép megfestésére. A felkérésre Benczúr igent mondott, s 1885 nyarán elkészítette a kép első vázlatát. Az újságok híradásai szerint az év őszén kezdett volna hozzá a nagy képhez. Benczúrnak nemcsak professzori fizetése, de a képért fölajánlott honoráriuma is rendkívül magas volt. Az egész 1886-os rendezvénysorozat 30 ezer forintos költségvetéséből csupán az ő képére 12 ezer forint állt rendelkezésre. Ezt a kalkulációt 1885 októberében terjesztette a Képzőművészeti Bizottság a főváros tanácsa elé. Benczúr végül is nem ké-