Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - GALAVICS GÉZA: Ősök, hősök, szent királyok. Történelmünk és a barokk képzőművészet

GALAVICS GÉZA OSOK, HOSOK, SZENT KIRÁLYOK Történelmünk és a barokk képzőművészet Egy nemzet vagy egy ország történelmének képe a 1718. századi európai művészetben többnyire uralkodóházak, hercegségek megbízásából készült műalkotásokon jelenik meg, mint a fejedelmi reprezentáció része, vagy pedig könyv- és metszetkiadók üzleti vállalkozásaiban, mint történeti munkák és krónikák metszetillusztrációja vagy éppen önálló kiadványa. De a nemzetnél kisebb közösségek is, mint például a tartományok, a városok vagy éppen az egyházi intézmények szintén keresték annak lehetőségét, hogy múltjukat az általuk működtetett intézmények (tartományi székházak, városházák, kolostorok, püspökségek) közösségi vagy reprezentatív tereiben maguk is megjelenítsék. Magyarországon a Habsburg-uralkodók magyar királyként csak ritkán (mint például a pozsonyi vár II. Ferdinándról készült festménysorozatán, VI-6), s többnyire csak pozsonyi koronázásuk alkalmával éltek a művészeti reprezentáció lehetőségével. A hazai könyvkiadók pedig nem rendelkeztek sem olyan tőkével, sem pedig olyan fejlett nyomdai és művészeti háttérrel, hogy ilyen típusú munka kiadására vállalkozhattak volna. A Thuróczy-krónika (1488; IV-3-4), vagyis Mátyás király uralkodása óta nem jelent meg átfogó, képekkel illusztrált magyar történelem sem hazai, sem bécsi uralkodói kezdeményezésre, s a reformáció győzelme, az anyanyelvű könyvkiadás fellendülése ezen a téren nem hozott változást. 1568-ban Heltai Gáspár nagy hatású, széles közönségnek szánt Magyarország története - Chronica az magyaroknak dolgairól - illusztrációk nélkül jelent meg (IV-12). Mindez semmiképp sem jelentette azt, hogy a török háborúk szorításában vagy a reformáció elterjedése nyomán a magyar nemzettudat történeti rétegei elhalványultak vagy kevésbé lettek volna elevenek. Ellenkezőleg, mind a török háborúk, mind a reformáció elterjedésének hatása felerősítette, aktualizálta a Magyarország történetére és múltjára vonatkozó ismereteket (ld. a katalógusban Ács Pál tanulmányát). De a történeti hagyomány erőteljes képi megjelenítéséhez a 16. század inkább csak kereste azokat a megjelenési formákat s azt az intézményrendszert, amelynek segítségével egy nemzet, egy társadalmi réteg, városi, egyházi vagy akár falusi közösség számára e hagyományt képi formában is közvetíteni tudja. A kiállítás példákat is hoz erre a 16. századból. Az áttörést ezen a téren a 17. század első évtizedei hozták meg, amikor különböző területek és társadalmi rétegek képviselői közel egy időben találták meg a nemzeti történelem képi megjelenítésének formáját és kereteit. A folyamat a barokk művészet kialakulásával és elterjedésével függött össze, de előkészítése a késő rene1. Isaac Major (1576 k.-1631 után): A kenyérmezei ütközet (1479), 1620-as évek Wien, Graphische Sammlung Albertina (reprodukció)