Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XII. Allegorikus történelemképek a 19. században - FÖLDI ESZTER: A Történelem Démona

dásra hivatkoztak, hogy a francia-német háborút nem ábrázolhatja egyetlen kiállított kép sem,

35 így végül a festményt el kellett távolítani. Zichy ezt a lépést eszméjének sárbatiprásaként értékelhette, és átfestette képét: „ezen szigorú kitiltás után képemen változtatni kell, a francia köztársaságot nem lehet nyugodt, erős állásában a mostani helyén hagyni, ez valóságos irónia lenne.. ."

36 A fénysugárba Krisztus alakját helyezte: „Jobb testesülése [...] a jövendő világosságnak nem is lehet, mint az, hogy az Üdvözítő igéje teljes magasztosságában megértessék és polgári, társadalmi szerződésünkben alkalmaztassák..."

37 Zichy nyilván a pápai hatalom ellenpontjaként, a renani Krisztus-kép hatása alatt festette át művének ezt a kulcsmozzanatát, hiszen ez a felfogás már a Messiás című képén jelentkezett. Mindazonáltal úgy vélem, hogy az átfestés nem változtatott képe értelmén, amennyiben a korábbi nőalak és Krisztus is egyaránt hírnökei az eljövendő nagyszerű kornak, amelyben majd a béke uralkodik. Magyarázatra szorul, miért festett Zichy egy ilyen hatalmas, éles kritikát megfogalmazó allegóriát 1878ban, egy nemzetközi kiállításra, amelyen az érintett nemzetek diplomáciai képviselői is jelen voltak. 1870-ben kitört a porosz-francia háború, amely 1871-ben Párizs ostromával, majd a Kommün bukásával és III. Napóleon lemondásával végződött. Az újonnan megalakult francia köztársaság helyzete a legitimisták állandó támadásai miatt azonban ingatag volt, talán ezért hajtja le a fejét bizonytalanul Zichy képén a Köztársaság alakja. Vilmos császár győzelme a német egység létrejöttét és a porosz nagyhatalmi törekvések diadalát jelentette. A Balkánon 1875-től háborús helyzet alakult ki, az 1877ben kirobbant orosz-török háború ennek csak egy mozzanata volt. Az európai nagyhatalmak feszültsége általános aggodalmat keltett. A Vasárnapi Újság tudósítása szerint Victor Hugo 1877-ben, a következő évben rendezendő párizsi világkiállításról a következőket mondta: „Mire gondolnak a királyok? A háborúra. Mire gondolnak a népek? A békére. [...] Úgy érzem, hogy sajátságos csata van készülőben a háború, a múlt akarata, és a béke, a jövő akarata közt. Polgárok! a béke győzni fog! A jövő e diadala már most felismerhető, mindinkább közeledik. Neve: 1878-diki világkiállítás. Mert mi egy nemzetközi kiállítás? Békeszerződés. A népek e szövetségét minden békeszerető nép aláírja. [...] 1870, a háború, Poroszország műve; 1878, a béke, Franciaország válasza."

38 Zichy Mihály, a „gondolatfestő" a világkiállításban megfelelő alkalmat látott, hogy felrázza a nemzetközi közönséget: „hadd fussa át a képem a világot, mint egy fájdalmas és ijesztő sikoltás.. ."

39 A Rombolás géniuszának diadalán egy képbe sűrítette az 1870-es évek nagyhatalmainak konfliktusait, melyek a következő évtizedekben meghatározták Európa politikai erőviszonyait, korának egyházellenességét és saját messianisztikus hitét a békében, „amely után az irodalom minden ága, a költészet, sőt a diplomácia részéről is teljes igyekezettel törekedni kell..."

40 JEGYZETEK 1 ALEXANDER 1884, 5. A „világnézlet" szó így szerepel. 2 VICTOR HUGO: A Jövendő. Ford. SOMLYÓ GYÖRGY 3 Arthur Schopenhauer főműve, A világ mint akarat és képzet 1818ban jelent meg, ám akkor észrevétlen maradt. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy több mint harminc évi mellőzés után, éppen a 19. század 50-es éveiben fedezték fel. Schopenhauer filozófiája ettől kezdve egyre népszerűbbé vált, és az 1880-as évekre a szimbolista mozgalom egyik eszmei alapja lett. 4 ALEXANDER 1884,15. 5 SŐTÉR ISTVÁN: Madách Imre. In: Uő.: Félkör. Tanulmányok a XIX. századról. Budapest 1979, 241. 6 ERDÉLYI JÁNOS: Madách Imre. In: Uő.: Pályák és Pálmák. Budapest 1886, (eredetileg megjelent: Magyarság, 1862) 465. 7 Uo. 484. 8 NÉMETH G. BÉLA: Türelmetlen és késlekedő félszázad. Budapest 1971, 163. 9 PETŐFI SÁNDOR: Szörnyű idő. 1849. A verset elemzi: SZÖRÉNYI LÁSZLÓ: Apokalipszis helyett kataklizma. Petőfi utolsó verse. In: Uő.: „Múltaddal valamit kezdeni". JAK füzetek 45. Budapest 1989, 98. Petőfi félelmét többé-kevésbé beigazolta Erdélyi János, aki éppen a Tragédia negatív történelemképét kifogásolta. 10 A Századok legendája „kis eposzokból" áll (a címe is ez lett volna eredetileg), amelyekben Hugo az emberiség történetét kívánta megjeleníteni. Három részben, 1859-ben, 1877-ben és végül 1883-ban jelent meg. A harmadik sorozat megjelenésekor Hugo újrarendezte a költeményeket, nem keletkezésük és kiadásuk sorrendjét követve, hanem a történelmi kronológia szerint. (VAN TIEGHEM 1985, 142) Victor Hugo terve szerint a Századok Legendája kiegészült volna A Sátán bukása (1854), valamint Az Isten (1855-56) című nagylélegzetű költeményeivel, melyek együtt az egész emberi létet magukba foglalták volna. A három rész külön címeket viselt volna: az Emberiség, a Rossz és a Végtelen. (MURÁNYI GYŐZŐ: AZ Óceán-ember. Victor Hugo élete és művei. Budapest 1970, 316) A töredékesen elkészült Sátán bukása, valamint Az Isten azonban csak Hugo halála után jelentek meg. A festmény reprodukcióját közli: GELLER KATALIN: Démon a világszínház színpadán. M 1984/7, 31. A belga Antoine Wiertz bibliai és mitologikus témájú művei mellett korának társadalmi és politikai problémáit is megfogalmazta. A hatalmas, néhol kissé didaktikus allegóriák fő témája a háború, a társadalmi egyenlőtlenségek, a politikai csatározások elítélése (Az utolsó ágyá, Egy lefejezett gondolatai, Éhség, őrület és bűn, A XIX. századi civilizáció stb.). 1851-ben a belga államtól műterem céljára egy használaton kívüli raktárát kapott. A műtermet 1865-ben, a művész halála után megnyitották a nagyközönség számára. A Wiertz Múzeumot 1868-ban csatolták a brüsszeli Musées Royaux des Beaux-Arts de Belgique-hez. (FIERENS, PAUL: La peinture au XIXe siècle. In: L'Art en Belgique. Publié sous la direction de FIERENS, M. PAUL, Bruxelles é.n. [196?], 442; valamint ROBERTS-JONES, PHILIPPE: Préface. In: Musées royaux des Beaux-Arts de Belgique, Catalogue inventaire de la peinture moderne. Bruxelles 1984, VII) Zichy belgiumi útjai során (1871-ben és 1875-ben) nyilván meglátogatta a Wiertz Múzeumot, mivel 1879-ben bátyjának írt levelében, melyben arról ír, hogy nagy méretű képeket szeretne