Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XII. Allegorikus történelemképek a 19. században - FÖLDI ESZTER: A Történelem Démona
festeni, azok későbbi elhelyezéséről szólva említi példaként a „Brüsseli Wiertz féle Múzeum"-ot. (BERKOVITS 1964, 99) Lázár Béla szerint Zichynek Wiertz művészete túl didaktikus, túl nagyhangú volt, leveleiben meg sem említi a festőt (LÁZÁR 1928, 75), Berkovits Ilona ennek ellenére Wiertz hatását látja az Autodafé, A Démon fegyverei, valamint A kísértetek órája című művein. (BERKOVITS 1964, 99) Véleményem szerint hasonló jelenségről, az „eszmei festészet"-ről van szó mindkét festő esetében. 13 DR. SZÁNTHÓ KONRÁD: A katolikus egyház története, II. Budapest 1985, 360-364. 14 GORILOVICS TIVADAR: Renan fogadtatása Magyarországon. Budapest 1970. Különlenyomat az Eszmei és irodalmi találkozások című kiadványból, 245-246. 15 GORILOVICS i. m. 255. 16 A csalhatatlansági dogma ürügyet adott a katolikus egyház elleni ún. kultúrharcra, azaz az egyház világi hatalmától való megfosztására. 17 Gautier kritikája Zichy Mihályról a Budapesti Szemlében. In: VU 19 (1872) 14. 18 VU 14 (1877) 816. 19 A Századok Legendájának második sorozata 1877-ben jelent meg. Ehhez írt bevezetőt Victor Hugo Vision d'où est sorti ce livre (Vízió, melyből e könyv született) címmel. Az idézett részletet magyarul közli saját fordításában BENEDEK MARCELL: Victor Hugo. Budapest 1912, 375. 20 A Sátán bukását Hugo 1854-ben írta, eredetileg a Szemlélődések kötet belső borítójára szánta. Ez meghiúsult a kiadó ellenkezése miatt. Hugo 1859-60 folyamán átdolgozta a költeményt, amely azonban csak 1886-ban, a költő halála után jelent meg. (VAN TIEGHEM 1985,100) 21 Közli: LÁZÁR 1928, 155. Lázár szerint Zichy Oroszországban művészeti társulat megalakítását tervezte, ennek programját fogalmazta meg az idézett levélben. 22 LÁZÁR 1928, 42-43. 23 Uo. 44-47. Pétervár után Párizsban is többször megjelent Gautier írása Zichyről. Magyarul: Zichy Mihály. Művészi jellemrajz Gautier-tól. Budapest Szemle 1 (1862) 337-358. 24 Gautier már 1858-ban hívta Zichyt Párizsba, ám a festő nem mehetett el Pétervárról. 1862-ben, párizsi látogatása alkalmával látta viszont Gautier-t, aki ekkor ismertette meg családjával. LÁZÁR 1928, 51-52. 2D CSAPLÁROS ISTVÁN: Théophile Gautier és a magyarok. Pécs 1935 (Specimina, 73), 18. 26 BERKOVITS 1964, 87-88. 2/ Zichy maga eképpen magyarázza képének nőalakját: „Ebben a pokolban megmutattam a nőt, a kokottot, [...] az apokalipszis asszonyát, aki a vak férfit a rettenetes szenvedélybe hajtja, elhagyva a feleséget és gyermeket, a családot. Ez a démon uralkodik korunkban..." Közli: LÁZÁR 1928,145. 28 péterfy Jenő operai jelenemek látta Zichy képét: „ma drámai költeményeket tombol a zenész, Liszt-symfoniát vagy operai végjeleneteket színez a festő. Zichy képe is ilyen festékbe fulladt zene..." PÉTERFY JENŐ: A démon fegyverei. Zichy Mihály legújabb festménye. In: Péterfy Jenő összegyűjtött munkái, III. Budapest 1903, (Eredetileg: Egyetértés, 1878. okt. 19.) 290. Mihail Lermontov A Démon című költeményét, amely csak halála után jelent meg, 1829-től 1841-ben bekövetkezett haláláig írta és szüntelenül javította. Mihail Lermontov válogatott művei. Összeállította és jegyzetekkel ellátta PÓR JUDIT. Budapest 1974, 729. LÁZÁR 1928, 31. HUGO, VICTOR: A Jövendő. Ford. SOMLYÓ GYÖRGY HUGO i. m. Zichy Mihály levele saját festményéről. A Pusztítás géniuszának diadala. VU 53 (1906) 154. A kép eredeti állapotára vonatkozóan a leírások ellentmondásosak : Zichy 1878-ban, közvetlenül képe átfestése után így írt: „az első változat a Köztársaság alakjával a háttérben..." (Zichy Mihály levele Nagy Miklóshoz. 1878. szeptember 20. Párizs, OSzK Kézirattár, Levelestár) Keleti Gusztáv, aki Párizsban látta az első változatot, kritikájában így írta le azt: „a háttérben a császár és a pápa alakja közt, feltűnik [...] a köztársaság allegóriája. Előle bősz arckifejezéssel hátrál egy hasonló alak, a fején szintén frígiai sapka, de egyúttal égő fáklya a jobb kezében: a levert (s mégis kiegyenesedve álló) commune." (Közli: BERKOVITS 1964,135) Zichy 1906-ban, a Vasárnapi Újságban megjelent levelében már így emlékezett az első változatra: „első eszmém szerint én ebbe a világosodó háttérbe a Fehér köztársaság alakját tüntettem föl, körülötte az egymást testvérileg átölelő néppel..." (Zichy Mihály levele saját festményéről. A Pusztítás géniuszának diadala. VU 53 [1906] 154.) A zavart talán az is növelte, hogy a frígiai sapkás allegorikus nőalak jelentése a 19. század folyamán többször változott. A frígiai sapka a régi Rómában a szabadság szimbóluma volt, mivel a felszabadított rabszolgák viselték. Innét került át Amerikába, a függetlenség 1776-os kivívásakor (AGULHON 1996-1997, 18), majd Franciaországba, ahol 1792-ben az első köztársaság kikiáltásakor a kiharcolt szabadság szimbóluma volt. 1792. szeptember 25-én a konvent előírása alapján lett a frígiai sapkát viselő nőalak az új francia állam, maga a köztársaság jelképe. A francia forradalom után, a császárság korában értelemszerűen háttérbe szorult köztársasági jelentése és ismét a szabadság szimbóluma lett. A változó politikai rendszerek során a frígiai sapka tehát hol a köztársaságot, hol a szabadságot jelképezte, 1871 után pedig a kommün jelképét is látták benne (CHAUDONNERET, 1996-1997, 23-26). LÁZÁR 1928, 87-88. Zichy Mihály levele testvéréhez, Antalhoz, 1878. május 11. Közli: BERKOVITS 1964,140. Zichy Mihály levele saját festményéről. A Pusztítás géniuszának diadala. VU 53 (1906) 154. Hugo Viktor a kiállításról. VU 24 (1877) 205. Idézi LÁZÁR 1928, 93. LÁZÁR 1928, 93.
