Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XII. Allegorikus történelemképek a 19. században - FÖLDI ESZTER: A Történelem Démona

2. Zichy Mihály (1827-1906): Krisztus és a pápa (A Messiás), 1870 Debrecen, Református Kollégium Könyvtára viselőjeként, koponyákból rakott emelvényen álló trónusán, Szent Péter kulcsait magasba emelve, szintén szentesíti az öldöklést, miközben egy hívő alázatosan a lábát csókolja. Zichy műve középterében, hangsúlyosan helyezte el a háború tényleges áldozatait, a „nép" képviselőit, két család képében. Az egyik anya gyermekét átölelve, borzadva néz a férjére lesújtó ellenséges katonára. A másik eltiport asszony gyermekét magasba tartva igyekszik maradásra bírni férjét, aki szemét eltakarja, és a magasban lebegő ruhátlan, démoni asszonyalakot készül követni. A kép felső részét szinte betölti a két allegorikus alak; a szárnyas, meztelen férfi, a Démon, és női párja, „az apokalipszis asszonya",

27 akik vöröslő, füstös égbolton szárnyalnak át. Mindketten kiterjesztett karral szinte „vezényelni"

28 látszanak a lenti eseményeket: a földi világot romboló erők irányítják. Zichy az 1860-as évektől kezdve készített illusztrációkat Lermontov A Démon című költeményéhez,

29 Lázár Béla pedig már egy 1850-ből származó levelének komor hangvételében Lermontov művének hatását véli felfedezni.

30 Ezek szerint Zichyt már évtizedek óta foglalkoztatta a démon története és alakja. Festményén már nem Lermontov Démona jelenik meg, hanem általánosabb értelmében, a világon uralkodó rossz szellem. Társa, az asszonyi démon vegyüléke Bellonának, „A háború, e szajha, / a véletlennek e becstelen ágyasa",

31 és a bibliai bűnös asszonynak, aki a családi élet és a morál megsemmisítésére tör. Az elkeserítő jelen mögött azonban feltűnik a távolban egy fénysugárban álló, kissé elmosódott alak, aki hírnöke egy tisztán még nem kivehető, ám fényességet és békét árasztó új kornak. Zichy képe tehát nem a történelem visszafordíthatatlan romlásának, nem csupán a pusztulásnak a víziója, hanem a jövőbe vetett bizalom kifejeződése is. Victor Hugo szavaival: ...s megértettem, hogy - ó népek! - mi ott dalol, az a remény - a volt kétségbeesés szivébe; s a háború veszett szörny-torkában - a béke.

32 Maga Zichy így nyilatkozott erről: „A leghumánusabb, legjobb eszmék csakis az érettük kiontott vérben, romlásban vernek gyökeret, hogy azután az emberiséget boldogítsák. E pillanatnyi diadal - a pusztítás diadala".

33 Zichy képén nem világos, hogy a „legjobb, leghumánusabb eszmék" mit is takarnak valójában, ezek hordozóját, a fénysugárban álló alakot ugyanis Zichy átfestette. Az első változatban a fénysugár középpontjában a Kommünt szimbolizáló nőalak állt fáklyával a kezében, mellette pedig a Köztársaság allegorikus alakja volt látható.

34 A festmény azonban botrányt keltett a világkiállításon: a franciák arra az előzetes megállapo-