Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XII. Allegorikus történelemképek a 19. században
A Magyar Nemzeti Múzeum freskókkal való díszítésének terve visszanyúlik a kiegyezést megelőző évekre. Lötz Károly és Than Mór még a közös kulturális minisztériumtól kaptak megbízást a díszlépcsőház kifestesének terveire, első vázlataikat azonban 1868-ban már Eötvös József kultuszminiszternek mutatták be. A festmények programját is ekkor tették közzé, ám a kivitelezés 1875ig elhúzódott, mivel a falakat és a mennyezetet át kellett alakítani. A fedélszék allegorikus alakjait Lötz Károly festette, s az ő feladata volt a történeti fríz első részének - amely a magyar történelem kezdeteitől Géza fellépéséig terjedt - tervezése és kivitelezése is. A vázlatok sora kisebb szépiafestmények elkészítésével indult, majd ezek módosításai és elfogadása után a művészek 1873-ban kezdtek hozzá a kivitelezéshez - a korabeli gyakorlat szerint - eredeti méretű kartonok segítségével. A szénnel készített freskókartonok alapján rajzolták föl a falra a figurák körrajzát, a képek színhatását pedig kisebb méretű olajvázlatokon kísérletezték ki. Ez a vázlat, mely a magyarok vándorlását és a vérszerződést ábrázolja, ilyen színvázlat. A mennyezet alatt körbefutó fríz balról jobbra, az óramutató járásának irányában megszakítatlan jelenetekben ábrázolja a magyar művelődés folyamatát és fejlődését. A történeti kezdetekre a mennyezet keskenyebb falának egyik, pillérek által határolt kisebb mezőjén ábrázolt allegorikus kép utal: Ázsiát látni dús nőalak formájában, s mellette a mintegy a levegőbe emelkedő, pajzsán álló Attilát, „isten ostorát", aki erőteljes mozdulattal kormányozza hadait előre, nyugat felé. A bal oldali fal hosszanti frízét ehhez csatlakozva, a „történelem órájának újabb percében" a színvázlaton is látható jelenetek követik balról jobbra: egy ősz táltos, a nemzeti emlékezet őrzője, mesél az őshazában élő magyaroknak Attila messze nyugaton alapított birodalmáról. Az idő fordul, s már a szekereken vonuló, új hazát kereső magyarokat látjuk. Megformálásuk Lötz paraszti tárgyú képeire emlékeztet, a honfoglalók szekereit is ökrök húzzák. A következő csoport hazát kereső lovasokat ábrázol, ezt követi a vérszerződés jelenete, Árpád vezérül választása. A kész freskókon a mennyezetképek általános emberi képességeket és szellemi működéseket ábrázoló figuráit semmiféle illuzionisztikus megoldás nem köti össze a történeti frízzel, s az egyes allegorikus, történeti és szimbólumokból álló képmezők kapcsolatát tartalmilag csupán a program biztosítja. Lötz és Than nem törekedtek a jelenetek valószerű szcenírozására, képeiket egységesen, keskeny térbeli sávba komponálták, melynek dekoratív hatását a történeti frízeken a színes, az oldalfalak allegóriáin pedig az aranyra váltó háttér még inkább felerősíti. S. K. THAN-LOTZ 1868, 33-36; KELETI 1910, 312, 226-343; LÖTZ 1899,1011; YBL 1938,113-132, 480-483; WILHELMB 1944, 30-35; CENNERNÉ 1982, 22-27; SINKÓ 1986/a, 122-123. XII-3. A művészetek allegorikus alakjai színvázlat a Nemzeti Múzeum lépcsőházának mennyezetképéhez 1874 Lötz Károly (1833-1904) Olaj, vászon, 47 * 131,5 cm A Szépművészeti Múzeum vásárlása 1905-ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Festészeti Osztály, ltsz.: 3485 Lötz Károly a Nemzeti Múzeum osztott fedélszékének mezőibe az ember szellemi működéseinek allegóriáit festette meg, középpontban a Képzelet (Phantasia) szárnyas nőalakjával. A centrumban ábrázolt allegóriákat - Észlelés, Hagyomány, Ihletettség, Szép iránti lelkesülés - a mennyezet hosszanti oldalain további két, oldalain íves lezáródású frízen a Tudomány és a Művészetek allegorikus alakjai, múzsák és gráciák sorakoznak. A művelődés két nagy ágát testesítik itt meg. A művészetek egymáshoz való viszonya és az elsőbbségért való versengésük a művészeti írások évszázadok
