Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XII. Allegorikus történelemképek a 19. században

XII-4. óta kedvelt témája volt. Lötz műve az akadémiai tanítások szerint pontosan szemlélteti a művészetek egymásrautaltságát és hierarchiájukat. Középpontban trónuson ül a Poézis szárnyas múzsája, lanttal kísért ihletett dalát a lábánál ülő gyermek figyelmesen lejegyzi. Őrá tekint a Festészet múzsája, aki képeinek témáit gyakran meríti a költészet forrásából. A Költészetet átkarolja a Szobrászat, akinek a lába előtt heverő Zeusz-szoborfej utal foglalkozására, tekintetét azonban az Építészet ülő és terveit rajzolgató múzsájára veti, akinek tábláját - mintegy a szolgáló szerepében - a Műipar géniusza tartja. A költészet múzsájától jobbra a „hangzó művészeteket" képviselő Színművészet, Szónoklat, Zene és Ének gráciái figyelik a Poézis szárnyaló énekét. S. K. THAN-LOTZ 1868; LÖTZ 1899, 10-11; KELETI 1910, 336-343; YBL 1938,113-132; CENNERNÉ 1983; SZVOBODA 1986,143; SINKÓ 1986, 122-123; Budapest 1995,172. XII-4. Szent István, Könyves Kálmán és Nagy Lajos kora - vázlat a Magyar Tudományos Akadémia nagytermének freskójához 1886 Lötz Károly (1833-1904) Oolaj, papír, vászonra húzva, 66,5 * 162 cm A Szépművészeti Múzeum vásárlása 1905-ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Festészeti Osztály, ltsz.: 3481 A Magyar Tudományos Akadémia épületének felavatásakor, 1865-ben már tervbe vették, hogy a dísztermet művelődéssorozati képekkel fogják díszíteni. Eötvös József elképzelése az volt, hogy különböző egyesületek és adományozók egy-egy képet festetnének meg az előre meghatározott program alapján. Eötvös szándéka nem valósult meg, s ezért 1873-ban Horváth Mihály újabb tervekkel állt elő, és javasolta a terem képekkel való díszítését. A témák pontos meghatározását egy történészekből és írókból álló ún. „terembizottságra" bízták, melynek tagjai Horváth Mihályon kívül Ipolyi Arnold, Rómer Flóris, Toldy Ferenc és Henszlmann Imre voltak. Az új programot Ipolyi Arnold fogalmazta meg. Éppen ekkor dolgozott Lötz Károly és Than Mór a Nemzeti Múzeum díszlépcsőházának freskóin. Mivel az ottani képek a magyar művelődés történetét szemléltették, a „terembizottság" elhatározta, hogy az akadémiai képek konkrétabban az irodalomtörténet és a művészet köréből fogják tárgyukat meríteni. A tervekkel több művész is foglalkozott. Munkácsy Mihály 1881-ben bemutatott, ám elveszett terve Mátyás királyt humanistái körében jelenítette meg, feltehetően az akkortájt festett Krisztus-képeinek modorában. Benczúr Gyula is históriai életképet tervezett, mely Szent Istvánt Imre herceg és szerzetes tanítói körében ábrázolta (1883). Végül nem ezeket, hanem Lötz Károly - feltehetően Ipolyi biztatására vázolt - terveit fogadták el 1886ban. A terem dekoratív festését Schickedanz Albert készítette. Ez az itt kiállított vázlat, amely feltehetően a művész kompozíciójának elfogadtatásához szükséges pályázati kép, már mutatja a „terembizottság" által kijelölt program megvalósításának minden elemét. Lötz Károly 1888ra fejezte be a freskókat, melyeket egyhangú lelkesedés fogadott. Mint Pulszky Károly az Akadémiai Értesítő számára írt kritikájában megjegyzi, Lotznak sikerült e művén „az epikai és allegorikus tartalom alól felmentve, pusztán festői eszközökkel" megjelenítenie tárgyát (idézi Divald). Pulszky ugyan vitatta a képnek az allegóriákkal való kapcsolatát, ez azonban csak megszorításokkal fogadható el. Valóban nem találkozunk Lötz hármas képén a kor szokásos művészet-, vagy műveltség-allegó-