Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XI. A nemzeti szenvedéstörténet képei

II. Lajos holttestének feltalálása, ha nem is az ő kompozíciója révén, mely nem vált különösebben ismertté, hanem az ő nyomdokain járó Székely Bertalan hasonló tárgyú műve nyomán az egyik legközismertebb magyar történelmi jelenet, melynek szimbolikus rétegeit is mindenki megérti. S. K. Orlay Petrich Soma levele Tóth úrhoz (címe ismeretlen), München 1850. december 22. MNG Adattár, ltsz.: MMA 2156/1927; Orlay levele Tóth úrhoz, (címe ismeretlen), München, 1851. március 18. MNG Adattár, ltsz.: MMA 2155/1927; Eötvös József levele Orlaynak Münchenbe, Buda, 1851. május 5. MNG Adattár, ltsz.: MMA 2121/1927; Toldy Ferenc levele Orlaynak Münchenbe, Pest, 1851. szeptember 16. MNG Adattár, ltsz.: MMA 2126/1927; Eötvös Józseflevele Orlaynak Münchenbe, Pest-Buda, 1851. október 16. MNG Adattár, ltsz.: MMA 2123/1927; JÁSZAY 1846, 47,104-107, 530-533; TEHEL 1951; Szíj 1974; Budapest 1981a, 142. sz; SINKÓ 1983,191; KESERŰ 1984, 32-37. XI-3. Kuruc és labanc - Két testvér - Életrajz Erdély múltjából 1855 Madarász Viktor (1830-1917) Olaj, vászon, 253 * 300 cm Jelezve jobbra lenn: „Madarász Viktor 1855". A Herendi Porcelán Manufaktúra tulajdona, letét a Magyar Nemzeti Galériában Madarász Viktor első jelentős históriai kompozícióját F. G. Waldmüllernél folytatott bécsi akadémiai tanulmányai lezárásaként készíti el 1855-ben. A mű az önkényuralom időszakában került a pesti közönség elé, és 1855 őszétől egy fél éven át szerepelt a Pesti Műegylet Diana-fürdőbeli kiállításán. Mind gondos kivitele, mind pedig tárgyválasztása élénk sajtóvisszhangot keltett, a Hölgyfutár megvételre javasolta a Nemzeti Múzeum számára. A reprezentatív történeti jelenet mégsem került köztulajdonba, a Műegylet pártoló tagjai között kisorsolta a képet, így magántulajdonként, megfosztva a nyilvánosságtól, a festmény hamarosan feledésbe merült. Madarász történeti képe 1997-ben, csaknem másfél évszázados lappangás után került ismét a nagyközönség elé. A festménnyel kapcsolatos egykori események Kacziány Ödön évtizedekkel későbbi írása nyomán rekonstruálhatóak, mely vélhetően Madarász Viktor szóbeli közlése nyomán készült. A cenzúra nem engedélyezte a kép Kuruc és labanc címen való egykori kiállítását. Nyíltan rebellis színezetét a visszaemlékezések szerint Két testvér és - a tárlati katalógusok alapján - Életrajz Erdély múltjából címek voltak hivatottak elfedni. Ez magyarázza a korabeli hírlapok óvatosságát is, hogy elismerő műbírálataik során mindvégig kerülték a mű konkrét tárgyának megnevezését vagy elemzését. A gótikus templombelsőben játszódó jelenet egy drámai testvérharc tragikus zárójelenetét jeleníti meg. A templom szentélyébe betörő császári katonákat a lázadóknak menedéket adó pap fékezi, aki, míg jobbjával az elfogatási utasítást hozó parancsnok kezét fogja le, baljával a haldokló ifjú felé mutat. A Kuruc és labanc Madarász 48-as, radikális függetlenségi elveken nyugvó, kossuthi történelemszemléletét hordozó históriai képciklus (Thököly álma, 1856; Az utolsó Zrínyi, 1857; Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt, 1859; Zrínyi és Frangepán, 1864 stb.) nyitó darabjának tekinthető. A festményt Madarász Viktor önéletrajzában, majd később leánya, Madarász Adeline visszaemlékezéseiben is következetesen Kuruc és labanc címen említik, nyilvánvalóvá téve annak birodalomellenes jelentéstartalmát. Tárgya a 17-18. századi nemzeti függetlenségi harcok sorához (Bocskai, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc) kötődik, amelyeket már a kortársak is az 1848-as szabadságharc eszmei előzményének tekintettek. A 17-18. századi függetlenségi harc kiemelkedő személyiségei az 1840-as évekre az osztrákellenes törekvések jelképeivé váltak. A szabadságharc idején több tucatnyi szépirodalmi és történettudományi munka dolgozta fel a Habsburg-ellenes felkelések kiemelkedő epizódjait. Arany fános Van-e olyan... című, 1848 novemberében írt költeménye a közgondolkodásban elterjedt értelmezését adja a képcím fogalompárjának: „Kuruc nevet viselt a jó hazafi, / Labanc volt a honáruló kurafi". Kurucnak eredetileg Dózsa György lázadó parasztjait, majd Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc felkelő nemeseit nevezték, labanc alatt a császárpárti magyar katonákat értették. Az ötvenes években a „kuruc" a függetlenségi pártiak, a szabadságharcban részvevők jelzője, a „labanc" ellenben a Habsburg-önkényuralom kiszolgálóit jellemző fogalom. Madarász e művében kettős tragikumot állít elénk, a haldokló hős, a veszélyben levő atya és családfő - és családja - tragikumát, s ezen túlmenően a helyzet morális tragikumát is, a testvérharc drámáját is felmutatja. A pap alakja a megbékélés szükségességére inti a képen szereplőket és a nézőket egyaránt. R. E. A Pesti Műegylet által kiállított művek lajstroma 1855. október november, 14. sz, november - december, 65. sz, 1856 január február, 9. sz, február - március, 78. sz, március - április, 10. sz; Sorsolási jegyzéke a pesti műegylet által 1856. évi april 17-kén kihúzott műveknek. 10. sz. (Mintzér János, Gyöngyös); A Pesti Műegylet Évkönyve 1855-re. Pest 1856, 16; BULYOVSZKY GYULA: II. Az állandó képműkiállítás. Családi Lapok 4 (1855) II, 337-338; M[AJER] I[STVÁN]: Műtárlat. Magyar Sajtó 1 (1855. október 10.) 1; D. M. L: Állandó Műtárlat. Délibáb 1 (1855) 311; N. N.: Műtárlati Közlemények. Hölgyfutár 7 (1856. április, 22.) 377; N. N.: Pesti Műtárlat. Pesti Napló 6 (1855. október, 8.); Hírharang. Budapest. Hölgyfutár 6 (1855) 1037; VU 2 (1855) 320; Pester Lloyd 2 (1855/231) 3, Hölgyfutár 7 (1856) 373; - Y - R [SZOKOLY VIKTOR]: Madarász Viktor. Gyermekbarát 3 (1863) 410; Madarász Viktor levele Lyka Károlyhoz 1899. III. 13. MTA MKI Adattára, MDK-C-I-17/949; Budapest 1896,121; ERNSZT LAJOS: Madarász Viktor. In: Budapest 1904, 60;