Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században - RÉVÉSZ EMESE: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870)

végül 1867-ben felváltja a királyi pár koronázásának aktuális eseményábrázolása.

124 A politikai jogfosztottság állapotában, a magyar országgyűlés másfél évtizedes felfüggesztése alatt hasonlóképpen központi jelentőséget kapnak a múlt azon eseményei, amelyek a magyar alkotmányos hagyományokat igazolják. Ebben az összefüggésben a Vérszerződés jelenete a szabad vezérválasztás szimbóluma lesz, melyben a résztvevők „alkotmányos szerződésre esküdtek".

125 Hasonló tendenciát jelez Geiger Aranybullájának reprodukálása 1860 januárjában. A II. Endre által kibocsátott charta a magyar rendi alkotmányosság alapokirata, a későbbi polgári konstitúciók előképe a kor történelemszemléletében, mely egyszersmind magában foglalja a rendek ellenállásra való jogát is.

126 Jókai képmagyarázatában felvillantja a vesztes és költséges háborúba sodródott ország képét, mely belső rendjét az uralkodó és rendek kiegyezése révén nyerte el, majd Horváth Mihály nyomán közli a bulla teljes szövegét is.

127 A politikai jogfosztottság légkörében a tiltakozás egyetlen eszköze a magyar parlamentáris hagyományok felmutatása. Aktuális törekvések kifejezője a Napkelet 1862. évi műlapja is, mely Vizkelety nyomán a pusztaszeri országgyűlésre egybegyűlt vezéreket jeleníti meg. A Szabó Károly őstörténeti munkája nyomán

128 összeállított kísérő szöveg értelmezése szerint a jelenet a „magyar törvényhozás legelső lényegét, a magyar alkotmányosság alapkövét" szimbolizálja.

129 Időszerűségét a magyar országgyűlés előző évi összehívása, majd váratlan felfüggesztése adja. Néhány évvel később a Magyarország és a Nagyvilág műlapja, mely a Rákosi országgyűlést idézi fel, már az újonnan megválasztott, a kiegyezés feltételeinek megvitatására összeült magyar országgyűléshez kapcsolódik. A históriai jelenet a kiadó szándéka szerint párdarabja a folyóirat előző, az 1865. évi országgyűlés megnyitását dokumentáló műlapjának.

130 Az önkényuralom éveiben nagy hangsúlyt kapnak a nemzeti konszenzus történelmi példái is. A különféle nemzetiségeket, társadalmi rétegeket, világnézeteket összefogó, a politikai integritást biztosító nemzeti egység gondolata a korszak legkülönfélébb megnyilvánulásait átszövő eszme.

131 A nemzeti lét megőrzésének előfeltételévé érett általános közmegegyezés megteremtése és megtartása a kultúrának is fő feladata.

132 A „súlyegyen"-gondolat irodalmi programképének is tekinthető Orlay Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly kibékülésekompozíciója, amelynek kőrajza 1860-ban, a Kazinczyévet követően jelenik meg.

133 A nemzeti konszenzus történeti példáját idézi fel Klimkovics Ferenc festményének kőrajza, a Salamon és László királyok kibékülése Szent István sírjánál. László csak azzal a feltétellel avathatja szentté elődjét, I. Istvánt, ha hazahívja Salamont, ki „békétlen, földönfutó lőn azon országban, melynek királya vala".

134 Amint a kép magyarázója kiemeli a jelenet kapcsán: a legitimitás előfeltétele a megbocsátás, a megbélyegzettek rehabilitálása, és az összefogás, hiszen a hatalom megosztása nem gyengíti, hanem erősíti annak gyakorlóit. Ezt a jelentéskört konkretizálja és aktualizálja Klimkovics képének újbóli közlése a Hazánk és a Külföld által 1867-ben, a Kiegyezés évében. A nemzeti egységfront allegóriájának is tekinthető a Napkelet 1860 végén kiadott litográfiája, mely A magyar korona népeinek testvéries egyesülése életben és halálban címet viseli. A nyugtalan, tüntetésekkel és újabb letartóztatásokkal terhes évet lezáró októberi diploma felcsillantja a megegyezés reményét, közös érdekképviseletre késztet. A Duna-völgyi nemzetiségek megbékélése, abszolutizmus-ellenes összefogása az ötvenes évek egyik gyakran emlegetett politikai alternatívája. A történeti esemény, Szabács várának Mátyás általi bevétele csupán díszlete az évtized végén feltűnő, magyar részvételt sem kizáró pánszláv teóriák és a feléledő Dunai Szövetség „tesvérnépeket" összefogó tervének képi illusztrálásához.

135 Női történelemkép Széchenyi a „hon szebbkeblű hölgyeinek" ajánlott Hitel előszavában a nemzet előrehaladásának letéteményeseiként szólítja meg a női nemet, „a polgári erény s a nemzetiség védangyalait", akik lelki erőt, bátorságot és gyöngédséget nyújtanak a férfinak. Szavaiban a reformkornak a nők társadalmi szerepéről folytatott vitái visszhangzanak. Az 1820-as évek elejétől Takáts Éva, majd leánya, Karács Teréz vezetésével élénk polémia bontakozik ki a hazai sajtóban a nőkérdésről, melynek eredményeképp a század közepére, ha nem is a politikai, de a művelődési jogok tekintetében sikerül kivívniuk az egyenlőséget.

136 Fáy András 1840-ben a korszerű nőnevelés részletes programját adja. Ebben az ifjú hölgyek számára ajánlott tantárgyak közt a történelemoktatás is szerepel, „de nem tudományos rendszerben, hanem csak kiragadott, a nők számára szükségesnek tartott események ismertetése, főleg a nők szerepének kiemelésével... a jelesebb magyar nők érdemei."

137 Ez a „szelektív", morális exemplumjellegű történelemoktatás szigorúan célirányos, a nőt jövendő szerepkörére, a családanya és hitves felelősségteljes nevelői feladatára készíti fel. A szabadságharc bukását követő időkben létfeltétellé lesz a nők fokozott társadalmi és gazdasági szerepvállalása. Az időlegesen vagy véglegesen megcsonkult családokban maradt asszonyoknak családfenntartóként kell biztosítaniuk a megélhetést.

138 Mivel a passzív rezisztencia, az önkényuralom torz közéletéből való kivonulás a fennálló hatalom elleni tiltakozás eszköze lesz, a társadalom alapsejtje, a család, mint a személyes autonómia megőrzésének utolsó menedéke, felértékelődik. A politikai nyilvánosság tereit szisztematikusan felszámoló abszolutizmus éveiben a lassan éledő társas élet középpontjaivá is a magánházak lesznek. Ezzel párhuzamosan a közvélemény is mindinkább elfogadja a nők kulturális és közéleti szerepvállalását, és ezt az ötvenes évek közepétől megszaporodó női lapok segítik. Az első női szaklap, a Vajda János szerkesztésében 1857-től megjelenő Nővilág, majd az elvált, három gyermekes Kánya Emília vezetésével 1860-ban induló Családi Kör nem pusztán hagyományos praktikus háztartási ismereteket