Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században - RÉVÉSZ EMESE: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870)

nyújt, hanem nagy gondot fordít a nők műveltségének és nemzeti öntudatának emelésére is, azaz a művelt és hazafias hölgyek lapja kíván lenni.

139 Kánya Emília lapjában a család mint a létében fenyegetett nemzetiség végvára és mint a társadalmi megújulás bázisa jelenik meg: „legfényesebb hazafiúi és honleányi erények éppúgy mint a nemzetek boldogsága leginkább a családi élettől veszik származásukat".

1411 A korszerűsített, de nemzeti jellegétől megfosztott oktatási intézmények helyett a családok feladatává válik a gyermekek hazafias nevelése, a nőknek kötelessége „híven ápolni a nemzeti érzelmeket, a nemzeti szellemet szítani és táplálni a családi életben" - írja Emília.

141 A Nef elejts cikkírója 1865-ben a magyar nőt honszeretőnek, a hazai kultúráért mindig áldozatkésznek írja le, aki „ha a szabadság lengő zászlója férjét csatába híja attól, sőt, mint a Gracchusok anyja, fiaitól is kész megválni", aki épp ezért a nemzet társadalmi életében a férfiakkal egyenlő jogokat élvez.

142 Felelőssége megköveteli, hogy önmagát művelje, ismerje nemének példaadó őseit. A cikk szerzője eszményképként Saroltát, Szilágyi Erzsébetet, Zrínyi Ilonát, Izabellát, Lórántffy Zsuzsannát és Bornemisza Annát említi, történeti forrásként Jókai, Horváth Mihály, Szalay László és Kőváry László históriai munkáit ajánlja.

143 „Jó magyar hölgynek ismerni kell ezeket - írja - itt vannak örökítve azon magasztos női mintaképek, melyek után nekik is törekedniük kell; ... itt látandják, miképen nevelték hajdan nőink azon nagy férfiakat, akik gyakran Sámsonként tartották fönn az oszlófélben levő hazát... így történelmünk ismerete a legszebb nő és polgári erények forrásává válik."

144 A magyar múlt hősnőinek históriáit, különösen P. Szathmáry Károly, Remellay Gusztáv vagy Jókai Mór regényes előadásában közlik a folyóiratok. Kialakul a Magyar Nők Pantheonja, a példaadó hazafias nők névsora. Az Emília által kiadott Magyar Nők Evkönyve első, 1861-es kötetének kalendárium részét tizenkét jeles magyar históriai hősnő ábrázolása díszíti, köztük uralkodók és egyszerű nemesi hölgyek, áldozatok és lázadók, dinasztiaalapító családanyák és férfiként harcoló amazonok egyaránt megtalálhatók.

145 Alakjuk hátterében az új és hagyományos női szerepek attribútumaiként feltűnik a hárfa, rokka, paletta, könyv, íróasztal, de a hadisisak is. Mártonffy Károly a Vasárnapi Újságban 1861-ben közreadott példatára külön kitér a hazai história kiemelkedő hősnőire, kiemelve, hogy „nemzetét hőn szerető nőnek férje rossz hazafi alig lehet".

146 Költőink és képzőművészeink figyelmébe ajánlja Rozgonyiné, Tarczai Anna, Bebek Györgyné Patócsi Zsófia és Perényiné Kanizsai Dorottya példamutató hazafias történeteit. Az elkövetkezendő években az általa javasolt valamennyi téma megjelenik a női divatlapok, a Családi Kör, Ország Tükre vagy a Pesti Hölgy-Divatlap mellékleteként. A női tematikájú históriai képek az 1860-as években készülnek nagy számban és első megfogalmazásaik a családi képes újságokhoz és női magazinokhoz kötődnek, azok speciális hölgyközönségének igényeit elégítik ki. A nemzeti történelem női eszményképeinek kidolgozása segíti a nők nemzeti azonosságtudatának kialakulását, és elődjeik heroikus példái révén megerősíti társadalmi öntudatukat. Tarczay Anna, az egri nők vagy Rozgonyi Cecília a férfiakkal egyenrangúként vesznek részt az élethalálharcban, Zrínyi leánya inkább feláldozza életét, semminthogy Szigetvár török kézre jusson, Bornemisza Anna férjét megszégyenítő módon oszt igazságot, de cselekedeteiket érzelmi kötődéseik is motiválják, az anyai szeretet, a szerelem vagy hitvesi hűség. A magyar történelem hősnőinek képét programszerűen először a Családi Kör mutatja be olvasóinak. Vizkelety és Marasztom József alkotásai 1862-től az Ország Tükrében mint Remellay Gusztáv elbeszéléseinek illusztrációi jelennek meg újra. Remellay magyar őstörténeti sorozatának középpontjában a női hősök állnak, történeti beszélyeiben a szerelem világmagyarázó princípiummá emelkedik. A nemzeti történelem jeles eseményei ily módon átélhetővé válnak, intim közelségbe kerülnek az olvasóhoz: Zsolt arája, Hamzár, elrabolt kedvese megmentéséért ölt férfiruhát; az Árpád-ház eredetére Sarolta és Géza, Zsolt és Hroswitta, I. Béla és Rikéza romantikus szerelme ad magyarázatot; a pogány-keresztény vallásháborúkat Iza és Szodor, László és Etelka tragikus szerelmi története eleveníti fel. Vizkelety ennek megfelelően nem az emelkedett akadémizmus stílusában, hanem a biedermeier közvetlen, érzelmes formanyelvén fogalmazza meg illusztrációit. A történeti zsáner műfajába tartozó illusztrációk jellemzői megvilágítják a történelmi események privát hátterét, betekintést engednek az uralkodóházak intim családi életébe, a nézőben a beavatottság, személyes érintettség érzését keltik. A fordulatos szerelmi történetekké oldott históriák a történelmet általános emberi oldaláról mutatják be, közérthető nyelvük révén pedig széles közönséghez jutnak el.

147 A női történelemképek másik jellemző motívuma az anyai szeretet. A Pesti Hölgy-Divatlap 1866. évi jutalomképének (Hunyadi Mátyás találkozása édesanyjával, Szilágyi Erzsébettel Straznicznál, midőn Podiebrád fogságából a magyar trón elfoglalására indul) főtémája a fogságból szabadult fiú és édeanyja találkozása. Képmagyarázatában Udvardy Vince hosszan elidőzik Szilágyi Erzsébet anyai meghatottságának leírásánál.

148 Izabella királyné hányatott sorsú élete a történelemnek kiszolgáltatott személyiség és az asszonyi helytállás példája.

149 Alakja a történeti festőket is többször megihlette.

150 A Családi Kör első történeti képeként közli 1860-ban Izabella királyné búcsújának jelenetét, amely Wagner Sándor három évvel későbbi kompozíciójának is előképe. A kép magyarázata nyilvánvalóvá teszi időszerű, a jelen bujdosóira utaló jelentését: „Izabella megáll a magyar határon, a hegy ormáról még egyszer visszatekint a mosolygó völgyekbe, még egyszer istenhozzádot int a népnek, melynek számára másutt nincsen hely - melynek e földön élni, halni kell!"

151 Vizkelety Béla kompozíciója, az Izabella királyné anyai áldozata a személyes anyai féltésen országa érdekében felülemelkedni tudó uralkodó erkölcsi nagyságának példázata. Szemlér Mihály történeti képén Izabella és János Zsigmond a szultán követét fogadja - a ki-