Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században - RÉVÉSZ EMESE: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870)

Korszakunkban a folyóiratok több mint huszonöt, a műegyleti vagy társulati kiállításokon bemutatott történeti képet sokszorosítanak. (Ez a tárlatokon megjelenő hazai históriai képeknek csaknem fele.) Egy részüket néhány héttel vagy hónappal a bemutatót követően juttatják el az előfizetőikhez, ily módon a kiállítások látogatóinál jelentősen nagyobb közönséget biztosítva számukra. Than Mór Mohácsi csatájának szétküldését előfizetői között a Hölgyfutár a festmény magyarországi bemutatójával egyidőben kezdi meg. Az 1859-es évben, mely a hazai történeti festészet kivirágzását hozza, a bemutatott tizenegy hazai históriai kép közül a sajtó hat művet rövid időn belül sokszorosítva is megismertet a közönséggel, és az 1859. évi műegyleti műlappályázat öt versenyzője közül két díjat nem nyert mű is hamarosan feltűnik a folyóiratokban.

116 A Műegylet 1861-es pályázatán csupán egyetlen történeti kép indul, és mivel a bizottság korábbi határozata alapján ezúttal életkép vagy tájkép kell, hogy a műlap tárgya legyen, eleve sikertelenül. Orlay Petrich Soma pályázati művét, a Kun László udvarát, Kánya Emília, az induló Családi Kör szerkesztő-kiadója viszont műlapul választja.

117 Grimm Rudolf az 1862-es műtárlaton bemutatott történeti képének kőrajzát csaknem a kiállítással egy időben juttatja el közönségéhez a Hölgyfutár. Kargl Károly festményét, A magyar korona elrablását a mű bemutatását követően a Hölgyfutár és a Nefelejts egyaránt sokszorosítja. A folyóirat-kiadók történeti műlapjai felvállalva a hazai festészet népszerűsítését, ily módon szerencsésen egészítik ki az egyleti és társulati prémiumlapok sorozatát is. Az aktualitás iránti igényt jelzi, hogy amint erre alkalom és mód adódik, a kiadók időszerű kulturális vagy politikai eseményekhez kapcsolódó jutalomképeket adnak közre. 1859-ben még a Kazinczy-évforduló ünnepségsorozatai kapnak nagy képi publicitást, de 1860-ban már Széchenyi gróf halálához, majd 1861-ben az országgyűlés összeülése idején a napi politikai eseményekhez kapcsolódnak a folyóiratok műmellékletei és illusztrációik nagy része. 1867-ben a sajtónak Világos óta először nyílik rá alkalma, hogy minden részletre kiterjedő „élő közvetítést" nyújtson egy belpolitikai eseményről. A kiegyezésnek köszönhetően 1868-ban először kerülhet sor legális 1848-as megemlékezésekre, ennek kapcsán a forradalom húszéves évfordulóján a folyóiratokban is megjelennek a közelmúlt legnagyobb történeti eseményének ez ideig tilalmas képi megfogalmazásai. De a régmúlt történéseinek megörökítéséhez is gyakran a jelen kínál alkalmat. Vahot Imre második történeti műlapja, a Mátyás, az igazságos apropóját Mátyás király trónfoglalásának 1858-ban ünnepelt négyévszázados jubileuma adja. Az 1860-ban megjelentetett Zrínyi-lapok a pesti és szigetvári emlékünnepségek keretében megtartott főúri előadások élőképeit Örökítik meg. A Vasárnapi Újság történeti tárgyú színpadképeinek aktualitását Erkel Ferenc Bánk bánjának 1861. márciusi ősbemutatója adja.

118 Weber Henrik az Ország Tükrében megjelent kőrajza, a Buda halála Arany János néhány hónappal korábban bemutatott nemzeti eposzának végjelenetét eleveníti meg. Folyóirataink az érdeklődő közönség aktuális művészeti vitákban való állásfoglalását is segítik, mikor 1865 és 1868 között mind Wagner Sándortól, mind Than Mórtól közlik a Vigadó csemegetárába tervezett Attila lakomája-kompozícióiának reprodukcióját.

119 Közvetett időszerűséget nyernek a sajtóban megjelent történeti kompozíciók jelképes tartalmaik révén, amelyek nem csupán a morális példaadás és eszményteremtés célját, hanem olykor aktuális politikai követelések megfogalmazását is szolgálják. A jelenre vonatkoztatott múlt a historizmusnak a múlt, jelen és jövő sajátos együttállásából kiinduló gondolkodásmódja révén a korszak múltértelmezésének jellemző technikája.

120 Erre utal az Ország Tükre képmagyarázója is: „Ebben [vagyis a történelmi múltban] van megírva nemzetünk élete, mely egyszersmind a mi saját életünk; mint a mi jelen életünk, történelmileg ismét élete leend azon nemzedékeknek, melyek e honban utánunk születendnek. E történelem iskolájában tanuljuk ismerni s felfogni a nemzetilét becsét és a nemzeti nemlét vagy halál rettentőségét."

121 A történeti események értelmezése során a múlt exemplumjellege kap hangsúlyt, a históriai múlt mint a jelen problémáinak kulcsa és a jövő záloga jelenik meg. A történelmi múlt jelenre vonatkoztatása egyben egy sajátos „virágnyelv" is, melyben a régmúlt történetei nem ritkán aktuálpolitikai utalásokat vagy üzeneteket hordoznak. Nyilvánvaló példája ennek Peter Johann Nepomuk Geiger históriai képciklusa, amelyet a Vasárnapi Újság, megbontva a jelenetsor eredeti kronologikus rendjét, sajátos, az időszerű politikai jelenéseknek is teret engedő összeállításban közöl. Emellett az egyéb históriai események kiválasztásában is sok esetben sejthető a burkolt aktuálpolitikai utalás. Korszakunkban az országgyűlési és koronázási jelenetek mint a szuverén államiság jelképei szorosan kötődnek az időszerű törekvésekhez. Az osztrák császári koronát viselő Ferenc lózsef az 1848-as törvények, illetve az 1849-ben kikiáltott trónfosztás értelmében az országnak nem törvényes uralkodója. A Szent Korona-tan szerint az uralkodó hatalma a királyválasztó rendeknek alárendelt, ami jó ideig elfogadhatatlanná teszi a császár számára a magyar királyi koronát. Mivel a korona jelképe egyszersmind a magyar államiság önállóságának és ősiségének is, 1849-et követő eltűnése a nemzeti sorscsapások betetőzése. 1853-ban történt megtalálását majd bemutatását követően a szimbolikus tárgyegyüttes nagy teret kap a sajtóban is.

122 Végleges hazaszállításának tízéves évfordulóján a Hölgyfutár és a Nefelejts Kargl-Pesky A magyar Szent Korona elorzöSfl-jelenetét választja műlapul. Ilyen formán Szent István megkoronázásának jelenete nyíltan függetlenségi jelleget nyer, hisz az első koronás nemzeti király felidézése egyben burkolt utalás a császár illegitimitására. A sajtó először 1858-ban, a forradalom évfordulóján sokszorosítja az első magyar királykoronázás jelenetét, majd a trónfosztás tízéves évfordulóján két folyóiratban is felbukkan, ezzel párhuzamosan a Műegylet is koronázási jelenetet választ műlapja témájául.

123 A provizórium időszakában ismét ellenzéki tartalma kerül előtérbe, míg 1866-ban már a kiegyezés előkészítése teszi időszerűvé,