Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században - RÉVÉSZ EMESE: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870)

zolt portré előnytelen külsejű férfiként írja le a rettegett világhódítót, a kép kommentátora úgy véli, az idealizált képmás fenntartása már csak széles elterjedtsége okán is jogos, még ha az „magyar ember képzeletének szüleménye" is.

102 Hasonlóképpen fontosnak érzi tisztázni Geiger Árpád birtokba veszi a magyarföldet metszete kapcsán a kép magyarázója, Wenzel Gusztáv, tények és legendák, történelem és művészet viszonyát.

103 Major Béla a Családi Kör 1865-ös történeti múlapjához, Than Mór Almos Munkács alatt kompozíciójához fűzött képmagyarázatában összefoglaló elemzését adja a módszernek, mellyel a művész a történeti eseményeket idealizálja.

104 Az ötvenes évek végén kibontakozó Mohács-vita kapcsán a kortársak megfogalmazták elvárásaikat a történeti kép műfajával szemben. Than Mór festményét, a Műegylet tárlatán frissen bemutatott Mohácsi csatát 1857ben a Hölgyfutár választja műlapul. Mohács jelképes tartalma, a bukott szabadságharcra utaló jelentése a kortársak előtt nyilvánvaló volt, amint ezt Than művének párhuzamba állítása a világosi fegyverletétellel nyíltan kimondja: „Amott semmivé tett a török, emitt kényszerülünk meghajolni az orosz előtt. Világost Mohács szülte; Mohácsot az egyenetlenkedés és rendetlenség".

105 Ahogy ezt később Ney Ferenc kifejti, a nemzethalál víziójának inspiratív ereje ugyan kérdéses, a csatavesztés okainak kutatása hozzájárul az önismerethez, és tanulságul szolgálhat a jelen problémáinak megoldásához is.

106 A traumatikus vereségek felidézése tehát áttételesen konstruktív energiákat szabadít fel, közvetve a nemzeti érzés katalizátora lehet, nem csupán intő példa, de a jövőre nézve a talpraállás bizonyítéka is.

107 E felfogással élesen szemben áll Vahot Imre, a Napkelet szerkesztőjének koncepciója a történeti festészet feladatáról, aki pozitív múltkép kívánalma alapján indít éles támadást a Hölgyfutár jutalomképe ellen.

10lS Véleménye szerint a témaválasztás eleve elhibázott, Mohács „mindig szégyenfoltja marad nemzeti történelmünknek", mivel nem lelkesít, híján van mindannak, amit a közönség a nemzeti történeti festészettől elvár. A Hölgyfu tár képmagyarázójával ellentétben úgy találja, hogy a mohácsi csata elvesztése nem jelentette a nemzet halálát, mert a nemzet él, és hősies halálnak sem nevezhető, csak szégyenletes menekülésnek, mészárlásnak. Kiemeli ezzel szemben Vizkelety Béla Than képével együtt kiállított Kenyérmezei csatáját: „Ez aztán fölelemi lelkünket, edzi önérzetünket, s tiszta ragyogásában tünteti ki őseink jó hírét nevét, vitézi becsületét".

109 Vahot az elkövetkezendő években a Napkelet történeti műlapjai révén valósítja meg a „pozitív múlt" ábrázolásának programját: „... az általam kiadott nagyszerű történeti képek nemzetünk szép és jó tulajdonai - s fényoldalainak fentartására, s nagy embereink, a Hunyadyak, Báthoryak, Dobók, s a honszerző magyar vezérek dicsőítése - s megörökítésére s arra voltak irányozva, hogy e süllyedt korban őseink erényeit követni tanuljuk."

110 Jutalomképei tárgyukat kivétel nélkül a nemzeti múlt fényes momentumaiból választják. Törekvése rokon Kiss Bálint Karácsony László megbízásából 1858-ban készített történeti képsorozatával, mely hasonlóképp a nemzeti história fényes epizódjaira helyezi a hangsúlyt.

111 Vahot a Mohács-vitára válaszoló saját programképét, a Vizkelety Béla által tervezett Eger ostromát lapja 1860-as évfolyamához mellékeli. A történeti múltnak ez az eszményítő képe, mely feladatának kizárólag a dicsőséges magyar história bemutatását, az „elborult honfiiélek" buzdítását tekinti, párhuzamos jelenség a Thaly Kálmán-féle romantikus nemesi történelemszemlélettel.

112 A „pozitív múltkép" programját legteljesebben az a képcsoport teljesíti be, amely történeti diadalmeneteket mutat be. Ezek példaadó darabja a Weber Henrik kompozíciója után készült kőrajz, a Mátyás bevonulása Budára, amely a Műegyletnek a szabadságharc utáni első jutalomképe. Vélhetően ez inspirálta Vahot Imrét a Napkelet első jutalomképének tárgyválasztásakor. A Hunyadiház diadalünnepét 1859-ben a Báthory István Krakkói bevonulása követi, és az 1862-es műlapnak tervezett Rákócziindulója is ezt a programot követte volna.

113 1860-ban Werfer Károly kőrajzában egy újabb győzelmi menet jelenik meg, Mátyás király bevonulása Visegrádra. A reneszánsz és barokk udvari és egyházi hagyományokra építkező diadalmenetek ábrázolása vagy jelmezes megelevenítése a korszakban Európa-szerte virágkorát éli.

114 A múlt kiemelkedő személyiségeinek vagy dicsőséges eseményeinek győzelmi menetként való bemutatása módot ad a közösség nyilvános, kollektív önreprezentációjára, saját történeti kontinuitásának bizonyítására. A fentebb felsorolt képeken a Hunyadiak és az erdélyi fejedelmek triumfusában az egykor önálló nemzetállam virágkora vagy az önfeláldozó függetlenségi harcok öltenek testet. A kompenzatív vagy inspiratív célzat nyilvánvaló: „dicső múltunk büszke öntudatára nézve oly jótékony hatással van" - írja a Hunyadi-ház diadalünnepéről Vahot Imre.

115 A nemzeti erények diadalának allegóriáját csak a hiteles részletek, a szereplők az alkalomnak megfelelő díszes öltözetei, a fényes múltat felidéző várábrázolások kötik konkrét időhöz, összességében azonban egy fordulatos és tragikus eseménysort lezáró örömittas és látványos finálé jelenetét idézik meg. Az időszerű múlt A folyóiratok aktuális közegébe beágyazott históriai kép kiválasztása és értelmezése az időszerű körülményektől erősen meghatározott. A heti vagy havi periódusokban gondolkodó szerkesztők számára a képi újdonság is mindinkább követelménnyé válik, különösen az aktuális tartalmú képes újságok gyors térhódítását követően. Bár az aktualitás követelménye elsősorban az eseményábrázolásokkal, riportképekkel szemben alapvető, ez a szempont a történeti ábrázolások választását is befolyásolja. Megjelenik ez egyrészt oly módon, hogy a sokszorosított képek adott kulturális eseményekhez (műegyleti, társulati tárlatok, színházi premier, könyvbemutató) kapcsolódnak, máskor a tárgyválasztást a mű közvetett, aktuálpolitikai jelentéstartalma indokolja.