Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században - RÉVÉSZ EMESE: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870)

vány narratívába oldásának kényszere, az érzelmi, szentimentális elemek kidomborításának gyakorlata a mű popularizálódásának velejárója, mely segíti annak beépülését a közgondolkodásba.

82 A nemzeti hősökkel való emocionális azonosulás az egyén számára megkönnyíti a nemzeti identifikációt, a közösség történetének saját tágabb múltjaként való átélését. A versidézetek vagy a történeti képek ábrázolásait megéneklő költemények az interpretáció harmadik, eszményteremtő, patetikus szakaszát példázzák. Zrínyi Miklós, Vörösmarty Mihály vagy Arany János történeti eposzainak históriai képekre vonatkoztatott sorai

83 a látványt saját esztétikai és stilisztikai vonásaikkal gazdagítják. A képmagyarázatok között gyakori a műmellékletekben adott eseményekre vonatkozó költemény is. 1857ben a Napkelet egy vidéki olvasója, Kulini Nagy Benő tíz aranyas pályadíjat tűz ki a lap az évi történeti képének, Vizkelety Béla Hunyadiház diadalünnepének megverselésére.

84 A pályázat sikeresnek bizonyul, az év végéig 18 költemény érkezik a szerkesztőségbe. Lisznyai Kálmán díjnyertes és a díjazottak, köztük Thaly Kálmán versezetet, a folyóirat következő évi első számai közlik.

85 A műpártoló nemesúr 1858-ban Vizkelety következő történeti műlapja, a Mátyás, az igazságos kapcsán újabb pályadíjat ajánl fel a legjobb históriai költemény szerzőjének.

86 A kezdeményezés sikerén felbuzdulva a Családi Kör és a Pesti Hölgy-Divatlap is versbe foglaltatja Orlay és Vizkelety történeti tárgyú műlapjait.

87 A költői pályázatok mozgósítják a műkedvelő poétákat is, de a szerzők zöme, így Lisznyai, Kuliffay Ede vagy Komócsy József, a korszak költészetének másodvonalbeli, a népies Petőfi-epigonok csoportjába tartozó képviselői. Ha az eredmény mégoly kétes színvonalú is, a publikum bevonása a történeti tárgyú metszetek értelmezésébe segíti a képzőművészetek hazai elismerését, és növeli annak közönségét. Ideál és reál A sokszorosított történeti kép műfaja különösen alkalmas ideológiai üzenetek koncentrált továbbítására, a nemzeti mítoszok széles körű rögzítésére.

88 Feladata nem a múlt hiteles leírása, hanem annak közérthető megelevenítése, a történeti szituáció tömör kifejezése. A meggyőzés hatékonyságát növeli a fikciót tagadó valósághűség, a részletelemek realizmusa, az emocionális azonosulást elősegíti az emelkedett hangnem és antik és keresztény „pátoszformulák" használata. A képi üzenet hatékonyabb közvetítése érdekében még a történeti tények megmásítása is megengedett.

89 A történeti kép műfaja tehát szellemi és anyagi, eszmény és valóság komponenseinek gondos kiegyenlítődését, szintézisét követeli meg.

90 Az alkotók törekvéseiben, módszereiben és a magyarázók interpretációiban egyaránt kirajzolódik a korszak jellegzetes, a kortársak által is oly sokszor megfogalmazott kettőssége: „ideál és reál", romantika és realizmus párharca, együttélése.

91 Ormós Zsigmond vagy Orlay Petrich Soma históriai festészetre vonatkoztatott esztétikai elveiben egyaránt követelmény a történeti hitelesség valamint a tárgy idealizált előadása.

92 Ideál és reál kettőssége a történeti műlapok esetében gyakran jelentkezik szöveg és kép, tárgyilagos történeti adatközlés, elemzés és eszményítő ábrázolás kontrasztjában. Zrínyi Ilona halálának romantikus ábrázolását a kortárs szemtanú nyomán készült lakonikus kommentár kíséri, amelyben Komáromi János közli a halál okát, helyét, órára pontos dátumát és a temetés időpontját.

93 A történeti hitelesség ekkor már az olvasóközönség igénye is. Grimm Rudolf Rákóczi Rodostóban-metszetét, mely a Hölgyfutár 1862-ben közre adott műlapja, egy levélíró a rodostói Rákóczi-ház jelenkori állapotának leírásával egészíti ki.

94 Birkés Endre, Esztergom helytörténetének ismerője Székely Bertalan Dobozyja kapcsán forráskutatásaira támaszkodva tisztázza a legendás hős önfeláldozó halálának pontos helyszínét.

95 A történeti tények iránti érzékenység a közelmúlt eseményeit megelevenítő ábrázolások kapcsán növekszik. Wagner Sándor Huszárbravúrja megtörtént eseményen alapul. A kaland hátterét a műlap apropóján egy szemtanú dokumentatív értékű elbeszélése rajzolja meg. A festők munkájának megkönnyítése végett a Műegylet 1859. évi irodalmi pályázata kiköti, hogy a pályamű úgy mutassa be a „múltunk fénykorára emlékeztető néhány fénypontot", hogy azokban „a kor, személyek, ezeknek életkora, állapota, jelleme, fegyverzete sat. a történeti forrásokhoz lehetőleg híven legyenek előadva".

96 Mártonffy Károlynak a Vasárnapi Újságban festők számára közreadott történeti témagyűjteménye részletesen elemzi a környezet, ruházat, fegyver- és hajviseletek történetileg hiteles ábrázolásának fontosságát.

97 Vizkelety Béla alapos viselettörténeti kutatásokat folytat, melyeket történeti metszetein is kamatoztat.

98 Vahot Imre, a Napkelet történeti témájú műmellékleteinek kiadója fontosnak tartja kiemelni a részletek (arcképek, öltözetek, várak) ábrázolásának hitelességét.

99 A történeti tények szolgai utánzása azonban puszta históriai illusztrációvá degradálná a műfajt, melynek nemzeti érzületet támogató rendeltetése ennél jóval többet követel: menedéket, támasztékot, eszményképet a jelen számára, melynek megformálására nem a tudós, hanem a művész képes. „Teremtsd tehát vissza a múltat, a történetírónál hűbben, mert művészileg" - foglalja össze a regényíró Kemény Zsigmond a korszak igényeit.

100 Hasonlóképp nyilatkozik Hollós László a történeti festészet kapcsán: „... ha valamely művész nemzete történelmét akarja festeni, nem szabad azt olykép fölfognia, mint ahogy a történetíró teszi, hanem a költő szellemében, a költő phantasiájával kell azt kezelnie... az a művész, aki mint történetíró fest, béna, hideg, élvezhetetlen. Míg a föladata tanítani, a művészé és költőé pedig melegíteni és lelkesíteni".

101 Mikor a Vasárnapi Újság 1855-ben a Nádasdy-Mausoleum közismert ábrázolása nyomán közli Attila vezér képmását, szembesíti azt Thierry frissen megjelent kötetének forrásokon alapuló leírásával a hun vezérről. Bár a kortársak által megraj-