Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században - RÉVÉSZ EMESE: Történeti kép mint sajtóillusztráció (1850-1870)

pel ajándékozza meg előfizetőit. Bármennyire is viszolyognak a műveltebb kortársak Vahot harsány magyarkodásától, kérkedő „nemzeti" vonalától, elkötelezettsége az 1850-es évek végén a korszak első, következetes programra épülő sokszorosított történeti képciklusát eredményezi, amelynek első négy históriai képét és annak magyarázatait és verseit a kiadó-szerkesztő mint Magyar Történelmi Képcsarnokot 1860-ban külön kötetben is közzéteszi.

52 A Bulyovszky Gyula és Friebeisz Ferenc által szerkesztett, 1859-ben induló Nefelejts (1859-1876) szintén összefüggő históriai tárgyú képcsarnok létrehozását tűzi ki célul. Felbuzdulva a Műegylet és a Képzőművészeti Társulat hasonló kezdeményezésein, 1865-ben történeti műlappályázatot hirdet a „hazai képzőművészet emelése és terjesztése" érdekében.

53 A kiírás rajz tervezésére és művészi kivitelezésére szól. Feltétele, hogy „a kép tárgya a hazai történetből legyen merítve", kőrajz vagy kőkarc legyen. A beérkezett művek bírálatát a Képzőművészeti Társulat szakemberei látják el. A százaranyas pályadíj azonban nem bizonyul elég vonzónak. „Alkalmas és kielégítő művek" hiánya végül külföldi mesterek biblikus témájú kompozícióinak közlésére szorítja a kiadót.

54 A Nefelejts számozott képcsarnokában így mindössze két magyar történelmi tárgyú műlap jelenik meg. Az 1860-as évektől mind több, a hagyományos és újabb női szerepeket összebékíteni és tisztázni kívánó hazai női és családi lap jelenik meg. Az első honi női lap, Vajda János folyóirata, a Nővilág (1857-1864) divatmellékletei még csupán a hölgyközönség csalogatását szolgálják. Követői már rendszeresen, évente egy-két történeti jutalomképet küldenek előfizetőiknek. így az 1860as évek legnépszerűbb családi lapja az első magyar szerkesztőnő, Szegfi Mórné Kánya Emília által vezetett Családi Kör (1860-1880) és az 1860-ban Király lános szerkesztésében megindult, hosszú életű Pesti Hölgy-Divatlap (1860-1898). Emellett a szövegbe tördelt kőrajzokkal díszített Családi Kör történeti tárgyú elbeszéléseit is illusztrálja. Mindkét lap témaválasztását meghatározza megcélzott olvasóközönségük, „a művelt magyar hölgyek kara", így előszeretettel ábrázolják nemzeti múltunk hős asszonyait. Emília nagy népszerűségnek örvendő folyóirata 1864-től, az elődök példája nyomán, Történelmi Képcsarnok címen összefüggő históriai ciklussá szervezi jutalomképeit. A korszak legnagyobb hatású, új laptípusa az enciklopédikus folyóirat egyesíti magában a kalendáriumok és az 1830-as években kialakult filléres néplapok „mulattatva oktató" jellegét, közérthető nyelvezetét, népnevelői attitűdjét, az irodalmi divatlapok hagyományait és a korszerű, aktuális hírközlés új technikáit.

55 Műfaját tekintve valódi képeslap, számonként öt-tíz, igen változatos tárgyú, részben eredeti, részben kölcsönzött, jellemzően fametszetes illusztrációval. A honi úttörő, példaadó és a hazai viszonyok között példátlan közönségsikernek örvendő Vasárnapi Újság (1854-1919) a polgárosuló köznemesség és városi értelmiség legkedveltebb hetilapja. Célja, képeiben és cikkeiben egyaránt, a múlt és jelen eseményeinek és jelenségeinek hiteles bemutatása. A hangsúlyozottan valóság vagy megbízható történeti forrás után készült fametszetek leíró jellegű stílusa rokon az e lap hasábjain is gyakorta publikáló pozitivista történettudósok tényfeltáró történelemszemléletével. Liberális polgárosító törekvéseitől távol áll a romantikus történelemszemlélet idealizáló képe, a történeti események narratív, dramatizált megelevenítése. Székely Bertalan II. Lajosának reprodukálását is inkább közhasznú cél, a fiatal művész iránti figyelemkeltés magyarázza. A nemzeti múltat pozitivista tényszerűséggel régészeti és művészettörténeti tárgyanyag, történeti portrék és tájak, színpadképek hiteles ábrázolásával eleveníti fel. Geiger históriai ciklusának 1857-1860 közötti közlése tehát e tekintetben kivételt jelent. Werfer Károly vállalkozása, a Képes Újság (1859-1861) Vahot Napkelet]ének korszerűbb változata. A Vasárnapi Újsághoz hasonlóan illusztrációi között jelen vannak aktuális politikai és közéleti események fametszetes, gyakran külföldről kölcsönzött ábrázolásai is, de programjában nagy szerepet kap a történeti múlt bemutatása: „tükre akar lenni a nemzeti életnek, ezért a múlt és jelenből kikeresi azon példákat, melyek mindenkor őrei voltak fennmaradásunknak".

36 Bár a képek színvonala ingadozó, kiválasztásuk ötletszerű, a szöveg közé tördelt magyar történeti tárgyú kőnyomatok megjelenése, valamint az olajnyomat-technikával készült éves jutalomkép e lap úttörő vállalkozása. A Képes Újság ez irányú kísérleteit a korszak legszínvonalasabb hazai képes újságja, az Ország Tükre (18621865) emeli magas színvonalra. Balázs Sándor, a szerkesztő, lapját az egyeduralkodó Vasárnapi Újság riválisának szánja. Az Ország Tükre jellegét tekintve szintén enciklopédikus közművelődési hetilap, de az aktuális politikai eseményeknél nagyobb hangsúlyt helyez a kulturális, művészeti törekvések bemutatására. Programja szerint „mulattatva oktató", a „műveltebb osztályokat" megcélzó folyóirat. Szemben a Vasárnapi Újság fametszeteivel, az Ország Tükre szerkesztője igényes litografált illusztrációkat közöl lapjában: „A képeket illetőleg fő törekvésünk a lehető legjobbat adni, ezért szövetkeztünk e nemben legelső művészeinkkel".

D/ Maszák Hugó lapkísérlete, az első hazai képzőművészeti folyóirat, a Magyar Képzőművész (1864) megszűnése után az Ország Tükrébe olvad, mely ily módon a Képzőművészeti Társulat hivatalos orgánuma lesz. „Nemcsak az ország, hanem a birodalom legdíszesebb lapja ez" - állapítják meg a szerkesztők egy éves fennállásuk után:

58 Az első években kizárólag eredeti hazai illusztrációkat közlő folyóirat képanyaga igen sokszínű/

9 ezen belül pedig a korszak lapirodalmában egyedülálló gyakoriságban és színvonalon közöl történeti képeket. Az első évfolyam Vizkelety Béla nyolc, Remellay Gusztáv történeti elbeszéléseit kísérő illusztrációjával indul. Ennek folytatása Weber Henrik históriai képsorozata, amely a Magyar történelmi rajzok címen megjelent elbeszéléseket kíséri. A szöveg közti illusztrációk mellett a folyóirat igényesebb, egészoldalas kőrajzokat is rendszeresen kiad. Az első évben tizenkét