Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században

A TÖRTÉNELEM KÉPEI A MAGÁNÉLET KÖRÉBEN A 19. SZÁZADBAN A művészi sokszorosítás 19. századi fejlődése tette lehetővé, hogy az otthoni olvasásra szolgáló zsebkönyvek, almanachok és folyóiratok is egyre több illusztrációval jelenjenek meg. Ezek a képek gyakran történelmi témájúak, és szorosan követik az almanachban vagy a zsebkönyvben közölt verseket és elbeszéléseket. Később ezek a kiadványok gyakran litografált, acél- vagy fametszetes mű lapmellékletekkel is fokozni kívánták kelendőségüket. A század közepén ezek a reprodukciók általában olyan nagyobb méretű ábrázolások voltak, amelyeket az otthonokban ki is lehetett függeszteni. A hírlapi viták során, amelyeket a képek körül folytattak a lapokban, azok az elvárások is kialakultak, hogy milyenek is legyenek a magánélet színtereit díszítő képek. Az ötvenes évek elejétől merült fel az igény, hogy a műlapok lehetőleg minél több magyar történelmi jelenetet dolgozzanak fel. A Pesti Műegyesület kétévente, egyes folyóiratok pedig évente rendszeresen - a divatképek mellett történeti müveket adtak ki tagjaik és előfizetőik számára. Az a szempont, hogy ezek a képek alkalmasak legyenek lakások díszítésére is, alapvetően behatárolta azok témáját. Míg a művészek a kiállításokra készített nagyobb méretű vásznaikon - a históriafestészet műfaji követelményeinek megfelelően - tragikus eseményeket is feldolgoztak, a folyóiratok műmellékletein a közönség szívesebben látta a történelem dicsőséges, pozitív és örömteli mozzanatait. Az otthonokba kerülő ábrázolások között a legnagyobb sikert kétségkívül a nemzeti önrendelkezés históriai parabolái - például Kovács Mihály Árpád pajzsra emelése vagy Weber Henrik Mátyás bevonulása Budára, Vizkelety Béla Hunyadi-ház diadalünnepe című lapjai - aratták. Népszerűségüket az is jelzi, hogy nemcsak a képzőművészet műfajaiban, hanem a kisművészetek, az iparművészet körébe tartozó tárgyakon is felhasználták ezek közismert kompozícióit (Árpád pajzsra emelése - tajtékpipa, 1863). Az otthonok díszítését szolgáló képeken olyan történeti mozzanatokat is szívesen feldolgoztak, amelyeket a szélesebb nyilvánosság körében politikai okokból nem volt lehetséges bemutatni; különösen érvényes ez a 17-18. századi függetlenségi mozgalom hőseire. Néhány tárgy arról tanúskodik, hogy például Rákóczi kultuszának a magánélet körében sajátos folyamatossága volt (Ezüst tálka Rákóczi arcmásával, 1831). A lapok kiadói gondoltak arra is, hogy közönségük sorában eltérő politikai nézetűek, s köztük különféle vallások hívei is lehetnek, így általában kerülték az egyféle olvasatú és tendenciájú ábrázolások kiadását. Áttekintve az 1850 és 1870 között megjelenő históriai műlapokat, mégis jól megragadható azok kettős tendenciája. Más képeket tartottak oda illőnek a férfiak társalgó helyiségeiben és másokat a női szalonokban. A férfias eré-