Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem
IX-14. öccseinek a trónért folytatott harcát írja le. Mailáth jórészt prózában írt elbeszélése versbe fordul, amikor a koronázás után tartott ünnepség leírásába belefűzi az udvari dalnok - a bárd - énekét Salamon királyról. A bárd neve - nyilvánvaló utalással Virág Benedekre, a Magyar századok tiszteletre méltó írójára - „Virág". (Őrá utal Kazinczy is, amikor a Mailáth-mű fordításában „Virágh"-nak nevezi az ősz bárdot.) A rab Salamon búsan és elhagyatottan énekel börtönében, mikor énekét meghallják az arra járó, Szent István sírjához tartó zarándokok. A versrészlet Kazinczy Ferenc fordításában így hangzik: Dal, hass el én hű hölgyemhez Bár szél s hab tilt zajongva És mondd: Én fogva ülök itt, Bús börtönöm mélyében, De még itt is csak ő, csak ő Van szüntelen elmémben. Csodálkozom, hogy híveim Nem kelnek fel mellettem. De ő, de ő el nem felejt, S mindent megtesz érettem. Salamon éneke feleségéhez, a német császár leányához, Judithoz szól. Weber Henrik képe a leírt jelenetnek megfelelően a visegrádi fogságban ülő Salamont ábrázolja, mintegy megelevenítve azt a legendát, amelynek nyomán a visegrádi vár mellett magasodó donjon elnevezését kapta: Salamon-toronynak nevezik mindmáig. Mailáth verse és Weber Henrik képe egyaránt a 19. század elejének a magyar lovagkor iránti nosztalgiájáról tanúskodik. A kép továbbélő népszerűségét jelzi, hogy a Képzőművészeti Társulat saját műlapjaként a hatvanas évek közepén a Pollák Testvérek nyomdájánál sokszorosíttatta, miután Weber Henrik maga ajánlotta fel e képét a Társulatnak 1864. augusztus 15-én, ígéretet téve arra is, hogy elkészíti annak kőrajz változatát. A Salamon-történetet később több festő is feldolgozta, ugyan nem fogságának jelenetét, mint Weber, hanem vezeklő remeteéletének mozzanatait, amelynek különben a 19. századinál régebbi ábrázolási hagyományai is voltak. A Mausoleum Salamon képén látható jelenetet modernizálta az Ország Tükre - Klimkovics Ferenc képe után készült - litográfiája 1862-ben. Egy további műlap, Klimkovics Ferenc 1859-ben készült képe nyomán Salamon és László királyok kibékülését ábrázolta Szent István király sírjánál. Orlay Petrich Soma pedig azt a jelenetet festette meg reprezentatív képén, amint anyja a testvérviszályt kezdeményező Salamont megátkozza, miáltal a király alakja mondhatni szimbólumává válik a „magyar átok"-nak, a mindenkor összeférhetetlen hatalmasok legendás történelmi bűnének. S. K. MAILÁTH, IOHANN: Magyarische Sagen und Maerchen. Brünn 1835, 241-242, 279; KAZINCZY FERENC: Magyar regék, mondák és népmesék. Gróf MAILÁTH JÁNOS után. Pest 1864, IV, 32-33; A Pesti Műegyesület által 1852. évben, Pesten a' n. Museumban kiállított művek' lajstroma. Pesth 1852, 81. sz; A Pest Műegylet Évkönyve 1859-re. Pest 1860, 2, 4, 6; GARAM [SZOKOLY VIKTOR]: Salamon halála. Ország Tükre 1 (1862/1) 2; Weber Henrik levele 1864 augusztus 15-én az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak. MTA MKI, Levéltári Gyűjtemény, ltsz.: KT 84/1864; PÁL IMRE: Weber Henrik történeti festő. M 9 (1910) 87-89; LYKA 1981, 36, 194; KODAY 1943; GERSZI I960, 215; RÓZSA 1973, 22, 33. kép; BASICS 1984b; KESERŰ 1984, 4143; Budapest 1995, II. 2. 6. sz. IX-15. Budavár visszavívása a töröktől 1686-ban 1858 Molnár József (1821-1899) Olaj, vászon 152 * 187 cm Jelezve jobbra lent: „Molnár J. 1858" Az udvar megrendelése a művésztől 1858-ban a császári gyűjtemények számára Wien, Österreichische Galerie, ltsz.: 7164 A királyi pár 1857-es magyarországi körutazásának utólagos, gesztusértékű következménye lehetett, hogy az udvari kancellária hat festményt rendelt meg magyar festőművészektől a bécsi császári gyűjtemények számára. A hat képet katalóguson kívül kiállították a Pesti Műegyletben is. A képek közül csupán egyetlen volt históriai tárgyú, Molnár József Budavár visszavételét ábrázoló műve. (A többi: Aratási ünnepély a székely földön Barabástól; Margitszigeti táj Budapest látképével Brodszky Sándortól; Falusi pórok, kik őfelsége körútja alkalmából üdvözlésükre készülnek Canzi Ágostontól; Pusztai ménes Lötz Károlytól és Aratási jelenet Markó Ferenctől.) Molnár ezekben az években - Madarász és Székely fellépése előtt - talán a legismertebb történelmi festőnek számított Pesten. Legnagyobb sikerét Dezső hősi önfelál-
