Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem
IX-10. A „Vitám et sanguinem" jelenet - Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen 19. század első fele R. Schein (1800 körül) - Lorenz Neumayer (1796-1845) Aquatinta, papír, 26,4 * 38,2 cm Felirata: „Moriamur pro rege nostro Maria Theresia! Vitám et sanguinem damus! (Reichstag zu Pressburg am 11. September 1741.) R. Schein del. Lor. Neumayer sc." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 9323 Franz Messmer (1728-1773) és Wenzel Pohl 1768-ban nagyméretű (250 x 140 cm) olajképsorozatot festettek, amely ma a bécsi Magyar Nagykövetség palotájában van. A Vitám et sanguinem jelenet 18. századi grafikai ábrázolásai mellett ez a sorozat az első festmény-megfogalmazása a témának, amely azonban ezután is inkább a sokszorosított grafika kedvence maradt. A két Meytens-tanítvány mesterük stílusát követve finom részletekben bővelkedő (pl. a pozsonyi koronázás jelenete), mozgalmas, technikai szempontból tökéletesen kivitelezett képeket festett, s hogy kompozíciójuk hatással volt még a következő évszázad művészeire is, arra példa a sok hasonló megoldású grafika mellett egy olyan darab is, amely tudatosan e sorozat egy jelenetének másolataként készült, amint erre felirata is utal (acélmetszet, MNM TKCs, ltsz.: 288). A 19. századi grafikák egy része ezt a kompozíciós típust követi, azaz a császárnő a kép jobb oldalán trónuson ülve jelenik meg karjában a gyermekkel, s körülötte láthatóak a magyar főurak (pl. Giovanni Ripamonti Carpano - De Maurizio - Francesco Hayez acélmetszete, MNM TKCs, ltsz: 7745), más részük azonban szimmetrikus elrendezésben mutatja be a jelenetet: középen áll a császárnő és kétoldalt a magyar urak (tusrajz, MNM TKCs, ltsz.: 10.622). Ziegler Gallerie der oesterreichische Geschichte című litográfiasorozatában a kettőt ötvözve jobboldalt helyezi el ugyan Mária Teréziát, de állva (MNM TKCs, ltsz.: 10 990). Schein aquatintája különösen érdekes, mert alig ismerünk olyan ábrázolást, ahol a gyermek ne szerepelne. (Érdekes, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításán éppen ez a lap szerepelt több mint két évtizedig.) Itt a középen álló császárnő alakja a beöltöztetett Mária-kegyszobrokéhoz hasonlóan merev, kézmozdulatai is bábuszerűvé teszik. Annál mozgalmasabb a magyar főurak két csoportja a két oldalán: parókát viselnek ugyan, de kackiás bajuszt is, öltözékük is nemzeti viselet, kivont kardjaik, harcias tekintetük, heves gesztusaik éles ellentétben állnak a szoborszerű császárnőalakkal. Nem tudjuk, a gyermek miért maradt le az ábrázolásról, hiszen épp ez volt a lényeg, s a 19. századi grafikák, festmények kellően hangsúlyozták az esemény érzelmességét, a biedermeier ízlésnek megfelelően. Mégis hatásos ez a megoldás is, az évszázadokon át sikerrel alkalmazott „uralkodó és népe, hódolói" jellegű ikonográfiái típust követve, bár ezeken többnyire férfi uralkodók jelentek meg. B. B. Halbturn 1980,158-160. IX-11. Magyar és Erdélyország története rajzolatokban Geiger N. János akadémiai képírótól. Tervezte és magyar' s német nyelven magyarázta Dr. Wenzel Gusztáv a' bécsi cs. k. Teréziái lovagakadémiában r. ny. professzor. Kiadja Ehrenreich Ádám akad. rézmetsző. Steindruckerei des J. Rauch. Wien é. n. (1842-1844) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: VI.440 Johann Nepomuk Geiger Svájcban született egy szobrász fiaként, és gyermekkorában került Magyarországra, majd Bécsbe, ahol már fiatalon feltűnt tajték- és dekorációs faragványaival. 1841-től alkalmazta őt Bécsben Anton Ziegler a Vaterländische Bilder-Chronik aus der österreichischen Kaiserstaates című litográfiasorozat rajzolójaként. A Magyar és Erdélyország története rajzolatokban képsorozata az akkori kiadói gyakorlatnak megfelelően füzetenként jelent meg, az egyes lapokat kísérő hosszabbrövidebb magyarázó szövegekkel együtt. Annak ellenére, hogy a Geiger-Wenzel-féle mű kiadása a 17. lap után elakadt, a sorozat rendkívüli sikert aratott. Első megjelenését még további két pesti kiadás követte, az utolsó 1873-ban. A műnek ezt az átütő sikerét a kortársak főleg Geiger rajzainak tulajdonították. Az Illustrierter Zeitung jegyzetírója például megjegyzi, hogy „az összes helyi születésű magyar festőnek, beleértve a legügyesebbeket is, megközelítőleg sem sikerült eleddig hazája vidékeinek és lakosainak karakterisztikumát és festőiségét ennyire kifejező képeket alkotnia". (1856, idézi WURZBACH V, 125) A képek sikeréhez azonban döntő mértékben járulhattak hozzá Wenzel Gusztáv magyarázó szövegei. Wenzel ugyanis nem csupán magyarázója, hanem mint a kiadvány címéből is kiderül, tervezője, koncipiátora is
