Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem
1984, 66-69,148,153; CIFKA 1993,121-126; CIFKA BRIGITTA: Johann Peter Krafft: Habsburg Rudolf és a szerzetes. BMH 88-89 (1998) 229231; CENNERNÉ 1997, 23, A. 113. sz; GALAVICS GÉZA: A szigetvári Doffmaister-freskó és a Festetichek. In: Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Szerk. BARDOLY ISTVÁN-LÁSZLÓ CSABA. Budapest 1998 (Művészettörténet-Műemlékvédelem, 10) IX-3. Zrínyi kirohanása Szigetvárból 1825 Moritz von Schwind (1804-1871) - Josef Kriehuber (1801-1876) Kőrajz, papír, 365 x 465 mm Felirata középen a kép alatt: „ZRINY. SERENISSIMO / DOMINO / JOSEPHO/ CAESAREO/ REGIO/ PRINCIPI/ AC/ ARCHIDUCI /AUSTRIAE / NEC / NON / REGNI / HUNGÁRIÁÉ / PALATINO." Jelezve jobbra a kép alatt: „Ex Instit. artist. Trentsensky. Viennae" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 10.630 Peter Krafft a magyar országgyűlés által megrendelt monumentális Zrínyi kirohanása című képét Bécsben készítette el. Mivel nem volt a kép méretéhez megfelelő méretű műterme, a bécsi magyar királyi testőrség palotájában állította fel ideiglenes atelier-jét. Képe vonzotta az érdeklődő bécsi művészeket. A magyar históriai jelenet megfestésével kapcsolatos kritikák nyomán, amelyek főleg az ábrázolás történeti hűségét érintették, a fiatal Moritz von Schwind is készített e témában egy rajzot, amelyen a hagyományoknak megfelelően a „Szigeti Leonidast" halálig tartó küzdelemre elszánt kis csapata élén, gyalogosan ábrázolta. Krafft és Moritz von Schwind képe között sok a megfelelés, különösen a vízbe eső törökök csoportja hasonló a két képen. Moritz von Schwind nem volt elégedett képével, s ezért állítólag elégette azt Peter Krafft Zrínyi-képe bécsi kiállításának megtekintése után. Schwind nemsokára Krafft tanítványa is lett a bécsi akadémián. Moritz von Schwind Zrínyi-kompozícióját Josef Trentsensky bécsi kiadó Kriehuberrel sokszorosíttatta, s egy sorozat egyik képeként kiadta. (Wanda Lhotsky szerint a sorozat címe Zur vaterländischen Geschichte volt.) A Zrínyi-kép egy változatát a kiadó József nádornak szóló latin nyelvű ajánlással is ellátta, mely arra utal, hogy a nádor pártoló szerepe a Zrínyi hősi halálát ábrázoló jelenet megfestetésénél köztudomású lehetett (IX-2). E kép eredeti, rajzi példányát, melynek hátoldalán egy akadémiai stúdium van, a bécsi Akademie der bildenden Künste őrzi (Inv.-Nr.: 6681). Moritz von Schwind és Kriehuber együttműködésének első emléke ez a Zrínyi kirohanását ábrázoló, ritkaságszámba menő litográfia. Kettejük munkájaként 1830-ban jelenik meg a bécsi Lito graphisches Institutnál a Magyar Vezérek, Hertzegek és Királyok képekben című litográfiasorozat (JX-6). A Lithographisches Institut tulajdonosa - Wurzbach szerint ekkor Franz Schober, akinek baráti, munkatársi köréhez nemcsak Franz Schubert és Moritz von Schwind tartozott, hanem a Bécsben élő Kisfaludy Károly is. S. K. WURZBACH XXXI, 62-66, XXXIII, 157; WEIGMANN 1906, 33, 35, 535; WURZBACH 1955, 24/21; Künstler aus dem Schubert-Kreis. Hsg. v. LHOTSKY, WANDA (Ausstellungskatalog der Akademiebibliothek) Wien 1978, Kat.-Nr. 9; VAYERNÉ 1973. 11; GALAVICS 1980, 70,131. sz.; GALAVICS 1981, 64; BASICS BEATRIX: Josef Kriehuber magyar királyképei. In: Székesfehérvár 1996, 21; CENNERNÉ 1997, A. 119/a. sz. IX-4. Zrínyi kirohanása Szigetvárból (Peter Krafft képe után) 1836 Franz Stöber (1795-1858) Rézmetszet, papír, 399 * 504 mm Felirata: „Zrínyi kirohanása Szigetvárból. Eredetije a m. n. múzeum tulajdona. Nyomt.: a műsokszorosító egylet Bécsben. Minden utánzás tilos." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 9675 Krafft képének (IX-2) népszerűségét jelzi, hogy 1836-ban a bécsi Kunstverein Franz Stöber metszetében prémiumlapként ezt adta ki tagjai számára (Zriny's Ausfall aus Szigeth, Gemälde von P. Krafft - Stich von F. Stöber). A kép rendkívüli sikeréhez bizonyára hozzájárult az a képmagyarázat is, amelyet Anton Ritter von Perger akadémiai professzor adott a műlap mellé. A bécsi egyesület a Zrínyi-képen kívül még egy történeti jelenetet sokszorosíttatott, Johann Nepomuk Geiger művét: V. Károly Tunisz bevétele után kiszabadítja a keresztény rabszolgákat, amely Pyrker János László Tunisias - Ein Heldengedicht in zwölf Gesängen című, 1820-ban kiadott művének egyik jelenetét ábrázolta. Az egyesület 1832 után megjelentetett többi műlapja paraszti vagy polgári tárgyú életkép volt.