Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IX. A birodalmi patriotizmus és a magyar történelem
IX-4. Stöber metszetét - új, magyar nyelvű feliratokkal 1877-ben a Magyarországi Képzőművészeti Társulat is kiadta prémiumlapként tagjainak. S. K. PERGER 1846, 31-41; Budapest 1980, 71. sz; CENNERNÉ 1997, A 113. sz; Budapest 1995, II. 3b. 22. sz. IX-5. Vencel, Ottokár cseh király fia elkéri Habsburg Rudolftól atyja holttestét 1826 Anton Petter (1782-1858) Olaj, vászon, 180 * 222 cm Jelezve balra lent: „Anton Petter 1826" Wien, Österreichische Galerie, ltsz.: 3723 Anton Petter 1822-től (s nem, mint néhány lexikon tudja, 1826-tól) kezdve a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzora, 1828-tól az intézmény igazgatója. Franz Ruß-szal és Peter Kraffttal együtt fontos képviselője annak az újfajta történeti festészetnek, amely az ókori irodalom és a szent történetek kanonizált jelenetei helyett patriotisztikus témákat választott képeinek tárgyául. A század tízes éveitől kezdve e három fentebb említett történeti festő János főherceg köréhez tartozott, akinek számos megbízását kivitelezték. Képeik főleg a birodalom történetének eseményeit ábrázolták abban a birodalmi hazafias szellemben, amely Hormayrt és körét jellemezte. Petter történelmi festményeinek nem csekély hányada foglalkozik Habsburg Rudolf életével, akárcsak ez a kép is, amely egyike azon újszerű kompozícióknak, amelyek a Dürnkut mellett zajló ún. morvamezei (németesen: marchfeldi) ütközettel kapcsolatos történeteket ábrázolják. E csata következménye volt a Habsburgok hatalmának megerősödése, és Ottokár „tengertől tengerig" terjedő cseh birodalmának pusztulása. Ábrázolása a 19. század elején sajátos üzenetet hordozott. Rudolf kedvelt hőse volt a birodalmi patriotizmusnak, személyével nemcsak festmények, mint Petteré, hanem irodalmi művek is sokszor foglalkoznak. A képek forrásául szolgáló mű Pyrker János László eposza, a Rudolphias, mely 1825ben jelent meg. A képen ábrázolt jelenetet a Rudolph von Habsburg. Ein Heldengedicht in zwölf Gesängen XII. fejezetéből vette a festő. Ottokár 1278. augusztus 26-án esett el a Rudolffal vívott csatában, melyet a Habsburgok csak a magyarok királyának, IV. (Kun) Lászlónak és csapatainak segítségével nyerhettek meg. Ottokár holttestét Rudolf megkerestette a csatamezőn, s gondoskodott annak felravatalozásáról. A történethez csatlakozik az a sokszor ábrázolt legenda is, miszerint ellenségének fegyvereitől és ruháitól megfosztott tetemére Rudolf - megadva a tiszteletet ellenségének - a maga köpenyét terítette rá. Pyrker eposza szerint a felravatalozott Ottokárt a bécsi Stephansdom elé vitték, ahol különben nagy tömeg várakozott a győzőkre, Habsburg Rudolfra és IV. László magyar királyra. A történet szerint, miközben a díszes halottaskocsi előhozza az elesett Ottokárt, előlép annak gyermek fia, Vencel, a későbbi cseh király, és Rudolf lábai elé vetve magát, könnyek között kéri az uralkodót, hogy „irgalmazzon neki, az árvának, s engedje szabadon atyja holttestét, hogy dicső csontjait hazai földben, Prágában illő módon eltemethessék, s hogy ott a hősiesen küzdőnek méltó emlékművet állíthassanak". Rudolf az eposz szerint kegyesen megengedi ezt, híven ahhoz a mítoszi szerephez, amely mint kegyes és ellenségeivel nagylelkű birodalomalapítót ábrázolta. Mint azt Ernst Bruckmüller és Peter Urbanitsch közléséből tudjuk, a régebbi hagyományban gyökerező képzőművészeti alkotások Rudolfot korántsem az ellenségeihez kegyes uralkodóként, hanem mint leigázó győzőt ábrázolták, aki földön fekvő ellenségének, Ottokárnak a nyakára hág (1680 körül). A kegyes és nagylelkű Rudolf kultusza kétségtelenül összefügg azokkal a Ferenc császárral (I. Ferenc magyar királlyal) kapcsolatban sugallt konzervatív politikai eszmékkel, amelyek őt mint népeinek atyját, ellenségeivel szemben is méltányosan cselekvő uralkodót mutatták be. Talán e felülről irányított kultusszal magyarázható az a históriai mozzanat is, hogy a Pyrker Rudolphiasával egy időben megjelent, szintén Rudolffal foglalkozó Grillparzer-dráma színházi bemutatását - melyet Metternich betiltatott - maga az uralkodó, bár némi átalakítások árán, engedélyezte. Habsburg Rudolf győzelmét a cseh Ottokár ellen képek sokasága ábrázolta a 19. század folyamán, nemcsak Bécsben, de Pesten és Prágában is. Noha a téma vagy a jelenet azonos volt, az osztrák, a cseh és a magyar mesterek eltérő mondandóval ruházták fel azt. Magyarországon a kiegyezés és a dualizmus históriai előképének, Csehországban az elpusztult nemzeti királyság szimbólumának tekintették, olyan jelenetnek, mint a magyarok II. Lajos holttestének megtalálását. S. K.
