Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei
tárgyak aktív recepciója. Az ábrázolásokat kísérő feliratok tanúsága szerint Rajcsányi e két esetben keresett és talált közvetlen megfelelést - mely persze a mai szemlélőnek nem ugyanazt a jellegű örömöt okozza, mint amilyet szerzőjének okozhatott - saját történeti ismeretei és a tárgyi emlék egyes motívumai között. így a Zsigmond pecsétjén a trón előtt, az uralkodó lába alatt heverő oroszlánt Csehország címerállatával azonosította, amely ezen a helyen a Zsigmond által leküzdött huszitizmusra emlékeztetne. A pozsonyszentgyörgyi sírkő ábrázoltját a magyarázó felirat Szentgyörgyi Bazini Tamás grófnak, a johanniták „priorának" nevezi. György grófot Rajcsányi bizonyára kortársával, Szentgyörgyi Székely Tamás vránai perjellel tévesztette össze. Ebben több tényező játszhatott közre. Az egyik, hogy a sírkőnek éppen az a sarka hiányzik, amelyiken az elhunyt keresztneve volt található. (Hogy György grófról van szó, azt a halálozási dátum alapján csak a későbbi családtörténeti kutatás valószínűsíthette; WERTNER, MORIZ: Die Grafen von St. Georgen und Basing. Genealogische Studie. Wien 1891, 74.) A másik, hogy minden bizonnyal Rajcsányi rendelkezésére állt egy 1453. április 13-án kelt oklevél, melyben Szentgyörgyi Székely Tamás Szirák birtokát Mohorai Vidffy Jánosnak adományozza. Az oklevél a johannita perjelt egyszerűen csak Szentgyörgyi Tamásnak nevezi: „Nos Thomas de Szent György, sacrae Domus Hospitalis Sancti Joannis Hierosolymitani per Hungáriám, & Sclavoniam Prior humilis, & Pauperum Christi Custos". Ugyanezeket a szavakat ismétli a Rajcsányi-féle lap felirata, a sírkő köriratából („Anno dni MCCCClxvij feria quarta / ante festum beati Ambrosij Episcopi Obijt") vett szavakkal kiegészítve. Harmadrészt pedig a tévedésre a sírkő figurájának kezében levő zászló adhatott alkalmat, ezen ugyanis a Szentgyörgyi Bazini grófok hatágú csillagának helyére a budapesti rajzon egy máltai kereszt került. Kérdés, hogy ezt a változtatást Rajcsányi ismeretei tették-e szükségessé, vagy pedig akár úgy, hogy maga a levéltáros nem látta a sírkövet, hanem csak egy (pontatlan) rajzot kapott róla - éppen a címer félreértése ösztönözte Szentgyörgyi Bazini Tamás alakjának kifundálását. A György gróf sírkövét ábrázoló rajz Rajcsányi hagyatékának későbbi használatába is szerény betekintést enged. Ez a rajz ugyanis rézbe metszve előzéklapul szolgált Pray Györgynek a vránai perjelség történetéről írt munkájában, ahol a szerző az említett oklevél szövegét első ízben, „ex copia" - talán szintén Rajcsányi hagyatékából - közölte (PRAY, GEORGIUS: Dissertatio historicocritica de prioratu Auranae. Viennae 1773, 48-50). (A vránai perjelt Pray is Szentgyörgyi Bazini Tamásnak nevezte; a tévedés helyreigazításához vö. REISZIG EDE: A jeruzsálemi Szent János-lovagrend Magyarországon, I. Budapest 1925, 7, 171.) Ugyancsak ez a lap az, mely legalább a típus két fennmaradt példányának fukciójáról is megenged spekulációkat. A hátoldal felirata („Pertinet ad Diplomatarium Adami de Rajcsány") olvasójában felidézi a magyar királyok és királynők „História Diplomat! ca"-ját, melyet Kovachich Márton György Rajcsányi-életrajzában a levéltáros művei között sorolt fel, és mely az ott közölt címleírás szerint az egyes uralkodók pecsétjeit és egyéb képmásait is bevonta a vizsgálódásba (Martini Georgii Kovachich Notata pro biographia Adami Rajcsany, Archivarii Cameralis. OSzK, Kézirattár, Fol. Lat. 2578, 2: „História Diplomatica Regum, et Reginarum Hungáriáé, cum sacris, profanis, militaribus, et aliis memorabilioribus actis et factis a Divo Stephano I. Hung. Rege usque ad cladem Mohachiensem resuscitatorum, cum eorum, earumque Sigillaturis et effigiebus, et familiarum vetustarum armis et Genealogiis"). Gondot mindössze az okoz, hogy a „Diplomatarium"-ra utaló felirat éppen egy olyan lapon tűnik fel, amelyik nem uralkodót ábrázol. E. G. ENDRŐDI 1998,15; a rajzokhoz felhasznált középkori emlékekről vö. Budapest 1994, 295. sk, V-4. sz. (a); MMűv 1987, 376, 316/5. kép (b); uo., 745, 1851. kép (c, d); uo., 698,1691. kép (e). VIII-4. A Képes Krónika miniatúráinak rézmetszetű másolatai Scriptores rerum Hungaricarum veteres, ac genvini pertim primvm ex tenebris ervyi; partim antehac qvidem editi ... Amplissima praefatione Matthiae Belii ... Cura et studio Ioannis Georgii Schwandtneri austriaci Stadelkirchensis, Tomus I. Vindobonae, 1746 Papír, XXI + 888 + [46] oldal Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz.: 502.092/1 A kötet mai napig a magyar középkorkutatás számára nélkülözhetetlen forrás. Többször kiadták, Nagyszombatban 1765-ben, majd Bécsben 1766-1768-ban. Itt jelent meg először Anonymus Gestája és több évszázad után Thuróczy lános Krónikája is. Kiadásában meghatározó szerepet játszott Bél Mátyás (1684-1749), a 18. századi Magyarország egyik legnagyobb tudósa. A magyar nyelv eredetét kutatva került kapcsolatba a hazai köztudatban élő hagyományos fölfogással, miszerint a magyarok a hunoktól, azok pedig Szkíthiából származnak. Erre vonatkozó kutatásainak elbeszélő forrásait Adparatus ad históriám Hungáriáé (Vindobonae 1735-1746) című köteteiben adta közre. Anyaggyűjtésének szerves folytatása e forráskiadvány is, amely az ő kommentárjaival jelent meg. Egyetlen 19. századi történeti munka sem tudta megkerülni. Különösen nagy hatással volt Fessier Ignác Aurélra, de fölhasználta e forrásokat Vörösmarty Mihály is, aki a Perczel család könyvtárában tanulmányozhatta, és alapját képezte később számos eposzának. Az első kötet címlapját barokk allegorikus rézmetszet díszíti. Szárnyas angyal - a Történelem angyala - vési márványtáblába a kötet címét. Mellette négy korsóból víz ömlik, alighanem Magyarország folyóit szimbolizálva. Mögötte baldachin alatt volutás talapzaton a magyar koronázási jelvények láthatók. A 39. laptól, a ThuróczyKrónikát közlő fejezetben „ex Budensi qvoqve Chronico
