Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei
ATDÍIAS DEI GRATIA REXJlllAGA Daim at i'a Cronuct zc Tik l'ùfcfi,Axfhfí Jíonorafifi l7ro VIII-2. lentős (nyilván ezért fordításban is közölt) oklevél esetében a másolatok nehezen áttekinthető sorával is számolni kell. Ugyanezt az oklevelet Rajcsányi egyébként 1743-ban is felhasználta Erdődy György, a Kamara akkori elnöke számára egy táblaképhez, melynek a levéltáros által összeállított programja az irat szövegén is némi „korrekciót" követelt (Hlohovec, Vlastivedné múzeum; vö. ENDRŐDI 1998, 16). Ugyancsak az Erdődyek galgóci levéltárában maradt fenn egy 18. századi másolat, a festménnyel harmonizáló szöveggel (SNA, Archívy rodu Erdődy, Inspektorát uhorskych majetkov Hlohovec; Df. 278.313). Az oklevélmásolatok fölé rajzolt pecsétek - amennyiben ez ma még ellenőrizhető - többnyire valóban megtalálhatók a megfelelő dokumentumon. Hamisítás gyanújával terhes eltérés egy található: a fol. 6 r-n kezdődő szöveghez ma már kitörött, nem azonosítható, mindenesetre nagyméretű, köriratos pecsét tartozik; a Rajcsányi kéziratában helyette lerajzolt gemmapecsét tükörképes megfelelője a fol. 10 r-tól olvasható oklevél eredetijén található, Szilágyi Erzsébet pecsétjeként. Tévedés eredményének tekinthető ellenben, hogy fol. 10 v-ra került a Dl. 15.409-n található Mátyás-autográf. A kötetnek van egy valószínűleg csak kevéssel korábbi párdarabja is (ÖNB, Cod. 10037*; vö. RIBIUS, GEORGIUS RUDOLPHUS: Specificatio Librorum per Dominum Adamum de Rajosán ... apud Caesareo-Regiam Cameram Aulicam depositorum. MOL, E 21 [Magyar Kamarai Levéltár, Benignae resolutiones], 1230. cím [1755. november; vö. MOL, Filmtár, 16006], p. 113; HERZOG JÓZSEF: A magyar kamarai levéltár története I. Előzmények és szervezés. Levéltári Közlemények 6 [1928] 9. sk), amely Mária királynő, Zsigmond, Erzsébet királynő és Albert okleveleit tartalmazza a pecsétek rajzával együtt. Ennek ajánlása Mária Teréziához szól, 1740-re datált címlapja a későbbi királynőt „Regni Hungáriáé Haeres"-nek nevezi. Világos Rajcsányi elkötelezettsége a trónutódlás kérdésében, és az is, hogy a gyűjtemény összeállítását is ez az elkötelezettség határozta meg: Mária és Erzsébet királynők a magyar korona nőági örökítésének hagyományát testesítik meg, Mária és Mária Terézia párhuzama ki is mondatik (fol. 2 r : „Regum Hungáriáé Series in Te Domina Clementissima consedit, & reviviscit iterum Mariae Magni illius Ludovici I. Filiae"). A kiállított kézirat ajánlása Mária Teréziát már királynőnek nevezi, és a neki ajánlott gyűjteményt is megemlíti („Redivivam MARIAM e Diplomatum Fide offerre praesumpseram"). Rajcsányi itt is a korábban megszólaltatott történeti analógiát fűzi tovább, Ferencet Zsigmondhoz hasonlítja. Ugyanakkor jelen kötet főszereplője, Mátyás is Ferenc párhuzamaként szerepel, mégpedig a törökök („Höstes Barbaros") elleni hőstettek révén, melyeket Mátyás elkövetett, Ferenc pedig Rajcsányi jóslata szerint el fog követni. E. G. Martini Georgii Kovachich Notata pro biographia Adatni Rajcsány, Archivarii Cameralis. OSzK, Kézirattár, Fol. Lat. 2578, é. n., 3. Tabulae codicum manu scriptorum praeter graecos et orientales in Bíbliotheca palatina Vindobonensi asservatorum, V. Vindobonae 1871,273. VIII-3. Lapok Rajcsányi Ádám heraldikai gyűjtéséből Scuta gentilitia cum Sigillis, cura A. Rajcsányi collecta 18. század második harmada A szövegek javarészt Rajcsányi Ádám (tl766) kézírásával, a rajzok több kéztől A Magyar Országos Levéltártól (ahol bizonyára a Magyar Királyi Kamara gyűjteményében őrizték) 1895-ben vette át jelenlegi tulajdonosa
