Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete - VÉGH JÁNOS: Gótikus szobrok barokk oltárokban
minorita templomban, és hosszú időn keresztül kegyszoborként tisztelték. 4 Számos példát látunk arra, hogy a török veszély elmúltával beköszöntött korszak vallásos fellendülése nagyrészt bizonnyal a hosszan tartó béke által megteremtett gazdasági fejlődés jóvoltából - olyan oltárokat emelt, amelyek főhelyén az elsőnek elemzett példához hasonlóan késő gótikus figurát találunk. Említsük először Lőcse városának másik templomát, amelyet az „egykori minorita"-ként szokás emlegetni, s amely 1671 óta a jezsuitáké volt. A templomok berendezéseit illetően általában igényes rend páratlanul egységes belsőt hozott létre immár érett barokk főoltárral, két nagyobb és két kisebb (csak pillér mellé állítható) mellékoltárral, szószékkel, stallumokkal és padokkal. Figyelemre méltó tény, hogy ezt a berendezést már 1675 körül elkezdték csináltatni, tehát alighogy megtelepedtek a városban, mindjárt a tulajdonukba jutott templom alapos megújításához láttak, egy egységesen barokk, az akkori Szepességen hallatlanul modern összhatás kialakításához. (Egy hasonló együttes létrehozásához már hamarabb hozzákezdtek Zsegrán, erről lejjebb részletesebben esik majd szó.) A több emeletes, sok vértanút és rendi szentet felsorakoztató, csavart oszlopokkal tagolt főoltár összképével a legrangosabb hazai jezsuita templom, a nagyszombati (Trnava) nyomán gyakran találkozunk; a lőcsei különlegessége, hogy a fekete és arany szokatlan összjátéka egészen komor ünnepélyességet eredményezett. Középső szintjén, a magyar királyszentek között egy 1420-as évekből való, a lágy stílust még ekkor is őrző Madonna áll. Karcsúsága ellenére is telt, asszonyos formái azt bizonyítják, hogy a podolini Szent Katalin mesterének kezétől származik. 5 Az újonnan érkezett rend fontosnak tartotta az új művészeti formákat, de nem zárkózott el a középkori darab alkalmazásától. Lehet, hogy a főoltárra állított, egykor ezüstözött Madonnának kegyszoborszerű kultusza volt, akkor viszont alig hihető, hogy a már másfélszáz éve evangélikus Lőcséről való, valószínűbb, hogy a jezsuiták máshonnan - mégpedig a stiláris hasonlatosság szerint a közvetlen szomszédságból, a Szepesség valamelyik más településéről - hozták oda. Szintén egy lágy stílushoz tartozó Madonna került a podolini (Podolínec) plébániatemplom csavart oszlopokkal díszített, harsogóan barokk, 1723-as évszámot viselő oltárára, amely szemmel láthatóan a lőcsei jezsuiták műhelyének hatása alatt készült; erről történetesen határozottan tudjuk, hogy annak idején kegyszobornak számított. 6 Ugyancsak kegyszobor áll az andocsi templom barokk oltárán, öltöztetésének hagyománya máig nem szakadt meg. Mind a Madonna, mind két társnője a 16. század legelső éveiből való; arcukon apróbb, barokk kéztől való átfaragásokat lehet megfigyelni. 7 A legpompásabb barokkizált gótikus oltár Eperjes (Presov) városának ekkoriban jezsuita irányítás alatt álló plébániatemplomában áll. Ezt is viszonylag korán, már 1696-ban elkészítették, és belefoglalták az egykori főoltár három nagyméretű, életnagyságú szobrát, a Madonna mellett a templom patrónusáét, Szent Miklósét és egy másik püspökszentét, akinek kilétét attribútum híján 2. A lőcsei Szent László-templom főoltárának részlete, 1675 körül, Madonna szobra 1420-1430 körül nem lehet megállapítani. (Egyesek Szent Adalbertnek, mások Szent Egyednek vélik. Az előző eset páratlan lenne a középkori Magyarország nagyobb közönségnek szánt művészeti alkotásai, jelesen oltártáblái és -szobrai, falfestményei között, még az esztergomi papság használatára készült kódexekben vagy nyomtatott könyvekben is ritkán látható. A második feltételezés Bártfa védőszentjének semmivel sem indokolt felismerése egy másik város főoltárán.) Az új oltárba beépítettek még négy kisméretű késő gótikus evangelista-alakot is, de ezek formavilága merőben eltérő, arra gondolhatunk, hogy egykor egy más oltár részei lehettek. A mester, akit a források „Johannes sculptor" vagy „Johannes Schnitzer" néven emlegetnek, alighanem a kassai Weysz János volt. Készítési időnek elfogadhatjuk az 1490-es évet, amelyet a templom falában egy 17. század végi felirat hagyott ránk. A gótikus oltárból átvették a szekrény bizonyos részeit is, így a három szentet magukba foglaló, szamárhátíves lezárású fülkéket és a közöttük elhelyezett függönyfalat; a fülkéket lezáró ívek indításához az együttes barokkizálásakor az új ízlésnek megfelelő levéldíszt illesztettek. Érdekes módon a szobrokat keretelő, szembetűnően karcsú szamárhátíveken kívülre helyezett függönyfal áttört hatását a figurák lába alatt, a predella és a szekrény között elhelyezett (a kassai főoltáron ismert ritka megoldást alkalmazó) keskeny sávban ismét fel akarták idézni, de egy barokk, ennek megfelelően sokkal lendületesebb ráccsal. 8
