Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete - KOVÁCS ÉVA: Athéné helyett Malvin? Egy „bizánci" mű a Magyar Nemzeti Múzeumban
Fejér György bemutatása találóbb, mint hittem volna korábban valaha is - és igaz: olyannyira a korszak szemüvegén keresztül láttatja a „fodorított hajú jeles szüzet", mint mikor egy rokon elsőbálos leányzót vezet be a társaságba. Az azóta jól forog ottan: a nemzet első régiséggyűjteményébe kerül, 2 majd az állandó exvonata egyikeként sokszor szerepel a szakirodalomban, attribúciós kérdések kereszttüzébe kerül, benne van a műfaj korpuszában, 3 ikonográfiájával napjainkig integrálja a modern kutatás menetébe Lovag Zsuzsa. 4 1977-ben kölcsönkérték a stuttgarti Hohenstaufen-kiállításra, ahol összetalálkozott azokkal a művekkel, amikkel régóta együtt emlegették, méghozzá nem is akármilyenekkel. 5 A fischbeki ereklyetartófejjel, és tegyük hozzá, kimondva-kimondatlanul a húsos, szaruszemű Barbarossa-fej (Cappenbergből) női párjaként szerepelt, amelynek egyszerűsége ma is enigmatikus jelenséggé teszi. Arcmás, 2. Barbarossa-fej, 1155 Cappenberg, St. Johann der Evangelist ereklyehordozó, emlék a Szentföldön vízbefulladttól, vagy -ról, s valószínűleg igaza van egyik analizálójának, aki Nagy Sándor-reminiszcenciákat olvas ki a lekötött csigás hajú, szuggesztív nézésű, csücsöri szájú arcmáskezdeményből. Tehát ez a „rőtszakállú" tulajdonképpen a nagy makedón reinkarnációja, elméleti világhódító, ha nem is oroszlánbozonttal, de leszorításra szoruló hajcsigákkal, egyébként a kevés számú fejakvamanile és a fischbecki fej jellegzetes, ha nem is ennyire kiemelt hajformálásával. Dehát én a pesti fejről akarok írni, s ezúttal megengedem magamnak a szabadságot, hogy eltekintsek a hivatkozásoktól, jegyzetektől, apparátustól, netán fotóktól és részletfotóktól. 3. Fejakvamanile, 1170-1180 Aachen, Domschatz 4. Fejereklyetartó Fischbeckből, 12. század Hannover, Kestner Museum Ez a nemes, és nemes sárgarézből készült matrónafej ugyanis nem akkor készült, mikor készülnie kellett volna, hanem igazi „bizánci stílű" munka, egy kissé hamis, bár nem szívesen bélyegzem meg ezzel a jelzővel, s azért nem, mert valami hasonló szellem hívta életre, mint ami a régi és ilyenformán legalább egyrészt valódi Barbarossa-fej alexandroszi vonásait. O valódi barbarossai mivoltában, és csak utánérzés és szuggesztió mint makedón világhódító. Hát ilyenféle a mi hölgyünk is, de őt két korszak szelleme szülte meg egy harmadikban. Jobb híján biedermeiernek nézem, holott talán pontosabb lenne - és keltezés tekintetében is helyesebb - korai historizálónak nevezni, mint ahogyan az is.
