Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete

téhez, liturgikus felszereléséhez és oltárfelszereléshez vélték tartozónak: a „lelethez" tartozik kilenc arany és ezüst könyvtábla, nyolc kereszt aranylemezből, mitra, koronák, püspökbotok, kanál a keresztség kiszolgáltatásához, egy nagy bárány alakú edény 12 pohárral stb. Az összes tárgy verőtővel préselt technikával készült, sűrű ornamentális és olyan jelképes ábrázolások díszítik, amelyek tematikája azokat a 7-8. századi leletek közé sorolta. Jól ismert keresztény jelképekből konstruált képek, zsúfolt szimbolika jellemzi a tárgyakat; keresztek, halak, bárányok, orans alakok, horgonyok, hajót tartó hal, amelynek a horgonyán két bárány áll stb. Az állítólag Ravenna környékén talált fantasztikus kincs tündöklése tíz évig tartott. Olyan neves kutatókat tévesztett meg, mint Gianbattista de Rossi, A. de Waal és mások. A Römische Quartalschrift első megjelent számában adtak hírt a kincsről, majd a későbbiekben A. de Waal ismertette és értelmezte a darabokat. Rahoult de Fleury is felvette a munkájába az egyik ezüstből készült, álló püspököt ábrázoló ezüstlemezt mint evangeliarium fedőlapját. 1890-ben monumentális publikációban adták közre a leletet, amit Giancarlo de Rossi saját éremgyűjteménye eladásából vásárolt meg, és ajándékozott a Vatikáni Múzeumnak. 1895-ben Hartmann Grisar több cikkben logikus okfejtéssel bebizonyította, hogy a sírlelet minden egyes darabja hamisítvány. Az egyszerű technikával, préseléssel készült tárgyakat szerinte Rómában hamisították. Stroganoff gróf gyűjteményébe is került négy darab a leletből, amelyeket a műértő gróf hamisnak tartott. Grisar érvelése meggyőző volt, és a lelet eltűnt a régi keresztény tárgyakkal foglalkozó irodalomból, szintúgy a Vatikáni Múzeum kiállításairól. A hamisításhoz száz év múlva a budapesti tárgyak további bizonyítékot is szolgáltattak, pedig a Nemzeti Múzeum római gyűjteményének lemeze és a Stroganoff-gyűjtemény egyik tárgyának azonos verőtővel készült rajza alapján az érv immár száz éve rendelkezésre állt. Amíg a körbe foglalt emberi arc eredete kétségtelen, a mintája felettébb különös. Az ötletadók minden bizonnyal a 7-8. századi aranylemezből készített, préselt technikával díszített keresztek voltak, amelyek szárainak metszéspontját esetenként emberi alak vagy arc díszíti. A budapesti darabok legközelebbi analógiája a cividalei Santo Stefano in Pertica temetője 12. sírjának aranykeresztjén, a szárak metszéspontjában ábrázolt arc (I Longobardi. Red. MENIS, G. C. Milano 1990, 415), amely azonban száz évvel a Tesoro sacro után került elő. Lehetséges tehát, hogy a hamisítóknak rendelkezésére állt egy eredeti, de azóta megsemmisült kereszt, amely talán azonos vagy hasonló verőtővel készült, mint az 1960-ban publikált darab. A nagy port felvert lelet hamisításának és kivitelezésének a megismerésére alig van esély. A magyarországi példányok alapján abban aligha kételkedhetünk, hogy az ötlet és a kivitelezés az Osztrák-Magyar Monarchiában történt, erre utal az állítólagos lovasberényi lelet és az arany „könyvtábla". A monarchiabeli hamisítás mellett szól még az apostolokat jelképezni hivatott 12 egyszerű, hengeres pohár között álló hátratekintő bárányalak, amelynek kétségtelenül a nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivóedényei voltak az ötletadói. T. E. Az itt kiállított darabok közöletlenek. A kincs publikációja: Commenti sopra suppellettili sacre di argento ed oro appartenenti ai primissimi secoli délia chiesa. Seconda edizione. Roma 1890; Tavole XXV riproducenti il sacro tesoro Rossi corredate da III tavole di storici cimelii. Seconda edizione. Roma 1890; N. N.: Longobardische Gold- und Silber arbeiten. Römische Quartalschrift für Christliche Altertumskunde und Kirchengeschichte 1 (1887) 272; WAAL, A. DE: Die Goldene Krone aus dem Schatze des Cav. Rossi. Römische Quartalschrift für Christliche Altertumskunde und Kirchengeschichte 2 (1888) 6670; WAAL, A. DE: Der Silber und Goldschatz des Cav. Rossi. Römische Quartalschrift für Christliche Altertumskunde und Kirchengeschichte 2 (1888) 148-164; ROHAULT DE FLEURY, G. La S. messe, VIII. Paris 1889, 653. tábla; GRISAR, HARTMANN S. J.: Ein angeblicher Kirchenschatz aus den ersten Jahrtausend. Zeitschrift für Katholische Theologie 19 (1895) 306-331; GRISAR, HARTMANN S. J.: Un prétendu trésor sacré. Etude archéologique. Roma 1895