Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete

VII-2. trónszéke fölött, de a koronázáson a hercegprímás gyöngyökkel kivarrott, 16. század végéről származó kazulában végezte a szertartást (GEREVICH TIBOR: A koronázási kincsek. VU 64 [1917] 29). A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében megrendezett koronázási kiállításon azonban bemutatták, a szertartáson részt vett főurak díszruháival és kincstáraik féltett darabjaival együtt (G. [GEREVICH TIBOR]: A koronázási emlékkiállítás. VU 64 [1917] 126). T.L. 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. Budapest 1896,1212. sz; BALOGH 1966, 392; V. EMBER MÁRIA: Régi textíliák. Budapest 1980,12-16, III. kép; Schallaburg 1982, Kat.-Nr. 450. (CSERNYÁNSZKY, MÁRIA) VII-3. Miseruha Mátyás király címerével Bársonya firenzei, 1480 körül, a címer 18. századi, a paszománt 19. századi rátét Aranyozott ezüstfonallal lanszírozott, réteges, sötétkék bársony; hossza 108 cm A hagyomány szerint Mátyás király ajándékozta a győri székesegyháznak Győr, Székesegyházi Kincstár, ltsz.: 75.167.1 A selyemből és aranyozott ezüstfonalból szőtt bársonyon vertikálisan hullámzó vastag ágakon ötkaréjú palmetták ülnek, közepükön a gránátalma egyik variánsa. Az ágakon tüskés szárak hajlanak át, rajtuk hasított szélű levelek, apróbb termések, csúcsukon egy-egy ananász. A késő gótikus és kora reneszánsz firenzei bársonyok sajátossága, hogy az aranyozott ezüstfonal mellett csak egyszínű selyemfonalat alkalmaztak, ez többnyire sötétzöld, karmazsin vagy sötétkék. A festői és grafikai hatások ellentétére épülő mintarendszer különösen a 15. század utolsó negyedére jellemző. A hagyomány szerint a miseruhát Mátyás király ajándékozta a győri székesegyháznak. A miseruha mai formája barokk átalakítás, ekkor kerülhetett rá a háta alján látható, domborúhímzéses, királyi koronával díszített Corvin-címer. A hagyomány Telekessy István nagyprépost 1689 előtti feljegyzésére épül - „Corvini casula 1472" -, amely szerint a székesegyház kincstárában őriztek egy Mátyás által 1490-ben (!) adományozott miseruhát. Az 1738-as vizitációs jegyzőkönyv „Casula violacea Mathiae Regis Corvini"-ként említi, majd Kresznerics Ferenc 1809-ben a székesegyház ingóságai között a következőket írja: „casula antique, cui corona cum corvo anulo gerente insuta fuit". A bársony kora megegyezik Mátyás király uralkodásának utolsó esztendeivel, a rajz szépsége és a bársony minősége alapján valóban lehetett a király ajándéka, erre azonban a jóval későbbi források és a címer nem tekinthetők bizonyítéknak. L. E.