Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete

ugyanezek a címerek láthatók (vö. GALAVICS 1986, 100102). Az ábrázolás értelmét a hosszú szöveg adja meg. A vers - címe szerint - a korona útját írja le Pozsonytól Zólyomig. Visszautal 1608-ra, amikor Prágából Pozsonyba hozták, és megkoronázták vele II. Mátyást. Tizenkét évet töltött ezután a városban, majd innét kilenc nap alatt Zólyomba érkezett. A szöveg itt váratlanul Corvin (I.) Mátyás idejére tér vissza, amikor is a király III. Frigyes kezéből visszaszerezte a koronát. Felsorolja a kilenc tartományt (ezek címerei láthatók a képen), majd minden jót kíván neki új helyén. A kép mondandója ezzel nem fejeződött be. A Korona csüngői között ugyanis volt még hat sornyi szöveg, amely itineráriumszerűen sorolta fel ugyanezeket az eseményeket. A Korona itt egyes szám első személyben szól. Az erősen megkopott sorokat a festmény trencséni példányai alapján Sólymos Szilveszter rekonstruálta. Prága egredior 17 Iuni(us) Posoniu(m) ingredior 19 Sept Conservatorio reponor 6 (?) Posonio movi 19 Oct Anno 1620 Veterosolio sequi 29 Conservatorio reponor (?) 29 Januar 1621 Az utazás története sokkal drámaibb, mint az a száraz adatokból kitetszik. 1619. október 14-én Bethlen Gábor elfoglalta Pozsonyt, majd a koronát Zólyomba vitette. A koronaőr Révay Péter volt (Pálffy Istvánnal), aki szinte vallásos buzgalommal csüggött a Szent Koronán, s akiben mindkét szemben álló fél, az erdélyiek is, II. Ferdinánd is megbízott. A fehérhegyi csata (1620. szeptember 8.) után Bethlen Gábor - akit közben a rendek királlyá választottak, de nem koronáztatta meg magát a koronát még közelebb vitette Erdélyhez: 1621. május 14-én már Kassán volt, majd onnét Ecsed várába került. Révay ide is követte a jelvényeket. A nikolsburgi békét (1621. december 31.) követően a Szent Koronát Kassán át Trencsénbe vitték, s ott Révay Péter házában őrizték. Révay ezekben a hetekben halt meg, a korona zsámolyánál. A vers csupán a Zólyomig vezető utat írja le, csak II. Mátyásról emlékezik meg, s az utalás arra, hogy Mátyás szabadította ki III. Frigyes kezéből a koronát, alig leplezett allúzió volt az akkori helyzetre. A virágnyelven fogalmazott versnek kétségkívül van II. Ferdinánd-ellenes éle. A kép 1621 elején készült; utóbb - kivált a nikolsburgi békét követően - nem lett volna értelme elkészíttetni. A képet nem Révay jegyezte, hanem titkára, Hrabéczi Dániel, aki patrónusa halála után néhány verset írt a gyászkötetbe (RMNy 1287). A képen fölül látható rozetta sejteti - talán a levágott alsó részen is volt kettő -, hogy olyasféle trompe l'oeil volt ez a kép, amely díszes fejű szögekkel fölerősített táblát utánozott. A tábla kompozíciója - fölül koszorú, alatta szöveges tábla - a címeres síremlékeket és a hasonlóan elrendezett építési feliratokat követi; a monumentális forma abból az alkalomból került vászonképre, hogy a korona új helyre, a zólyomi várba költözött. Ha a kéz Hrabéczié is, a hang Révayé. Az ötlet, hogy a korona maga is megszólaljon, az ő könyvéből ismerős; nála örömében még táncolni is kezdett (BÓNIS GYÖRGY: Révay Péter. Budapest 1981 [Irodalomtörténeti Füzetek, 104], 43-47, 67-69). Kérdés, hogy miért készült ebből a mulandó anyagú emléktáblából több is, és miért maradt épp Trencsénben kettő (a 20. század elején az egyiket még a trencséni vármegyeházán őrizték: DIVALD 1999, 410). A kép kvalitásos munka volt, ez mai állapotán is látható. Mestere mintha inkább a díszítőfestésben lett volna járatos; van valami a részletekben, ami a címereslevelekre emlékeztet. Ez a precizitás az, ami a Szent Koronának ezt az ábrázolását különösen fontossá teszi. A festő ismerte Révay 1613-ban megjelent könyvének metszetét, ez látszik a nagyformákon, de a tárgyat nem allegorizálja, hanem pontos képet ad róla. Az 1613-as metszeten sok minden eltért az eredetitől: a Corona Graeca kerek (!) medalionjaiba királyképeket helyezett, a pártákra pedig képeket és drágaköveket illesztett a metsző, a csüngőket kétoldalt kilenc-kilenc, gömbben végződő láncként ábrázolta. Ezzel szemben a festmény sokkal közelebb áll az eredeti tárgyhoz. Az abroncson a köveknek és képeknek nemcsak a beosztása, hanem alakja is pontosan követi a koronát; a zománcképeken még a görög betűket is lemásolta a mester. A pártázat mintáját pontosan utánozta, s a csüngők száma és alakja is megfelel a valóságnak. A korona keresztje egyenesen áll, mint az 1613-as metszeten vagy III. Ferdinánd 1626-ban festett arcképén (BUZÁSI ENIKŐ: III. Ferdinánd mint magyar király. [Justus Sustermans ismeretlen műve az egykori Leganés gyűjteményből!. Annales de la Galerie Nationale Hong-