Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei - BUZÁSI ENIKŐ: Fikció és történetiség az Esterházy család ősgalériájában és a Trophaeum metszeteiben

13. Troyen rézmetszete Tiziano után: Lavinia portréja David Temers: Theatrum Pictorium ... Bruxellae 1660 és évszámon túl a minimális környezettel ábrázolt alakok esetében egyedül az öltözet a megjelenésmód adott lehetőséget. Mindez azonban csak a női családtagok bemutatására értendő, mivel a férfi ősök időbeli távlattól függetlenül a festett portrékon, csakúgy mint a Trophaeum lapjain, 17. századi magyar öltözetben jelennek meg, ahogyan némi stilizálással már a Mausoleum-metszetek vezéralakjai is. Ennek oka, hogy a férfiábrázolások ikonográfiájában ideálokról, a nemesi rendi öntudat megjelenítéséről és időbeli visszavetítéséről van szó, aminek - a század folyamán általános érvénnyel - a magyar nemesi viselet eszköze és kifejezési lehetősége volt. így a történeti korok jelzése a női arcképekre hárult - legalábbis ez esetben. Effajta historizálásra való igény ugyanis a 17. századi hazai portréfestészetre korántsem volt jellemző, ennélfogva a történetiség olyan mérvű jelenlétére, mint ami az Esterházyak női arcképsorán megfigyelhető, egyelőre nem tudunk más példát. A Trophaeumban két csoportja különíthető el a korábbi századok megjelenésmódját - jól-rosszul - idéző ábrázolásoknak, s ezek (jobbára az ősgaléria-portrék közvetítésével) túlnyomórészt két forrásra vezethetők vissza. Az egyiket, amelyikre néhány kivételtől eltekintve a legkorábbi Esterházy-ősök bemutatása támaszkodik, a középkori brabanti, burgundiai és lotharingiai hercegségek uralkodó családainak tagjait megörökítő metszetes kiadvánnyal, Hadrianus Barlandus Ducum Brabantiae Chronica... című munkájával azonosíthattuk.

14 A főhercegi pár, Albert és Izabella megrendelésére készült kötet 1600-ban Antwerpenben Christophe Plantin kiadásában jelent meg és metszeteit Jean-Baptiste de Vriendt műhelyében kivitelezték. Ábrázolásai jóllehet historizálnak, mégis valamiféle hitelességre törekedve készültek. A metszetelőképeket rajzoló antwerpeni udvari művész, Antonio de Succa ugyanis történeti személyekről fennmaradt szoborportrék, síremlékek, valamint festett és más műfajokba tartozó ábrázolások alapján dolgozott, melynek során hitelesen és részlethűen adta vissza egy-egy adott kor öltözetét, megjelenésmódját.

15 A Barlandus-mű metszetei az Esterházy-családtörténet több női szereplőjének bemutatásához nyújtottak támpontot, így lett például a 10. században élt Ottó brabanti és lotharingiai herceg nővérének, Gerbergának

16 ábrázolása egyszer Esterházy Benedek nejének, Bessenyei Zsuzsannának, másszor Attila hitvesének, Honorius római császár leányának az előképe, míg a 7. században élt