Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei - BUZÁSI ENIKŐ: Fikció és történetiség az Esterházy család ősgalériájában és a Trophaeum metszeteiben

BUZÁSI ENIKŐ FIKCIÓ ÉS TÖRTÉNETISÉG AZ ESTERHÁZY CSALÁD ŐSGALÉRIÁJÁBAN ÉS A TROPHAEUM METSZETEIBEN Az Esterházy család történetének egyik legkimagaslóbb és minden tekintetben legösszetettebb karakterű alakja, Esterházy Pál (1635-1713) kortársai közt egyedülálló sze­mélyes ambícióval és példa nélküli következetességgel törekedett arra, hogy családja társadalmi presztízsének növelésére történelmi rangot adjon az Esterházy névnek. A kor nemesi felfogásában ehhez elengedhetelen volt az „arisztokrata múlt", az ősi előkelőség, a régi famíliák dicsősége. De megkívánta az a politikai és társadalmi szerep is, amit a néhány évtized (voltaképp két generá­ció) alatt előbb bárói, majd grófi, végül birodalmi her­cegi rangra emelkedett Esterházyak - akik között Mik­lós után Pál is a nádori méltóságig jutott - a 17. század folyamán betöltöttek. Esterházy Pált ez a rendhagyóan gyors családi karrier nemcsak büszkeséggel töltötte el, de feltehetően némi „történelmi önigazolásra" is kész­tette olyan, már a középkorban is ranggal és politikai befolyással bíró arisztokrata családokkal szemben, mint a Drugethek, Perényiek, Forgáchok, Csákyak, Czoborok, akikkel az Esterházyak részben rokonságban is álltak. Az egykorú hazai gyakorlat mellett - miszerint a rang­emeléshez kapcsolódóan nemegyszer fiktív ősök sorá­val bizonyították egy-egy család múltbeli kiválóságát ­ez lehet a magyarázata Esterházy „múlt-teremtő" szán­dékának és tevékenységének, illetve mindazoknak a kép­zőművészeti alkotásoknak és utólagosan gyártott család­történeti „dokumentumoknak", amelyek mindennek a jegyében születtek. Esterházy Pál szemlélete, megrende­lői gondolkodása ebben a tekintetben jellemzően „má­sodik generációs", ami abban mutatkozik meg, hogy csa­ládja „ősi eredetének", azaz régi előkelőségének bizo­nyítása családi reprezentációjának egyik legfontosabb eleme, mecenatúrájának pedig egyik elsődleges mozga­tója lett. Jellemző, hogy hasonló szempont apja, Miklós nádor megrendeléseiben, akire homo novusként a család politikai szerepének, valamint társadalmi és vagyoni helyzetének megalapozása hárult, még nem fedezhető fel. Ahogyan valamiféle önmérséklet tapasztalható ab­ban is, hogy az 1620-ban Esterházy Miklós által megren­delt első genealógia, amelyet Balásffi Tamás boszniai címzetes püspök és pozsonyi prépost állított össze, s 52 SAB o L en, viii.foqoa ba%un$a m. (^ABOLCH llCAVFTANEp HVN^. 2. Szabolcs vezér Mausoleum Regni ApostolidRegum et ... Ducum. Norimbergae 1664, No. Vitt.

Next

/
Thumbnails
Contents