Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei - RÓZSA GYÖRGY: Paul Juvenel elveszett pozsonyi mennyezetképei
21. A nagy emberek tanúbizonysága. A királyné lakosztályának egykori pannójáról, Pinacotheca Principum Tab. CVII. lógiák is alátámasztják (a nürnbergi városháza kis tanácstermének mennyezetképe és Jézus a gyermekekkel, Pommersfelden). A pozsonyi képek keletkezését 1638 és 1643, Lamormaini könyvének megjelenése és Juvenel haláléve közé tehetjük. Ismerjük tehát a pozsonyi mennyezetképek tartalmát, legalábbis reprodukciók közvetítésével következtethetünk formai megoldásukra, tudjuk, hogy a megrendelő, aki a dicsőített hősnek fia és utóda volt, hazai erők hiányában külföldi mesterhez fordult. A közönséget, amelynek számára készültek, az exkluzív elhelyezés révén szűk körűnek kell elképzelnünk. A képeket leginkább azok láthatták, akik a magyar királyi széken ülő Habsburg császárok ideiglenes székhelyén, Pozsonyban hivatalos minőségben megfordultak, tehát a magyar nemesség képviselői. A tematika ennek a rétegnek igényeihez alkalmazkodott, illetve hozzájuk kívánt szólni. Ezek a körülmények magyarázzák meg, hogy miért az uralkodónak éppen nem kiváló II. Ferdinándnak jutott ilyen monumentális megoldású apoteózis, és hogy miért nem a nemzeti múltból választották a tárgyát, miért szólnak a képek friss emlékű, de külföldi történésről. A cseh rendek felkelése Magyarországon is széles körű visszhangot váltott ki, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a csehek szövetségese volt. A képekkel a rendek figyelmeztetést kaptak, hogy elkerülendő a felkelőkéhez hasonló sorsot, ne szálljanak szembe a törvényes uralkodóval. Mert ő bár becsületes, igazságos, bölcs, bőkezű és türelmes, de uralkodásának alapelvei megingathatatlanul a katolikus egyház tanítására épülnek, és ő azok megvédelmezésére kész minden eszközt felhasználni. Tanuljanak tehát a magyarok a múlt példáján, viseljék el türelemmel a földi élet átmeneti nehézségeit a túlvilági jutalom reményében. Ilyen módon a festmények programja mintegy előzménye lett a III. (VI.) Károly uralkodása alatt megvalósult fejedelmi propagandának, amely a császári ház történetfilozófiai programját a művészet eszközeivel fejtette ki. Részben az épület világi rendeltetése, részben talán éppen a magyar rendi közönség érzékenysége - hiszen ennek sorai között sok protestáns volt - miatt maradtak el a III. Ferdinánd vallásos túlbuzgóságára utaló fejezetcímek, amelyek Lamormaini könyvében szép számmal voltak. A történelmi festészet területén a világi-történeti apoteózis a politikai propagandával legszorosabban összefüggő, személyhez és időhöz leginkább kötődő műfaj. Bár nem konkrét történeti eseményeket ábrázolt, történeti szereplői aktualitást biztosítottak neki. A politikai viszonyok átalakulása és a dicsőített személy értékelésének megváltozása következtében hamar elvesztheti időszerűségét. Ilyenkor csak a magas művészi színvonal biztosíthatja a fennmaradást. Elég ha itt csak az ókori „damnatio memoriae"-ra utalunk. Még sokkal inkább fenyegeti az elavulás veszélye a barokk világi allegóriát, amelyben történeti alakok, antik istenek és elvont fogalmak megszemélyesítéseinek együttes szereplése idegen és magyarázat nélkül annál inkább érthetetlen a szemlélő számára, minél később élt az ábrázolás tárgyánál. A kivételek között kiemelkedik Rubens a párizsi Luxembourg-palota számára nem sokkal korábban készült Medici-sorozata. Itt a művészi kvalitások a mai szemlélőre akkor is hatnak, ha a tartalom már elvesztette aktualitását. A művészileg sokkal jelentéktelenebb pozsonyi mennyezetképek eltűnésében is szerepet játszhat a mondanivaló aktualitásának megszűnése, és ezért sem tudott a sorozat a magyarországi művészetben hatást gyakorolni. Az a történelmi helyzet, amelyben a külföldi művész a királyi megrendelő megbízásából előkelő közönsége számára létrehozta a pozsonyi képeket, megismételhetetlen volt. A század végén, a felszabadító háborúk idején I. Lipót vagy I. József korában az uralkodók politikai propagandájának fő mondanivalója a török kiűzése lett, és átalakult az ezt kifejező művészet is. A megvalósítás feladatát pedig, az adott történeti viszonyok alakulása következtében már teljesen külföldi művészek végezték, akik külföldi megrendelőket elégítettek ki. LAMORMAINI, GUILLAUME DE: Perdinandi II. Romanorum Imperatoris Virtutes. Viennae 1638; BEL, MATHIAS: Notitia Hungáriáé novae, II. Viennae 1735, 144-146; HERRGOTT, MARQUARD-HEER, RÜSTEN: Pinacotheca Principum Austriae ... Monumentorum Aug. Domus Austriacae, Tomus III, Pars 2. Friburgi Brisgoviae 1760, 323-352. MENCLOVÁ, DOBROSLAVA: Hrad Bratislava. Bratislava 9 (1935) 477525; GARAS 1953, 52-55; SÁSKY, LADISLAV: K obnové Bratislavského hradu. Pamiatky a Múzea 8 (1959) 4-13; SPS I, 151; ORTNER, J. P.: Marquant Herrgott (1684-1762). Sein Leben und Wirken als Historiker und Diplomat. Wien 1972; RÓZSA 1973, 81-106; MATSCHE, FRANZ: Die Kirnst im Dienst der Staatsidee Kaiser Karls VI. Ikonographie, Ikonologie und Programmatik des „Kaiserstils". Berlin-New York 1981 (Beiträge zur Kunstgeschichte, 16), I, 68-69; BÉL MÁTYÁS: Hungáriától Magyarország felé. Vál. TARNAI ANDOR. Budapest 1984; BÉL MÁTYÁS: Magyarország népének élete 1730 táján. Vál. WELLMANN IMRE. Budapest 1984; GALAVICS GÉZA: A művészettörténeti interpretáció lehetőségei. A pozsonyi vár korabarokk uralkodósorozata. AH 13 (1985) 53-68; KELÉNYI, GYÖRGY: Der Umbau des Schlosses von Preßburg im 17. Jahrhundert. In: Ex Fumo Lucem Baroque Studies in Honour of Klára Garas. Ed. by DOBOS, ZSUZSANNA. Budapest 1999,1, 353-362.
