Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum - SZILÁRDFY ZOLTÁN: A török háborúk emléke barokk szentképeken

rel díszített Segítő Máriát gyermek angyalok tartják, mögöttük pedig a bajor mintázatú zászlók arra a jelentős politikai eseményre utalnak, hogy 1699. január 24én megkötötték a törökkel Karlócán a békét. Középen a nevezetes város kétoldalt zászlókkal ékes sátrakkal, az előtérben letett fegyverek, zászlók és dobok, középen pedig az oszmán birodalom képviselője méltóságának megfelelő ünnepi öltözetben adja át a békekötés dokumentumát a császári hadak rokokó ruhás szószólójának.

27 Savoyai Jenő herceg 1716. augusztus 5-én, Havi Boldogasszony napján aratott döntő fontosságú győzelmet a délvidéki Péterváradnál. A harc már elveszettnek látszott - bár megsebesült a török fővezér -, visszavonultában a mai kegytemplom helyén, ahol egy „takia" (dervis-zárda) állt - innen a hely mai Tekia neve -, számos keresztény foglyot egy hosszú láncra verve a fővezér sátrához hurcoltak. Köztük volt báró Breiner generális, akit mindkét kezét és lábát levágván egy szilfára felakasztottak. Eközben Jenő herceg Mária képe előtt könyörgött segítségért, amikor is a római S. Maria Maggiore alapítástörténetének egykori csodája szinte megismétlődött. Sűrű hó kezdett hullani, amely a keresztény csapatot elfedte a felülkerekedett törökök elől, így a veszni induló csata Mária híveinek győzelmével végződött. Ennek emlékére XI. Kelemen pápa a lepantói 21. Johann Christoph Winkler (1701-1774 után): Havi Boldogasszony mint a péterváradi győzelem palládiuma, alatta a búcsújáró hellyel, 1735 körül Győr, Székesegyházi Könyvtár győztes csata évfordulóján tartott Olvasós Boldogasszony ünnepét az egész egyházra kiterjesztette. Breiner generális rokonsága a török mecsetet kápolnává alakíttatta, ahol az emlékezetes napot a Havi Boldogasszony római kegyképének másával örökítették meg.

28 J. Ch. Winkler a Tekia-kápolnába igyekvő egykori búcsújárókkal, mögötte a szőlőheggyel, középen a kálváriával, jobbra pedig Pétervárad részletképével készítette rézmetszetű szentképét, amelyen messzi távolban katonai sátortábor látható, mégis az ábrázolás központi témája az ősi római ikon Máriája karján ülő gyermekével, mögötte a keresztény seregek Mária-monogrammal és császári sassal ékes zászlói, fegyverei sorakoznak (21. kép). Kétoldalt egy-egy török fogoly alakja lehanyatló lófarkos zászlóval, a profilos holdsarló pedig kettétörve jelzi az oszmán vereséget.

29 22. A péterváradi győzelem allegóriája Savoyai Jenő herceg alakjával, 1720 körül Budapest, Szilárdfy Zoltán gyűjteménye Röviddel az események után készülhetett az az emblematikus, miniatűr rézmetszet, amelyen Savoyai Jenő hadvezér - mint egy antik hérosz - jobbjában pajzsot tart, melyen tükröződik égi jelenségként a kitárt karú Mária, aki a felhőkből sűrű havat hullat a harctérre. Az augusztusi csoda láttára két turbános török félelmében arcra borulva hódol meg (22. kép). A nyilván körülvágott, kör alakú metszetre az ismeretlen mester emlékeztetőül írta datálva az eseményt: „Victoria Virginis et Eugeny V. aug 1716" (A Szűznek és Jenőnek győzelme 1716. augusztus 5). Egy esztendő múltán, 1717. augusztus 16-án Belgrád felmentése is bekövetkezett végre a török rabiga alól, s egy Fischer nevezetű prágai rézmetsző szentképet is készített a jeles alkalomból (23. kép). Érdekes, hogy a szentgotthárdi csata emlékképéhez hasonlóan ezen is a názáreti Szent Családdal együtt szerepelnek a nagyszülők, Szent Anna és Joachim, az ő égi pártfogásuknak tulajdonítva a belgrádi győzelmet. A kompozíció szimmetrikus elrendezése ismét jó alkalom volt a három isteni személy együttábrázolására. A lepantói csata Mária-típusát, a Győztes Immaculátát látni egy veronai pap két esztendőn át készített nagy-