Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század) - WEHLI TÜNDE: Magyarország történelme a középkori krónikaillusztrációk tükrében
10. A bizánci császár fogadása Budán. Miniatúra a Windeckekrónikában, fol. 205 r is szerephez jut. A kapitányok egyszerűek, kezükbe legfeljebb egy-egy kard vagy jogar kerül. Az igényesebben megfogalmazott királyok sorát Szent István nyitja meg. A hagiografikus legendákból hiányzó, de a Krónikában említett „isteni rendelés akaratából" elnyert, angyal általi koronázást is ábrázolja. 20 Ezzel tulajdonképpen elbeszélő elemet csempészett a programadó a maiesfűs-ábrázolásba. Az ábrázolás jellegének módosulását a királyi trónján ifjúként mellé ültetett Szent Imre herceg jelenléte is előmozdítja. A raözesfös-típusú uralkodók sorát Szent László lovasképe szakítja meg. A kompozíció kialakulását minden bizonnyal a szentnek a váradi székesegyház előtt álló, a Kolozsvári testvérek által 1389-ben készített lovas szobra ihlette. 21 A szobor 15. századi népszerűségét Janus Pannonius 1451-ben írt verse mellett a Thuróczy-krónikával közel egykorú német lovasképek is bizonyítják. így például a Hartmann Schedel könyvtárából származó Budai Krónika szövegét tartalmazó kötet kötéstáblájába beragasztott német fametszet, melynek 1491 körüli keltezését Wilhelm Pleydenwurff egy metszete erősíti meg. 22 Szent László lovasképének a 15-16. század fordulóján kitapintható népszerűsége bizonyára a 14. századi, palládiumként is tisztelt szobornak a most formálódó nemzeti humanizmusba való beszivárgásával magyarázható. E szobor tisztelete és az előbb idézett Szent István-lap mutatja, hogy az Árpád-házi szent királyok együttes tisztelete e korban bizonyos elemek - például az életkorbeli megkülönböztetés, az öltözet konzerválódása - ellenére nyilvánvaló metamorfózison ment keresztül. Az Árpád-ház és az ország címerével ellátott Szent István az állam alapítójának minőségében, László király pedig fegyveres oltalmazójának szerepében jelenik meg a kötetben, míg Szent Imre herceg szinte István király attribútumává degradálódik. Könyves Kálmán, II. (Vak) Béla és Zsigmond király képi forrása a brünni kiadás volt. Az uralkodóképek gyakori kísérői a címerek. Attila turulos zászlaja a hun-magyar kapcsolat bizonyítéka. Az Árpádok sávos címere és az ország kettős keresztes címere a királyságot megalapító Szent Istvánon kívül általában nem az egyenesági leszármazottak, hanem az uralom továbbvivőinek jellemzője. Érdekes, hogy az Anjouk liliomos címerpajzsa nem tűnik fel a nyomtatványban. Zsigmond király cseh királyi és német-római császári címerét a német metsző talán megszokásból vagy a magyar megrendelő büszkesége okán véste a dúcba. Mátyás címere az éppen hatalmon levő uralkodó iránti figyelmesség megnyilvánulása lehet. Nem egyenesági, jobbára külföldről érkezett, főleg a szerző korához közeli uralkodó - például I. Béla, Albert vagy I. Ulászló király - címerének elhagyása talán ellenérzésből fakadt. Az imagók közé a két Krónikába história is bekerült. A brünni Krónika bevezető képe egy, a Képes Krónika hasonló témájú ábrázolására támaszkodó, a honfoglalásnak szentelt kompozíció. A honfoglalás ebben a kiadásban a magyar nép történetének legfontosabb, sorsdöntő eseményeként jelenik meg. Aktualizálását a Mátyást Bécsújhely 1487-es elfoglalását követően megillető osztrák címer biztosítja. 23 A jelenetes-elbeszélő típuson belül a szakirodalmat legtöbbet foglalkoztató kompozíció az augsburgi kiadás kunnal harcoló Szent László-képe. A kompozíció helye önmagában is szokatlan, hiszen mindjárt az egyes corvinák első verso-oldalának emblémákkal díszített korongját követve, mintegy az egész kötet incipit-oldalaként jelenik meg, „história Sancti Ladislai" felirata elsőként hangsúlyozza - ami egyébként a kötet szellemétől is idegen -, hogy nem a hagiografikus legenda része a Magyar Anjou Legendáriumban, a Képes Krónikában és a templomok falain kedvelt Szent László herceg-kori történetéhez tartozó kerlési csata, hanem inkább a lovagi-világi epika emléke. Az ábrázolásban Lászlónak a kunnal vívott harca, a háttérben a lány alakjával, a bécsi Matricula 1453-ból származó kompozíciójához hasonlít. A bécsi miniatúra forrása egy magyar rajz lehetett. Marosi Ernő szerint a kódexben a kunnal vívott harc a „magyar virtus" jelképe. Ehhez hasonló szerepkörben kerülhetett a Krónika második lapjára a szóban forgó kompozíció. 24 Ebben az értelemben az augsburgi Krónika elszakad a brünnitől. Ez a Krónika már nemcsak a magyar uralkodók története, hanem a nemesi nemzeté is. Ezt a szemléletet sugallják az augsburgi Krónikaszöveget ritmikusan tagoló szerény csataképek is.
