Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)

AZ XXXVI. MAG Y ARI KIRÁLY AZ HVNYADI MATT Y AS, AZ G V BER­nator Hunyadi Iánofnac à fia. II. RE Sí. A Z Gara LáSJlo.i Nádor Ifpan.Magyar orFágban is gyúléfl hir • dece,hogy az wrac minnyáia gyúlncnec à Rákofra. S'ilagyi Mhíly Mihály aJtor5,és'az Hűyadi Iánofnac fő baiáti,nagy néppel valánac az alfolden.S^ilagyi Mihály kedig az Erfçbet aßßonnac.az Hunya­di Iánofnénacbáttya valajeles efes és vitgz cmber.Ez miért hogy tudia vaia nemeliy wraknac irigyfégét az Hunyadi Ianosneueés IV-12. menyeiről. Heltai munkája jelentős szerepet játszik a magyar széppróza történetében is. A könyvben való el­igazodást a végéhez csatlakozó betűrendes név- és tárgy­mutató segíti. A címlapkeret különösen szép fametszet, melyről Soltész Zoltánné megállapította, hogy Jacobus Lucius Transylvanus munkája, aki kapcsolatban állt mind a wittenbergi Cranach-műhellyel, mind pedig a kolozsvári Heltai-nyomdával. A keretdísz előképeként Lucius minden valószínűség szerint a hagenaui nyom­dász, Heinrich Gran egyik kiadványának fametszetét vette alapul. A kötet 113. levelének versóján levő famet­szet, amely Mátyást trónon ülve, koronával a fején, ke­zében országalmával, két oldalán pedig udvari embere­ivel ábrázolja, sokkal kezdetlegesebb alkotás, már nem Lucius műve, hanem egy szerényebb képességű met­szőé. W. S. Á. SOLTÉSZ ZOLTÁNNÉ: A magyarországi könyvdíszítés a XVI. században. Budapest 1961, 58-59; RMNy I 360; Schallaburg 1982, Kat.-Nr. 313. IV-13. A fehér ló mondája Illusztráció a Ferenczffy Lőrinc tervezte História Hungáriáé számára 1620-as évek Isaac Maior (1576 körül-1631 után) Rézkarc, papír, 229/225 x 143 mm Az Országos Széchényi Könyvtárból került jelenlegi helyére (hátoldalán fekete színű, fekvő ovális pecsét: ,,A' M. N. Múzeum könyvtárából") Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 58.2393 A rézkarc a fehér ló-mondának azt a jelenetét ábrázolja, amikor a lovat épp útnak indítják Szvatoplukhoz. A kép előterében, balra a hét vezér tanácskozik - öltözékük, fi­ziognómiájuk azonos a Mausoleum (VI-24) vezéreiével, hangadójuk éppolyan tarajos sisakot visel, mint Árpád -, tőlük jobbra, kissé távolabb vezetik a fehér lovat, s vi­szik a kötőféket és a nyerget a messzebb álló vár felé. A háttérben folyó (Duna) víztükre, rajta sziget, a túlsó par­ton nyáj pásztorral, erdők és hegyek. A szétnyíló felhők közül éles fénysugár vetül a várra. A rézkarc megron­gálódott papírja restaurált; eredetileg négybe hajtották. Hátoldalán, középütt, olvashatatlanná halványodott, két sornyi, kézzel írt latin szöveg volt. A kép alatt másik kéz­zel írott, világosbarna tintás disztichon: „Suate cave Mu­nus, quod dat tibi callidu(s) Hunnus. / Rem petit haud aequam, dum tibi dona Equam". A két sor annak a nyolcsoros versezetnek első két sorával azonos, amelyet Révai Miklós (1750-1807) közölt 1787-ben egy általa Bécsben látott, a fehér ló-mondát ábrázoló képről. Isaac Maior rézkarcának képi forrásai feltáratlanok. Szöveges forrását, a mondát a 17. század elejéig is so­kan leírták, így például Heltai Gáspár (IV-12), Bencédi Qi/atc careMumU, cjr.cv Mt tivi catuutp, J^£j7i petit faáíis itcp'am, rí ti m tict tiivify ~ \^.i71 'ii /Ti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents