Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)
IV-ll. Munkájához, egyebek mellett, éppen azt a Johann Cariont is forrásul használta, akinek krónikáját később Melanchthon és Caspar Peucer bővítve adta ki, s e kiállításon is szerepel Melanchthon-medalionos szép bőrkötése miatt (111-30). Melanchthonról áradozik: ő „minden tudomannac virága ... akinél bölczebet nem lat a nap az ő fel kelesébe es el niugvasaba mind e szeles földön". Gerézdi Rábán megállapításai szerint a korábbi magyar vonatkozásokat Thuróczy János 1488-ban, három hónap különbséggel Brünnben és Augsburgban is megjelent Chronica Hungarorum (TV-3—4)és Antonio Bonfini Decades című (IV-9-10) munkáiból vette át. A címlap verzóján Németi Ferenc fametszetes címere látható, amelyet „M.L.W." (Vilmányi Libécz [Libec] Mihály) verse (In stemma eiusdem carmen) követ. A vilmányi születésű Libécz Mihály ekkor a krakkói egyetem diákja, s ez idő alatt e mű nyomdai korrektora volt. A szerző Göncön írt ajánlása Németi Ferencnek szól, aki tokaji tiszttartó, jómódú nemes úr, a reformáció lelkes támogatója, s felesége Balassi Menyhért húga, Zsófia. Maga a fametszetes címlap igen zsúfolt, a cím és az impresszumadatok számára mindössze egy 8 * 6,5 cmes mezőt hagy szabadon. A cím fölött középen az egyesített magyar címer látható, amelyet két mezítelen, álló puttó tart. A bal oldali puttó melletti címerpajzson E S betűket olvasunk, ami minden bizonnyal a szerző nevének monogramja, amint a cím után írja: Estvan Székel, illetve Siculus. A címadatok két oldalán, balról az álló Dávid király hárfával két oszlop között, jobbról hasonló elhelyezésben Dániel próféta. Őket is, mint a puttókat, írásszalagok fogják közre. Alul csatajelenet, balról a magyar zászlóval támadásba lendülő hadtest, alattuk a felirat: „Si Deus pro nobis, quis contra nos" („Ha Isten velünk, ki ellenünk"), a protestánsoknak, de a Rákóczi-családnak is jelmondata. Velük szemben, jobbról a törökök állnak csatarendben a félholdas zászlóval. A felirat: „Non erit fuga eis, et fuga non salvabit" („Nem lesz menekvés számukra, s a menekülés nem fogja megmenteni őket"). Székely István (bencédi) 1529-ben iratkozott be a krakkói egyetemre. A reformáció szolgálatába lépett, s 1538ban Szikszón iskolamesterként kezdte, 1544-ben Liszkán, majd Szikszón pap. Kassán is időzött, majd Göncön lelkészkedett. Később itt lett lelkésztársa Károli Gáspár. 1563-ban még élt. Kassán polgárjogot nyert, s ott háza volt. A közvélemény tisztelte és számon tartotta, műve mintegy másfél évszázadon át hatott. R. M. Hasonmás kiadása: SZÉKEL ESTVAN: Chronica ez vilagnac yeles dolgairól. Craccoba, 1559; a kísérő tanulmányt írta és a fakszimile szöveget gondozta: GERÉZDI RÁBÁN. Budapest 1960 (Bibliotheca Hungarica antiqua, 3) RMK 138; RMNy 1156. IV-12. Heltai Gáspár krónikája Heltai Gáspár: Chronica az magyaroknac dolgairól ... az Bonfinius Antalnac nagy könyueből és egyéb históriás könyuekből... Colosvarot, 1575, Heltaj Gasparne Papír, [2] + 208 + [2] levél, 295 * 210 mm; fametszetes címlapkerettel, helyenként záródíszekkel. A 113. levél versóján a trónon ülő Mátyást ábrázoló metszet. Az utolsó levélen Kolozsvár fametszetű címerével és a nyomtatás adataival. 19. századi, archaizáló, préselt bőrkötésben. Todoreszku Gyula és Horváth Aranka könyvtárából Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK 1118 (1. péld.) Az erdélyi szász nyomdász, Heltai Gáspár, aki tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet, számos magyar nyelvű kiadvánnyal szolgálta a 16. századi Erdély művelődését. Már 1565 táján tervbe vette a humanista történetíró, Bonfini munkájának magyar nyelvű kiadását, de terve csak a halálát követő évben valósulhatott meg. A mű valójában az itáliai szerző művének átdolgozása, melyhez az 1568-ban, Bázelban, Zsámboky János gondozásában megjelent kiadást vette alapul. A szövegen változtatott, elhagyta a klasszikus szerzőkre vonatkozó utalásokat, továbbá mellőzte a katolikus szemléletet tükröző megállapításokat, lévén a reformáció követője, s helyenként az eseményekhez protestáns szellemű, moralizáló betoldásokat illesztett. Időben a mű egészen II. Lajos haláláig terjed, s az uralkodók szerint fejezetekre osztva számol be a magyar történelem legfontosabb ese-
