Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka

dot, mivel esetükben még az sem világos, hogy pontosan hol a határ az eredetiek és a korai utánzatok (utánveretek?) között. Nem világos sem kibocsátásuk oka, sem verésük pontos ideje, noha könyvtárnyi irodalom foglalkozott már a témával. Napjaink kutatása egyre inkább hajlik afelé, hogy a verés zöme a római korszakhoz kapcsolódik. Az mindenesetre tény, hogy hihetetlen mennyiségben kerülnek elő a mai Bulgária és Románia területén, ahol egyértelműen barbár utánzataik is készültek. Erdélyben is számos, főként korai utánzatokat (átmeneti típusokat) tartalmazó lelet került elő. Ezeket a helyben is gyakran előforduló, nagy méretű, jó ezüstből készült érméket is előszeretettel használták fel az ötvösök a pogány pénzes edények díszítéséhez. T. M. J. (a-e:) LUKANC, Ivo: Les imitations des monnaies d'Alexandre le Grand et de Thasos. Wetteren 1996, No. 292, 411, 472,1858,1860. Vö. CRAWFORD, MICHAEL: Coinage and money under the Roman Republic. Berkeley 1985; PROKOPOV, ILYA: Notes about the character of some large-scale coinages in the Thrace during Ilnd-Ist centuries B.C. In: Proceedings of the Xlth International Numismatic Congress, I. Louvain-la-Neuve 1993,173-186. MARIA: A hoard of Koson-type gold coins. In: 130 years since the establishment of the modern Romanian monetary system. Bucharest 1997, 83-92. III-24. a: Római köztársaságkori dénár I. e. 91, római verde Ezüst, 3,96 g Az előlapon Róma istennő jobbra forduló, szárnyas sisakos feje, mögötte H. A hátlapon D SILANVS L (f) / ROMA; jobbra forduló Victoria bigában. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: 12A.1898.8 III-24./a b: Római köztársaságkori dénár I. e. 89, római verde III-23. Kosón-statér I. e. 1. század második fele Arany 8,51 g Az előlapon KO[L]£3N; három férfialak (consul két lictor között) halad balra. A hátlapon balra álló sas karmai között koszorút tart. A Jankovich-gyűjteményből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Jankovich 968 III-23. Ez az aranyérme egyértelműen Erdély területéhez kötődik, elsősorban az Orastie-hegység dák erődítményeinek vidékéhez, ahol számos kincs- és szórványleletben előfordulnak. Veretője Kősón, Cotiso dák uralkodó lehetett. Az érme, bár görög statér súlyban és görög felirattal készült, éremképeinek prototípusaként római köztársaságkori dénárokat használt, amelyek ebben az időben már nagy számban fordultak elő Daciában. Az előlapi éremkép M. Iunms Brutus i. e. 54-ben, Rómában kibocsátott denárát (CRAWFORD 1974, Nr. 433/1.) utánozza, a hátlap mintájául pedig Q. Pomponius Rufus i. e. 73ban, ugyancsak Rómában vert denára (CRAWFORD 1974, Nr. 398/1.) szolgált. T. M. J. PREDA, CONSTANTIN: Monedele Geto-Dacilor. Bucuresti 1973, 77/4. Vö. BAHRFELD, MAX VON: Über die KOZQN Münzen. Berliner Münzblätter 1912, 251-255, 323-326, 360-369; PETOLESCU, CARMEN Ezüst, 3,84 g Az előlapon SABIN. Tatius szabin király jobbra forduló szakállas feje, előtte pálmaág. A hátlapon L TITVRI. A szabin nők elrablása. Balassagyarmatról Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: 79.1947 III-24./b Az első érmen az i. e. 211-től vert római dénárok egyik leggyakoribb ábrázolása látható: a várost szimbolizáló istennő feje, illetve a kétlovas fogatban (bigában) álló istenalak. A második érem ábrázolása már személyesebb vonatkozású, és azt az i. e. 1. században általánossá váló tendenciát tükrözi, hogy a pénzverésért felelős tisztviselők személyes vagy családi vonatkozású - valós vagy mitikus - eseményeket örökítenek meg a pénzeken. A pénzt verető L. Titurius L. f. Sabinus talán maga is szabin származású volt, amire a cognomenéből következtethetünk, vagy pedig az i. e. 90-88-as polgárháború indokolja a szabin nők elrablását ábrázoló éremképet. A hátlap szelvényében feltüntetett tisztviselőnevek (a pénzverésért felelős hivatalnokoké) az i. e. 2. század közepétől kezdve válnak egyre általánosabbá a római köztársaságkori pénzeken. A római dénárok tömeges beáramlásával Dacia területére az i. e. 1. század közepétől kezdve számolhatunk. Traianus római császár uralkodása alatt (98-117) pedig Dácia római provincia lett. Erdély területén ezerszámra kerültek elő római pénzek. A 16-17. századi hagyatéki iratokban, leltárakban szereplő apró pogány pénzek, pénzecskék megnevezés bizonyára a római köztársaság- és császárkori dénárokra