Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka

III-19. a: Nagy Sándor-tetradrachma I. e. 330-320 körül, damaszkuszi verde Ezüst, 17,22 g Az előlapon Héraklés jobbra forduló, oroszlánbőr fejdíszes feje. A hátlapon A[A]EEANAPOY; trónoló, balra forduló Zeus, kinyújtott jobbján sas, baljával sceptrumra támaszkodik. A bal mezőben kosprotomé, a trón alatt [A]A verdejegy. A Dessewffy-gyűjteményből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Dess. III. 1875. III-19./a b: Nagy Sándor-tetradrachma I. e. 330-320 körül, byblosi verde Ezüst, 17,14 g Az előlapon Héraklés jobbra forduló, oroszlánbőr fejdíszes feje. A hátlapon A[A]ESANAPOY; trónoló, balra forduló Zeus, kinyújtott jobbján sas, baljával sceptrumra támaszkodik. A bal mezőben AP. Abu Homosi lelet Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Eremtár, ltsz.: 2A.1911.24 III-19./b Nagy Sándor (i. e. 336-323) alig több mint egy évtizedes uralkodása alatt hatalmas kiterjedésű világbirodalmat hozott létre, mely az ókori görög világ és az általa megdöntött Perzsa Birodalom legnagyobb részét magába foglalta a Balkán-félszigettől az Indus völgyéig. Pénzverését is ennek a világbirodalomnak az igényeihez szabta. Arany-, ezüst- és bronzpénzei mindenhol azonos súlyrendszer alapján és azonos ábrázolással készültek. Az éremképek megválasztása tudatos politikai propaganda eredménye volt. Az ezüstérmek előlapján szereplő Héraklés kifejezetten makedón vonatkozású istenség, hisz a makedón uralkodóház az ő leszármazottjának tekintette magát. A hátlapon ábrázolt Zeus ellenben egyetemes görög istenség, akit még a görög világon kívül is tiszteltek. Nagy Sándor birodalma ugyan halála után összeomlott, de az általa megteremtett pénzrendszer messze túlélte az uralkodó halálát. A birodalma romjain osztozkodó új dinasztiák ugyan elég hamarosan típust váltottak, de a pénzrendszer alapjait kevés kivételtől (pl. az egyiptomi Ptolemaidák) eltekintve érintetlenül hagyták. Még éremképei sem tűntek el nyomtalanul, hisz a Nagy Sándor-típusú pénzeket számos görög városállamban változatlan formában verték tovább több, mint száz éven át. Néhány Fekete-tenger parti városban (például Odessos) még az i. e. 1. század első évtizedeiben is készültek. Ezüst tetradrachmáit előszeretettel utánozták a Balkánon élő törzsek, főként a thrákok és a géták. Nagy Sándor neve sosem merült feledésbe. Halála után valódi személyisége egyre inkább a legendák homályába burkolódzott. A legyőzhetetlen hadvezér, a fáradhatatlan felfedező szimbóluma lett. Az i. e. 3. században íródott Pseudo-Kallisthenés-féle romantikus életrajz lehetett a későbbi legendák alapja. Mindig is példaképül szolgált uralkodók és hadvezérek számára, és nemcsak az európai kultúrkörben, hanem még az iszlám világban, sőt Indiában is mítoszok övezték alakját. A reneszánsz korszakában a klasszikus ókor iránt feléledő érdeklődés új megvilágításba helyezte alakját. Megpróbálták valós történeti alakját felidézni az ókori történetírók, mint például Plutarkhos alapján, de azért a vele kapcsolatos legendák sem merültek feledésbe. Nagy Sándor alakja ettől kezdve számtalan képzőművészeti alkotás ihletője lett. Pénzeinek szépsége, valamint a nevéhez kötődő nimbusz egyaránt indokolják, hogy az erdélyi, reneszánsz műveltségű főurak az akkori divatnak megfelelően ötvöstárgyakba foglaltatták az egyébként Erdély területén is előforduló érmeit. T. M. J. (a-b:) PRICE, MARTIN JESSOP: The coinage in the name of Alexander the Great and Philip Arrhidaeus. Zürich-London 1991, Nr. 3202, 3424. - Vő. BELLINGER, ALFRED R.: Essays on the coinage of Alexander the Great. New York 1963 (The American Numismatic Society, Numismatic Studies, 2); YALOURIS, NICOLAS: Alexander the Great in more recent times. In: Alexander the Great. History and legend in art. Thessaloniki 1980, 24-31. III-20. a: Lysimakhos-tetradrachma I. e. 297-281 Ezüst, 17,19 g Az előlapon az isteni Nagy Sándor jobbra forduló portréja, kosszarvval díszített diadémmal. A hátlapon BAL I AEQE AYE IMAXOY; balra forduló Athéné Niképhoros pajzsra támaszkodva hajóorron (próra) ül, a bal mezőben borostyánlevél. A Dessewffy-gyűjteményből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Eremtár, ltsz.: Dess. III.1135