Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka

b: Lysimakhos-tetradrachma I. e. 297-281, lysimakhiai verde Ezüst, 17,10 g Az előlapon az isteni Nagy Sándor jobbra forduló portréja, kosszarvval díszített diadémmal. A hátlapon BAL I AEQ.E AYL IMAXOY; balra forduló Athéné Niképhoros pajzsra támaszkodva hajóorron (próra) ül, a bal mezőben szembenéző oroszlánfő, a prórán [0]E. A Delhaes-gyűjteményből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Delhaes 123 III-20./b Lysimakhos Nagy Sándor legsikeresebb utódainak egyike volt. Thrákia helytartójaként kezdte, majd fokozatosan építette ki hatalmas birodalmát, amely a Fekete-tenger vidékének és Kis-Azsiának nagy részét foglalta magába. A szíriai Seleukidák legnagyobb riválisa volt, amíg a korupedioni csatában i. e. 281-ben el nem esett. Aranyés ezüstpénzeinek előlapján elődjének képmása látható isteni atyjára, Zeus Amonra utaló kosszarvval. Nagy Sándor arcképével Lysimakhos - éppúgy, mint a többi újonnan alakult hellenisztikus monarchia uralkodói uralmának legitimitását kívánta kifejezésre juttatni. A portréábrázolás megjelenése gyakorlatilag a hellenisztikus korszak újítása. Az uralkodók sokszor - mint jelen érmünk esetében is - nem a saját, hanem dicső elődjük, rendszerint a dinasztiaalapító arcképével verették pénzeiket. Athéné Niképhoros alakja a hátlapon a győzelmek szimbóluma. Ez a fajta ábrázolás sok későbbi éremképnek, még a rómaiak Dea Romájának is prototípusa lett. Lysimakhos pénzeit nemcsak életében, hanem még századokkal halála után is számos verdében változatlan formában verték tovább. Eremtípusai különösen a Balkánon voltak népszerűek, és számos példány - főként az aranyak - eljutott Erdély területére is. Az erdélyi főurak számára készült ún. pogány pénzes edényekbe is gyakran foglalták bele ezüst tetradrachmáit. T. M. J. (a:) Sylloge Nummorum Graecorum. The Royal Collection of Coins and Medals, Danish National Museum. Macedonia. Copenhagen 1943, Nr. 1128; (b:) MÜLLER, LUDVIG: Die Münzen des thracischen Königs Lysimachus. Kopenhagen 1858, 56-58. - Vö. THOMPSON, MARGARET: The mints ofLysimachos. In: Essays in Greek coinage presented to Stanley Robinson. Oxford 1967,163-182; TORBÁGYI, MELINDA: Griechischer Münzumlauf im Karpatenbecken. Acta Archaeologica 43 (1991) 25-55. III-21. a: Makedóniai tetradrachma I. e. 158-149 körül, amphipolisi verde Ezüst, 16,63 g Az előlapon Artemis jobbra forduló mellképe makedón pajzsba foglalva. A hátlapon MAKEAONQN / FIPÜTHE; Héraklés buzogánya és a felirat tölgykoszorúba foglalva. A bal szélen villámköteg, a felirat felett középen AP monogram. A Dessewffy-gyűjteményből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Dess. III. 1035 111-21 ./a b: Makedóniai tetradrachma I. e. 158-149 körül, amphipolisi verde Ezüst, 16,96 g Az előlapon Artemis jobbra forduló mellképe makedón pajzsba foglalva. A hátlapon MAKEAONQN / I1PQTHL; Héraklés buzogánya és a felirat tölgykoszorúba foglalva. A bal szélen villámköteg, a felirat felett és a felirat alatt bonyolult betűfonások. A Dessewffy-gyűjteményből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Dess. III. 1034 111-21 .A? A pydnai csata i. e. 168-ban a makedón királyság és az önálló makedón állam végét jelentette. A rómaiak négy kerületre osztották a területet egészen i. e. 148-ig, amikor véglegesen provinciává szervezték. A politikai önállóság megszűnése azonban nem jelentette a helyi hagyományokon alapuló ezüstpénzverés megszűnését is. A királyi típusok helyett ugyan új érmek jelentek meg, ahol a kibocsátó az első, illetve második makedón kerület, de a pénzek súlya, külalakja és stílusa tökéletesen illeszkedik a korabeli görög pénzrendszerekbe. A rómaiak nagyon praktikus gazdasági - és nyilván politikai - érzékkel belátták, hogy sokkal célszerűbb meghagyni a területen megszokott és elfogadott helyi pénzeket. Az érmek pontos keltezése máig vitatott, de nagyon valószínű, hogy a fenti, hagyományos keltezésnél jó néhány évtizeddel tovább is verték őket. Ezek a pénzek nagy mennyiségben kerülnek elő a thrák és dák területeken,