Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - BODA ZSUZSANNA: Alamizsnás Szent János kultusza és annak emlékei Magyarországon

za 1-3. Előkészítő dokumentáció. Kézirat. Budapest 1992. Az ő feltételezése a két kápolna egyidejű működése, részletesen elemzi az ezzel egybehangzó vagy ennek ellentmondó forrásokat is. Esterházy Imre (1663-1745) 18 éves korában tett fogadalmat a pálos rendben. Filozófiát és teológiát tanult Bécsújhelyen és Rómában a Collegium Germanicumban, majd mindkettőt tanította Lepoglaván és Nagyszombatban. Az egyházi és világi jogban való jártassága tette különösen alkalmassá magas egyházi pozíciók betöltésére. 1700-ban lett a rend generális perjele, ekkor a pálosok legfontosabb monostora, s egyben a generális székhelye a máriavölgyi volt. Váci, zágrábi és veszprémi püspöksége után 1725-ben királyi kancellár és esztergomi érsek, Magyarország prímása lett. Nevét azonban mindvégig egyszerűen „Fráter Emericus"-ként írta alá. Eletéről; GRÓF ESZTERHÁZY JÁNOS: AZ Eszterházy család és oldalágainak leírása. Budapest 1901, 239-243; TÖRÖK JÁNOS: Magyarország prímása. Közjogi és történeti vázolat. Pest 1859, 176; KISBÁN EMIL: A magyar pálosrend története. Budapest 1940 Esterházy számára Alamizsnás alakja nem volt ismeretlen, hiszen a pálosoknak ő is régtől tisztelt szentje; vö. TÖRÖK JÓZSEF: A magyar pálosrend liturgiájának forrásai, kialakulása és főbb sajátosságai (1225-1660). Budapest 1977, 205-220. A pálos Alamizsnás-ábrázolások szép barokk emléke az az 1731-ből származó freskó Gorica Lepoglaván a rendi templom Szent János-kápolnájában, amelyen festett illuzionisztikus oltár fölött Aranyszájú Szent Jánossal és Szent János evangélistával együtt látható: Kultúra Pavlina u Hrvatskoj 1244-1786. Kiáll. kat. Zagreb 1989, 136. (kép) Elsősorban pálos rendi épületeket, különösen Máriavölgy és Sasvár kolostorait fejlesztette (Máriavölgy új főoltárának építéséről és más adományokról: DAP I, 327-328; a sasvári adományozásokról: KISBÁN i. m. [62. j.], 51), de bővítette az Orsolya-apácák zárdáját, templomot és zárdát emeltetett az Erzsébet-apácáknak. PÖTZL-MALÍKOVÁ, MARIA: Zum Leben und Werk von Georg Raphael Donner. In: Georg Raphael Donner 1693-1741. (2. 6. - 30. 9.1993, Österreichische Galerie, Wien) Hrsg. v. KRAPF, MICHAEL. Wien 1993, 41. A maga fogalmazta sírfelirat a padlóban elhelyezett vörösmárvány táblán olvasható: „SUB HOC / ADMIRANDAE COMISERATIONIS / PRODIGIO / DIVO IOANNE ALEXANDRINO / EGO IN TE / DEUS MEUS; MISERICORDIA MEA. / ASSISTENTE MIHI / DULCI MISERICORDIAE MATRE / DORMIAM, ET REQUIESCAM / FRÁTER / EMERICUS". Leírja BEL i. m. (53. j.), 582-583. 67 DENZLER, MAX: Ewige Anbetung. In: Reallexikon zur deutschen Kunstgeschichte, VI. Hrsg. v. Zentralinstitut für Kunstgeschichte, München; begonnen v. SCHMTTT, OTTO. München 1973,595-596. 68 A kápolna ikonográfiájáról: MOFZER 1989, 64-70; MOJZER, MIKLÓS: Die szenische Ordnung des pressburger Hochaltares von Georg Raphael Donner. In: Georg Raphael Donner i. m. (65. j.), 101102. A kápolnának és benne Donner szobrainak legfrissebb irodalmából: Georg Raphael Donner und Bratislava, 1693-1741. (11. 1992 - 4. 1993, Slovenská národná galéria, Bratislava) Hrsg. v. PÖTZL-MALÍKOVÁ, MARIA. Bratislava 1992, Kat.-Nr. 4-10; PÖTZLMALÍKOVÁ i. m. (65. j.), 41-49.; PÖTZL-MALÍKOVÁ, MARIA: Juraj Rafael Donner a Bratislava. Bratislava 1993, 15-34. 69 Uo., 29. A translatiót megjelenítő metszetlapon jól látszik a díszes ezüst kerettel és abroncsokkal ellátott üvegszarkofág, s ugyanez a szarkofág látszik ma is szabadszemmel az oltáron az aranyozott rácsos ereklyetartó mögött. 70 Ld. 7. jegyzet. Két német kiadása 1732-ben és 1757-ben, latin és szlovák kiadása 1732-ben jelent meg. 71 Rézmetszet, 160 * 85 mm; SZILÁRDFY 1984, 39. sz. 72 BEL i. m. (54. j.), 585. 73 Franz Ambrosius Dietell rézmetszete Joseph Kurtz rajza alapján, 1732. Jelezve: „Jos. Kurtz del. Poson. - F. A. Dietell sc. Wien". A lap mérete 682 * 584 mm, a kép mérete 427 * 554 mm. Bratislava, Galéria mesta Bratislavy, Inv. C-8118; ZÁVADOVÁ, KATARINA: Verny a pravy obraz slovenskych miest a hradov. Ako ich znázornili rytci a ilustrátori v XVI. XVII. a XVIII. stroma. Bratislava 1974, 59, 35-40. kép. Említi és a metszet részletét közli: ZÁRY-BAGIN-RUSINA-TORANOVÁ i. m. (56. j.), 107. 74 Rézmetszet, 135 x 85 mm, jelezve jobbra lent: „Se. Zeller sc. Posony". Felirata: „S. Iohannes Elemosynarius. O. P. N."; MNM TKCs, ltsz.: 6140.T. - PATAKY 1951, 252; RÓZSA 1998, 54, 113. sz. 75 „Joannes, bone Pastor, / tuique gregis amor, / salve, o verum speculum, / cunctorum praesidium. Tu tristi iubilus, / tu claudo baculus, / tu coeco lumen, / sitienti flumen. Afflicto gaudium, / tu Pater pauperum, / O fac ut sequamur tua vestigia, / et ita sonsequamur aeterna gaudia". Az Officium Rakoczianum nyomán közli DANKÓ, JOSEPHUS: Vêtus hymnarium ecclesiasticum Hungáriáé. Budapest 1893, 387; BÁLINT SÁNDOR: Ünnepi kalendárium, I. Budapest 1977,171. 76 SZILÁRDFY 1995, 338. sz. 77 SZILÁRDFY 1995, 374. sz.